- A közelmúltban azt nyilatkozta, komoly problémákat okozhat a közoktatásban, hogy a következő tanévben körülbelül 30 milliárd forinttal kevesebből gazdálkodhatnak az intézmények fenntartói. Ennyire jelentős ez az elvonás?

- Az önkormányzatoknak és az intézmények vezetőinek eddig is kétszer meg kellett gondolniuk, hogy mire mennyit fordítanak, mert a közoktatással eddig is szűkmarkúan bánt az MSZP—SZDSZ-kabinet. Ez a harmincmilliárd forintos elvonás azonban példátlan, leegyszerűsítve annyit jelent, hogy gyerekenként átlagosan 21 ezer forinttal csökken a fejkvóta.

- Eddig mekkora volt az egy gyerekre eső normatív támogatás egy iskolai tanévben?

- Ez évfolyamonként eltérő mértékű, 200 és 260 ezer forint között alakul. De egy kisebb település esetében, ahol eddig kiegészítő normatívák is voltak, akár 50-30 ezer forinttal is magasabb volt ez az összeg az előző tanévben. A kormány azt állítja, hogy az óraszámok emelése s az ebből következő elbocsátások miatt ennyi pénzt meg lehet spórolni. Ezzel a magyarázattal azonban több probléma is van. Egyrészt semmilyen szakmai érv nem támasztott alá ilyen jelentős mértékű elbocsátást, hiszen ellátatlan feladatok vannak a közoktatásban, gondoljunk csak a nevelési feladatokra vagy a nyelvoktatásra. Másrészt ebből az összegből rengeteg szakmai fejlesztést lehetne megvalósítani.

- Hány pedagógus maradt állás nélkül, és hány iskolát zártak be?

- A minisztérium hetek óta titkolózik, mellébeszél. Ez tarthatatlan helyzet, hiszen közérdekű adatokról van szó. Az előzetes információk alapján ötszáz és hatszáz között lesz a megszüntetett, összevont iskolák és óvodák száma, és nagyjából tízezer pedagógus állása került veszélybe. Azt gondolom, mindkét adat megdöbbentő.

- A kevesebb iskola és a tanárok csökkenő száma valószínűleg azt is jelentheti, hogy megnőnek az osztálylétszámok, miközben kisebb csoportokban a legtöbb tantárgyat hatékonyabban lehet tanítani...

- A törvény meghatározza az osztálylétszám felső határát, amitől csak indokolt esetben lehet eltérni. De nyilvánvaló, minden fenntartó törekszik majd arra, hogy ezen a határon belül a lehető legtöbb gyerek legyen egy-egy osztályban, s az óvodáknál sem ritka, ahol ráadásul még férőhelygondok is vannak, hogy több gyerek van a maximálisan megengedettnél egy-egy csoportban. Ha már itt tartunk, történt egy fontos változás: hosszú ideje szorgalmaztuk, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek lehetőség szerint már hároméves koruktól járjanak óvodába, mert így van esély arra, hogy mire iskoláskorúak lesznek, ledolgozzák lemaradásukat. A nyári törvénymódosítás szerint 2003. január 1-jétől kötelező felvenni minden hátrányos helyzetű gyereket, ha elmúlt hároméves. Csakhogy a beíratások már tavasszal megtörténtek, így nagyon sok helyen, a kisebb településeken vagy éppen a nagyvárosok vonzáskörzetében hiába kezdenének óvodát keresni a szülők, nem nagyon találnának szabad férőhellyel rendelkezőt. Hiába született egy alapvetően jó szabályozás, a férőhelybővítést lehetővé tevő támogatás hiányában nem lehet majd betartani.

- Visszatérve az iskolákra: a tankönyvek kapcsán is komoly gondokról hallani, a könyvek egy része nem készült el időben. Mi lehet ennek az oka?

- A tankönyvekkel kapcsolatban három megoldatlan probléma van. A szocialisták 2002-ben azt ígérték, hogy minden diák számára ingyenes lesz a tankönyv, ám később ezt az ígéretet rútul megszegték. Most azonban már azt látjuk, hogy míg az elmúlt időszakban valamelyest nőtt a tankönyvtámogatásra szánt ősszeg, addig idén több mint egymilliárd forinttal csökkent. Ez azt eredményezi, hogy még a legrászorultabbak között is lesznek, akiknek fizetniük kell a tankönyvekért, mégpedig nem is keveset. A kérdésben említett késés oka az, hogy átalakították a tankönyvkiadók finanszírozási, hitelezési rendszerét, ezért a kiadók
- különösen a kisebbek - arra kényszerülnek, hogy nagyon szűk határidővel dolgozzanak. Nem tudnak hitelezni a nyomdák, és nem tudnak hitelezni a kiadók sem, nincs mód arra, hogy a nyomtatás és a könyvek eladása között hónapok teljenek el. Ilyen késésre egyébként az utóbbi években nem nagyon volt példa. A harmadik probléma a tankönyvek akkreditációja. Mindenkinek az az érdeke, hogy minél magasabb színvonalúak legyenek a könyvek, ezért is tiltakoztunk, amikor Magyar Bálint nem engedte annak idején hatályba lépni a szigorúbb akkreditációs rendszert. Most végre történt valami...

