- Minek volt erősebben hallható a hangja Brüsszelben? A Magyar Gárda két héttel ezelőtti budapesti díszmenetének, vagy az azóta sem csituló kormányzati vagdalkozásnak?

- Sajnos az utóbbi időben rólunk szinte csak botrányok és negatív hírek szólnak az európai közvéleményben. A Magyar Gárda megalakulásáról és az az utáni politikai felzúdulásról lehetett hallani Brüsszelben is, de ez nem azt jelenti, hogy az Európai Parlament folyosóján mindenki erről beszélt. Ma sötét képet sugárzunk magunkról, és egy válságból válságba bukdácsoló, leépülő országként jelenünk meg a nagyvilágban. Itthon szembeötlő, hogy egyre alacsonyabb színvonalú viták zajlanak, az igazán fontos kérdések pedig nem kerülnek terítékre. Szinte minden hét végén hazajövök Budapestre. Amint kilépek a repülőgépből, elkezdek könnyezni a levegő pollenszennyezettségétől. Sajnos ez is Magyarország leromlott állapotát jellemzi.

- Ön szerint melyek azok a kérdések, amelyekről beszélni kellene a műbotrányok helyett?

- Magyarország közigazgatásának és nagy ellátórendszereinek meg kell újulniuk. Választ kell adni bizonyos alapkérdésekre: elsősorban a magyar nemzet összetartozásával, valamint az energiafüggőségünkkel kapcsolatos dilemmákra gondolok. Azt is világossá kell tennünk, hogy gazdasági értelemben milyen mértékig szuverén hazánk. Kelet- és Közép-Európa felzárkózása zajlik napjainkban, miközben Magyarország ütemet hagy ki szinte minden tekintetben, és ennek a következményei jól láthatók a gazdasági mutatók alakulásán. Mindezekről széles körben kellene vitázni. Ehhez képest tizedrangú témakörökben folyik a polémia.

- Minek tulajdonítható az a lázas sietség, amely a jelenlegi kormányt jellemzi olyan sorskérdésekben, mint az egészségügy és az oktatás átalakítása?

- Az állam ma nem képes ellátni a feladatait Magyarországon, pedig adófizetőként azért tartjuk fenn, hogy azokon a területeken és funkciókban képviseljen bennünket, amelyeket a piac és a közösségek nem képesek megszervezni és ellenőrizni. A magyar állampolgárok jelen pillanatban mindhárom minőségükben kiszolgáltatottak, és nem kapnak kielégítő szolgáltatást az államtól az adóforintjaikért. Kiszolgáltatottak mint fogyasztók. Ma talán ez az egyik legfontosabb jellemzőnk, hiszen mindenki vásárló. Az állami fogyasztóvédelem, a minőségvédelem nem működik, ha volt ilyen, az összeomlott. A civilszervezetek sem kapnak elegendő segítséget a munkájukhoz. Az állampolgár munkavállalóként is kiszolgáltatott, mert sem a szakszervezetek, sem az állam nem védi meg őket. Mindezek mellett a társadalom döntő hányada állampolgári minőségben is kiszolgáltatott. Vagyis az állam jelenleg képtelen ellátni a közösségi funkcióit. Láthatóan nem azért vannak a reformoknak nevezett lépések, hogy megválaszolják az alapkérdéseket, például azt, hogyan lehetne működő, finanszírozható egészségügyi rendszert kialakítani. A sietség valódi oka, hogy a kormányerőknek ki kell fizetniük saját klientúrájukat, egy korrupt rendszer haszonélvezőit. A költségvetést is meg kell szabadítani a terhektől. Eleve elhibázott az a reform, amely azonnal nagy mennyiségű pénzbevétellel számol, és hosszú távra árusít ki olyan területeket, amelyek fölött az állam közösségi ellenőrzésének kellene fennmaradnia a szolidaritás érvényesülése érdekében.

- A magyar kormány folyamatosan a konvergenciaprogramra és az Európai Unió követelményeire hivatkozik, amikor a megszorításokat és az elvonások mértékét indokolja a társadalom előtt. Hogyan látszik mindez Brüsszelből?

