De az emberek közül sokan másként gondolják, nem kívánnak csendes szemlélőként asszisztálni saját életlehetőségeik fokozatos szűkítéséhez és ahhoz, hogy hosszú évekre elveszítsék az esélyt a fejlődésre, a jobb életre.

Ennek az elkeseredettségnek, a reményvesztés, a kilátástalanság érzésének és nem utolsósorban az ország jövője iránt érzett természetes felelősségtudatnak adott hangot az a tízezres tömeg, amely az elmúlt hétvégén vonult Budapest utcáira, köztereire. A szombati, többségében civil szervezetek által rendezett békés tüntetések egyik lényeges vetülete, hogy már Orbán Viktor és az ellenzéki pártok nélkül is tömegek vonulnak az utcára. Magyarországon egyébként - sajnálatos módon - nem igazán jellemző a "civil kurázsi", ezért is van komoly jelentőségük a tízezres demonstrációknak, bő egy héttel az őszödi beszéd miatt kirobbant tüntetéssorozat egy-éves évfordulója előtt.

Más szempontból nézve mondhatnánk azt is, hogy a körülményekhez képest csekély létszámban vonultak az utcára. A kormányzat ebből akár azt a következtetést is levonhatja, hogy nincs olyan nagy baj, ha csupán tízezer ember tüntet ellene. Ez azonban önbecsapás lenne a részükről, hiszen a véleménynyilvánításnak csak egyik formája a hangos utcai tiltakozás.

Gyurcsány Ferencnek és kiterjedt hivatali apparátusának érdemes lenne felméréseket készíteni például arról, hogy hány fiatal magyar távozott az utóbbi 3 évben nyugatra munkát vállalni, szerencsét próbálni. Megkérdezhetnék a pályakezdőket, hogy milyen lehetőségeket látnak a boldogulásra Magyarországon.

Igaz, hogy a fiatalok tömeges külföldre távozását valószínűleg elégedetten nyugtázza a miniszterelnök, hiszen nem is olyan régen ő maga kritizálta a magyar ifjúságot, amiért szerinte nem elég mobilis és nem fűlik a foga külföldi tanuláshoz, munkavállaláshoz, inkább "konok konzervatív" módon itthon szeretné megtalálni a számítását. A Magyarországot jelenleg élhetetlen, kilátástalan helynek ítélő fiatalok tehát ugyanazt a véleményt fogalmazzák meg távozásukkal, mint az utcán tüntető nagycsaládosok és a velük tiltakozók ezrei.

Egyre nyilvánvalóbbá válik az a veszély, hogy az egyébként is elöregedő, létszámában fogyatkozó társadalom nem lesz képes fenntartani önmagát, mivel többnyire azok tudnak hosszú távon munkát vállalni külföldön, akik fiatalok, iskolázottak, tehetségesek, ambiciózusak, van bennük vállalkozó szellem. Az ötvenes és a hetvenes évek kísértenek ismét, amikor az országból politikai vagy gazdasági kényszer hatására nyugatra vándorolt a magyar középosztály színe-java.

A nemzeti vagyon elherdálása - ami ellen az Élőlánc Magyarországért Mozgalom tüntetett szombaton - ugyancsak az ország jövőbeli esélyeit csökkenti, és rendkívül megnehezíti a dolgát egy esetleges kormányváltás utáni új vezetésnek, hiszen eszköztelen marad. Miközben ezzel egyre kiszolgáltatottabbá teszik az országot, ésszerű, átgondolt koncepciók nélkül a feje tetejére állítanak mindent az egészségügytől az oktatáson át a közigazgatásig, és a nulla felé közelít a gazdasági növekedés, szemben a szomszédos országok szárnyalásával.
Mindez valós és súlyos probléma, mégis a nem létező "fasiszta veszélyről" harsogott a kormánypropaganda.

A civil társadalom azonban erre már nem vevő, viszont egyre erőteljesebben fogalmazódik meg benne az ellenállás a jelenlegi kurzussal szemben. Úgy látszik, esze ágában sincs megunni és hazamenni...

Kis Ferenc, Magyar Nemzet


fidesz.hu