- Akkor ez a szigorúbb minőség-ellenőrzés miért jelent gondot?

- Azért, mert ez nem vonatkozik mindenkire. Az oktatási tárca háttérintézményeként működő SuliNova program csomagjai ugyanis kivételt képeznek. Ez azt jelenti, hogy a szigorúbb akkreditáció ellenére is bekerülhetnek olyan tankönyvek az iskolákba, amelyek semmilyen minőség-ellenőrzésen nem mennek keresztül. Holott gondok a SuliNova-könyveknél is lehetnek - emlékezhetünk, néhány éve itt jelent meg az a tankönyv amely kormánypárti politikusok napirendjével illusztrálta a tananyagot, kvázi követendő példaként állítva őket a diákok elé. De ez csak egy kirívó eset, sok kisebb-nagyobb hibára lelhetünk még. Ráadásul sérti a versenyt is, ahogy ezt a tankönyvkiadók is kifogásolják. A SuliNova közpénzből, milliárdokból fejleszt minden kockázat nélkül, hiszen nem kell fizetnie az akkreditációért, és attól sem kell tartania, hogy a minőség-ellenőrzésen megbukik valamelyik tankönyve. Ezzel szemben a többi kiadó a saját pénzét és szak mai presztízsét kockáztatja.

- A középiskolákkal kapcsolatban is lehetnek problémák. A hírek szerint a kormánypártok azt szeretnék, ha megszűnne az eddigi felvételi rendszer, és területi alapon kerülnének be a diákok.

- Ez a döntés az általános iskoláknál már megszületett, ezt sem tartottuk helyesnek, de ott annyival könnyebb a helyzet, hogy az általános iskolák programjai között talán kisebbek az eltérések. A középiskoláknál azonban már nincs ez így, s nagyon fontos, hogy a diák képességeinek és érdeklődésének megfelelő középiskolába járhasson.

- Az hangzott el érvként az MSZP részéről, hogy az átalakítás után nem csak a "gazdag szülők buta gyerekei" járhatnának elitgimnáziumba, hanem a szegényebb gyerekek is...
- Ez jól hangzik, de nem igaz, hiszen az elitiskolák nem a családok anyagi helyzete, hanem a tanulók képességei alapján döntenek a felvételről. A körzethatárok bevezetését követően azonban könnyen kiszorulhatnak a kisebb településeken vagy szegényebb körülmények között élők, hiszen az elitintézmények többsége a nagyvárosok elitnegyedeiben van. Ha valóban a tehetséges, de hátrányos helyzetű fiatalokon akarnak segíteni, akkor a polgári kormány által elindított Arany János tehetséggondozó programot kell kibővíteni. Ez a program már bizonyított, az első két érettségiző évfolyam tanulóinak több mint 80 százalékát vették fel a felsőoktatásba. A mostani felvételi rendszer jól működik, megszüntetése káros, szakmailag dilettáns döntés lenne.

- Miért fordulhatott meg mégis a kormányzati szakpolitikusok fejében?

- Ezt nem tudhatom. De az biztos, hogy ez a döntés a fizetős elitintézmények létrejöttét idézné elő, miközben nagy múltú, nagy hagyományokkal rendelkező intézményeket sorvasztana el. Akinek van pénze, az jó iskolába írathatja majd a gyerekét, akinek nincs, annak jut a maradék. Dicséretes, ha a kormányzat csökkenteni akarja a középiskolák közötti színvonalkülönbséget. Ám erre nem az a megfelelő módszer, hogy a jó iskolákat lehetetlenné tesszük, hanem az ha a gyengébben teljesítőket segítjük a felemelkedésben. De a körzetesítés más problémát is felvet. A szakképző intézmények esetében nyilvánvaló, hogy egy kisebb településen kisebb kínálatot tudnak csak biztosítani. Azaz a diák nem azt tanulja majd, amit szeretne, hanem amit lehet. Ez elfogadhatatlan lenne, és az alkotmányos alapjogot, a szabad iskolaválasztás jogát is korlátozná.

Bándy Péter, Magyar Demokrata

fidesz.hu