- Magyarország a kilencvenes évek végén kilépett a Nemzetközi Valutaalap gyámságából, ezzel egy időben megszűnt az a helyzet, hogy külső tényezőktől függjön a mozgásterünk. Az Európai Unió elsősorban a tagországok költségvetési egyensúlyára figyel. Ebből következik, hogy miközben 2000-re felszabadultunk a gazdasági gyámság alól, három évvel ezelőtt, az ország rossz gazdasági mutatói miatt újabb gyámság alá kerültünk. Ha törik, ha szakad, meg kell felelnünk az eurózónához való csatlakozás feltételeinek. Azért kerültünk megint gyámság alá, mert az elmúlt években olyan mértékű garázdálkodás folyt gazdálkodás helyett a kormányzatban, hogy a szoros felügyelet elkerülhetetlen. Az Európai Unió nem azt mondja, hogy így és így kell például az egészségügyi rendszert átalakítanunk, hanem elvárja, hogy a nagy ellátórendszerek működési költségei csökkenjenek. Pillanatnyilag gúzsba kötve táncolunk, a mi "reformunknak" egyetlen célja van: minél rövidebb idő alatt minél több pénzt behajtani. A brüsszeli nyomás tehát egyértelműen a 2002 óta elkövetett kormányzati hibák következménye, de az is igaz, hogy ez a nyomás sajnos korlátozza a racionális intézkedések mozgásterét.

- Az unióban mennyire tekintik autentikusnak a költségvetési jelentéseinket, és azt, hogy az előirányzatok és a tényadatok helyenként köszönő viszonyban sincsenek egymással?

- Félek, hogy ami Magyarországgal történik, éppen olyan, mint a mesebeli pásztorfiú esete. Mire harmadszor kiáltott veszélyt, már senki nem hitt neki, mert elveszítette a szavahihetőségét. Budapest is elveszítette a szavahihetőségét Brüsszel előtt. Magyarország nemrégiben ismét az EU szégyenpadjára került. Ezzel a súlyos helyzettel éppen júliusban foglalkozott az Európai Parlament, Becsey Zsolt fideszes-néppárti képviselő aktív részvételével. Az unióban időnként más országok is kozmetikázzák a statisztikai jelentéseket, tudhatjuk ezt a görög és portugál esetekből, arra azonban eddig nem volt példa, amit Magyarország tett. Mi ezen a téren is csúcsot állítottunk fel. Nemcsak a gazdasági mutatóink a legrosszabbak minden tekintetben, hanem ezeket az adatokat már el sem hiszik nekünk. Ez a kellemetlen helyzet oda vezetett, hogy az uniónak azok a tagországai, amelyek szerint az uniós stabilitás elemi feltétele a hiteles statisztikai adatszolgáltatás, már nyíltan a krónikusan hazug kormányok megbüntetését sürgetik. Az unió egyelőre nem tehet mást, mint erkölcsi nyomást gyakorol a fekete bárányokra. Bennünket például nem bocsátanak be az euróklubba. A Gyurcsány-kormányra azonban, mint láttuk, nem hat az erkölcsi nyomás.

- Pillantsunk be az uniós működés kulisszái mögé. Vannak-e nemzeti egyeztetések, vagy mindegyik párt képviselője a maga lovát hajtja?

- Az Európai Parlament mind a huszonkét bizottságában ül fideszes-néppárti képviselő, és a szocialisták is benn vannak legalább egy tucat bizottságban. Amikor én a belső piaci bizottság tagja voltam, a szocialista Herczog Edittel rendszeresen konzultáltam. Sok esetben eltérő volt a véleményünk, mert az uniós pártjaink álláspontja különbözött. Jó példa erre a szolgáltatások szabad áramlásának szabályozása. Ez a rendelkezés Magyarországnak alapvető fontosságú, de a végén olyan jogszabály született, amely még mindig tartalmazta az új tagországokkal szembeni alaptalan félelmeket és diszkriminációt. Ebben a kérdésben mi keményebb, határozottabb álláspontot képviseltünk, nem szavaztuk meg első menetben a határozatot, mint a szocialista kollégáink. Sajnos azt látjuk, hogy gyakran - mint legutóbb a kukoricatámogatással kapcsolatos vitában - a más pártokhoz tartozó magyar kollégáink saját pártjaik foglyai.

- Nagy lehet a zavar, hiszen a kukoricaintervenció megszüntetéséről szóló szavazásnál a magyar szocialisták közül néhányan egyenesen saját kormányuk ellen voksoltak.

- Nemcsak a magyar kormány, hanem a magyarországi kukoricatermesztők ellen is. Persze egy kicsit aktívabb szervezéssel a szocialisták körében is össze lehetett volna szedni a szükséges szavazatokat. Ebben az esetben inkább hanyagságról és nem feltétlenül szándékosságról volt szó. Ráadásul még csak nem is egységesen szavaztak, ennek következtében a magyar kukoricatermesztők elestek jelentős intervenciós támogatástól. Mint az eset mutatja, bármi megtörténhet, noha az uniós támogatásokkal kapcsolatos ügyekben gyakran képesek vagyunk együtt lépni.

- Ha az ember körbetekint, azt látja, hogy Szlovákiában és Romániában, de más példákat is mondhatnánk, büszkeség tölti el az embereket az uniós csatlakozás nyomán. Bennünk viszont mintha még mindig nem tudatosulnának a tagsággal járó előnyök.

- A szomszédos országoknak is megvan a maguk baja, de kétségtelenül sokkal jobb a csatlakozás utáni hangulat, mint nálunk. Az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat felmérése szerint a magyar uniós bizalmi index elkeserítően alacsony, ez egyértelműen mutatja, hogy nálunk nem az érdemi kérdésekről folyik a vita. Ha egy állampolgár ma hall valamit az Európai Unióról, akkor legfeljebb a konvergenciaprogram kapcsán jut információkhoz, és azt gondolja, hogy a diktátumokat az unió kényszeríti ránk. Vagyis az ország hangulata nem választható el az unióba vetett bizalomtól. Eközben azt látjuk, hogy nemcsak optimisták a szomszédaink, hanem rendületlenül haladnak előre, míg hazánk minden szempontból az uniós listák végén kullog. Ez is olyan kérdés, amelyet félrevezető vitákkal el lehet takarni. Bár nem hiszem, hogy egy valóban demokratikus országban, ahol a sajtó független, tartósan el lehet terelni a figyelmet arról, hogy az elmúlt öt évet tekintve zuhanórepülésben vagyunk. Nálunk ez a helyzet. A Brüsszeltől kapott rovókat a kormány rendre képes úgy tálalni a nyilvánosságnak, mintha ismét megdicsértek volna bennünket. Ez egyébként az elképesztő és tűrhetetlen médiaállapotokat is minősíti.

- A magyarországi politikai erőviszonyok egyértelműek, az ellenzék véleményét lesöprik az asztalról. Brüsszelben azonban fordított az arány, fideszes-néppárti EP-képviselő több van, mint szocialista és liberális. Lehet-e valamit fordítani az unióban azon, amit Budapesten elrontanak?

- Mindent elkövetünk, de nem szeretném túlbecsülni az erőnket és a lehetőségeinket. Európa eleve gyenge, hiszen legfeljebb erkölcsi ráhatással, kipellengérezéssel igyekszik kordában tartani a renitens kormányokat. Viszont minden tagország kormánya erős, így az Európai Unió sok tekintetben ki van szolgáltatva a tagországoknak. A bizottság nem meri vállalni a konfliktusokat. Európa tehát nem tud mit kezdeni egy olyan országgal, amely makacsul ellenáll. Csodálkoznak is Brüsszelben, hogy a figyelmeztetések, amelyek Magyarországnak szólnak, süket fülekre találnak. Mi folyamatosan mondjuk, hogy sürgősen az alapvető kérdésekkel kellene foglalkozni. Itt van például az európai agrárreform ügye, erről sincs világos álláspontja a magyar kormánynak. Pedig éppen arról van szó: ha azon az úton megyünk tovább, amelyen most elindult Európa, vagyis hogy leépítik az agrártámogatást, akkor nagyon sok pénztől elesünk - holott ezeknek a támogatásoknak éppenséggel Magyarország lehetne az egyik legnagyobb haszonélvezője.

- Ha a hír igaz, súlyos csapás érheti a magyar mezőgazdaságot, ha az eredeti időpontnál két évvel korábban feloldják a termőföld értékesítésére elrendelt moratóriumot. A nagytőke már ugrásra kész, és megkezdte a földtulajdonosok becserkészését.

- Az unió és Magyarország között olyan megállapodás van érvényben, amelyet csak valamennyi tagország beleegyezésével lehet megváltoztatni, az unió egyoldalúan nem léphet. A magyar kormány azonban saját cselekvési körében bármikor előre hozhatja a határidőt. Egy országot persze saját kormányának hibás álláspontjával szemben jóval nehezebb képviselni.

- Januártól Magyarország a schengeni határövezet tagja lesz, és ez elválaszt majd egyes nemzetrészeket az anyaországtól. A köztársasági elnök lapunknak adott interjújában azt mondta, hogy a vajdasági magyaroknak a kettős állampolgárság megadása volna a megoldás, Kárpátaljával kapcsolatban azonban teljes a tanácstalanság.

- Schengen a magyarság nagy többségének új lehetőséget, egyben az unión belüli nagyobb biztonságot és szabad mozgást jelent. Soproniként különösen örülök, hogy az az országhatár, amelyen évtizedeken keresztül sok bosszúság és szenvedés árán lehetett átjutni, most eltűnik. A határnyitás eredménye Ausztriával, Szlovéniával és Szlovákiával kapcsolatban rendkívül pozitív. Ugyanez a lépés azonban Kárpátalján és a Vajdaságban új vasfüggönyt jelenthet, elszigetelheti ezeket a nemzetrészeket. A kormányra ebben az ügyben nem nagyon lehet számítani, mert a balliberális kormány az egységes magyar nemzet megteremtése érdekében sem látja el a kötelezettségeit, nem siet a határon túli magyar emberek védelmére. Ezért teljes mértékben egyetértek a köztársasági elnökkel, az Európai Unióból tartósan kimaradó nemzetrészeknek szavatolni kell a magyar állampolgárságot. Meggyőződésem, hogy két Debrecen méretű magyar közösségnek nem lehet olyan ellenérv, amely megakadályozna bennünket ebben. Kárpátalján ennek a lehetőségnek egyelőre vannak ukrán alkotmányos korlátai, hiszen ott a jogrend tiltja a kettős állampolgárságot, de már folynak a tárgyalások az ukrán illetékesekkel arról, hogy enyhítsenek a szabályokon. Az állampolgárság nemcsak a Magyarországra való beutazást szavatolná nekik, hanem az európai szabad mozgást is. Úgy látom, erre jelenleg nincs készség a kormány részéről, álmegoldásokon gondolkodnak. Ha Románia megadhatja Moldova lakóinak a román állampolgárságot, akkor ezt Magyarország is megteheti a határon túl élő magyarokkal. Egy ország szuverenitásának alapvető kérdése, hogy kinek ad állampolgárságot, és ebbe sem az unió, sem más nemzetközi szervezet nem szólhat bele. A magyar parlament egyébként egyetlen gombnyomással dönthetne, ha nem kezdődött volna máris ideológiai harc erről a kérdésről. Csak remélhetem, hogy végül a józanság felülkerekedik.

- Áder Jánosról tudjuk, hogy Brüsszelben kívánja folytatni politikai karrierjét a következő európai parlamenti választások után. Önnek milyen tervei vannak?

- Nagyon szívesen végzem az uniós munkát, sok tekintetben tartalmasabb, mint a hazai politikai tevékenység. Még két év hátravan a ciklusból, de az európai politika valamilyen területén, Magyarország képviseletében a jövőben is szívesen dolgoznék.



------------------------------------------------------

Pályakép

Szájer József 1961. szeptember 7-én Sopronban született. Summa cum laude doktori diplomáját 1986-ban szerzi az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Még ebben az évben az Oxfordi Egyetem jogfilozófiával foglalkozó hallgatója. Hat idegen nyelvet beszél.
1986 és 1996 között egyetemi tanársegéd, majd adjunktus, időközben a Bibó István Szakkollégium nevelőtanára, majd 1987 és 2003 között a Magyar Oxford Társaság elnöke. A Fidesz alapító tagja.
A rendszerváltozás utáni első ciklusban soproni parlamenti képviselő, frakcióvezető-helyettes. 1992 és 1995 között: a genfi Interparlamentáris Unió szakértői tanácsadó bizottságának tagja, majd 1995-ben elnöke. 1992-94-ben a Liberális Internacionálé végrehajtó bizottságágnak tagja. 1993-2003-ban a Magyar Atlanti Tanács alelnöke.

1993-94-ben a Fidesz országos választmányának elnöke, 1993-tól a Bibó István Szakkollégiumért Alapítvány kuratóriumának elnöke. 1994 és 1997 között a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője. 1994-2003-ban a Fidesz alelnöke. 1998-tól ismét a soproni választókerület képviselője, 2002-ben újraválasztják. 1998-2002-ben a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője, az európai integrációs ügyek bizottságának elnöke és az Európai Unió-Magyarország társulási parlamenti bizottságának társelnöke.

2001-től a Magyar Új Atlanti Kezdeményezés alelnöke. 2002-től a Magyar Országgyűlés alelnöke. 2002-2003-ban az EU Konventjének tagja. 2002: a Fidesz frakcióvezető-helyettese, az integrációs kabinet vezetője. 2002-től az Európai Parlament megfigyelője, a magyar néppárti delegáció vezetője. 2004-től az Európai Parlament képviselője, az Európai Néppárt-Európai Demokraták-frakciójának alelnöke. Nős, felesége Handó Tünde, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnöke. Fanni lányuk 1987-ben született.