A nukleáris energia az utóbbi két évtizedben reménytelenül kiment a divatból. A biztonsági kételyek megingatták a lakosság támogatását, az üzleti élet szereplőinek hátán pedig a hideg futkosott, ha a csak a teljes üzemidő felében áramot termelő, és ráadásul az állami bürokrácia kezében lévő erőművekre gondolt. Ráadásul az alacsony olajárak mellett eléggé értelmetlennek tűnt egy igen bizonytalan és túl hosszú távú megtérüléssel kecsegtető üzletágba befektetni azt a több milliárd dollárt, amit egy atomerőmű megépítése felemészt. A világ azóta sokat változott. Az utóbbi évtizedben az egekbe szökő olajárak és a globális felmelegedés miatt egyre erősödő aggodalmak újjáélesztették a nukleáris energia iránti érdeklődést. A világ a jelek szerint túlélte azt a húsz évvel ezelőtti sokkot, amelyet a csernobili reaktor felrobbanása okozott.

Reaktort vegyenek!

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslései szerint a világ villamosenergia-fogyasztása megduplázódik 2030-ig. A könnyen hozzáférhető földgáz- és kőolajkészletek egyre fogynak azonban, s amelyeket már feltártak, azoktól egyre távolabb igyekeznek tartani a külföldieket a nemzeti kormányok. A fogyasztók sorban állnak azokért a tartalékokért, amelyek a világ politikailag egyik leginstabilabb térségében, a Közel- és Közép-Keleten koncentrálódnak. Ezzel szemben a nukleáris erőművek fűtőanyaga, az uránium tartalékainak negyven százaléka Ausztráliában van, míg a másik nagy kitermelő Kanada.

A világon 440 reaktor működik, amelyek a világ villamosenergia-termelésének tizenöt százalékát adják. Egy részük azonban már harminc-negyven éve üzemel, s így hamarosan ki kell vonni a forgalomból. Ahhoz, hogy a termelést fenntartsák, csaknem nyolcvanat kell megépíteni a következő évtizedben. Ahhoz azonban, hogy a globális felmelegedést okozó káros gázok kibocsátását a kiotói egyezménynek megfelelő szintre szorítsuk, a szakemberek szerint a világ nukleáris kapacitását a jelenleginek a háromszorosára kell növelni.

A világ tíz országában 31 reaktor készül, és további 112 megépítését tervezik. Ezeknek az erőműveknek a megépítése viszonylag sokba kerül, viszont nagyon egyszerű az üzemeltetésük. A gázzal működő létesítményeknél ez pont fordítva van. Az atomerőműveknél tehát az a legfontosabb két cél, hogy minél hamarabb megépüljenek, és minél jobban kihasználják üzemidejüket, különben sohasem térül meg a befektetők pénze.

A legnagyobb érdeklődés a nukleáris energia iránt az ázsiai országokban van. Az utolsó húsz, a villamosenergia-hálózatba bekötött reaktort Ázsiában adták át. Az Indiában fogyasztott áramnak jelenleg csupán 2,8 százalékát adják a nukleáris erőművek, kilenc új reaktort építenek. A kormány azonban nem tekinti befejezettnek a fejlesztési programot, amelynek keretében az évszázad közepéig a százszorosára kívánja növelni a nukleáris erőművekben előállított villamos áram mennyiségét. Kína ötszörösére kívánja növelni nukleáris kapacitását 2020-ig, ehhez negyven reaktort kell felépíteni a következő tizenöt évben.

Európában szintén élénkül az érdeklődés, ha nem olyan lázasan is, mint az ázsiai országokban. A finnek és a franciák az idén kezdenek hozzá új erőmű megépítéséhez. Franciaországban a nukleáris erőművek soha nem mentek ki a divatból és ma is 59 működik belőlük, ezek adják a villamosenergia-szükséglet nyolcvan százalékát. A francia kormány még az 1973-as első olajválság idején döntött úgy, hogy az ország villamosenergia-ellátását függetleníti a szénhidrogénektől. Ez a döntés mind a mai napig széles körű társadalmi és politikai támogatást élvez, és így sem a pártok, sem a civilszervezetek nem akadályozzák az újabb létesítmények megépítését. A német kormány ezzel szemben ígéretet tett az összes atomerőmű bezárására, de egyúttal aláírta a kiotói egyezményt is. Ha Berlin minden kötelezettségét teljesíteni akarja, akkor be kell zárnia iparának egyharmadát, mivel nem fog tudni lépést tartani az örvendetesen növekvő gazdaság egyre bővülő energiaigényével. A szakértők szerint ha Németországban 2009-ben jobbközép kormány alakul a jelenlegi nagykoalíció helyett, akkor az új kabinet vissza fog lépni a nukleáris kivonulástól.

Amerikai atomláz

Az utóbbi harminc év legjelentősebb fellendülését éli az ágazat az Egyesült Államokban is, ahol eddig a biztonsági kockázatok, a magas költségek és a társadalmi ellenállás miatt nemigen vágtak bele atomerőmű építésbe a vállalkozók. A pennsylvaniai Harrisburg melletti atomerőműben 1979-ben a mechanikai meghibásodások és a kezelők hibája miatt részben megolvadt a reaktor magja, de a burok kitartott, és így radioaktív gázok nem kerültek a légkörbe. A legutóbb átadott amerikai erőmű sem kecsegtette azonban jobb tapasztalatokkal a befektetőket. A létesítmény 1996-ban kezdte meg működését Tennessee államban Watts Bar mellett, 23 évvel az építkezés megkezdése után, amely 6,9 milliárd dollárt emésztett fel. Ez még mindig jobb eset azonban, mint ami New York-i Shorehamben történt. Itt a lakossági tiltakozás miatt soha nem lehetett beindítani az elkészült erőművet, és végül 1994-ben, 21 évvel megépítése után teljesen be kellett zárni, ami hatmilliárd dollár veszteséget jelentett az építtetőnek. Ha viszont sikerült is beüzemelni a létesítményt, akkor sem volt biztos, hogy beváltotta a reményeket. Sokszor ugyanis az üzemidejének csak a felében tudott áramot szolgáltatni a folyamatos meghibásodások és a költséges karbantartások miatt.

Tavaly az amerikai atomerőművek átlagban már üzemidejük kilencven százalékában voltak hadra foghatók. A nukleáris áramfejlesztők új nemzedéke pedig még ennél is hatékonyabb lesz, olyan biztonsági berendezésekkel, amelyek műszakilag lehetetlenné teszik a csernobili típusú katasztrófákat. Ráadásul a nukleáris energiával előállított áram olcsóbb, mint a gázerőművekből kijövő, de mivel a csúcsidőszakban az utóbbiak elégítik ki a többletigényt, ezért a villamos energia ára a földgázéhoz igazodik. Az urán ára a januári hetven dollárról 130-ra ment fel ugyan a nyár közepére, de ez mégsem drágította meg az amerikai atomerőművek üzemeltetési költségeit annyira, hogy tulajdonosaik ne tudtak volna legalább kétszáz százalékos árrést elérni. A jelenlegi magas gázárak aligha fognak egy nagyságrenddel leesni a következő évtizedben. Így nagyon nagy a csábítás az újabb erőművek építésére.

Az Economist brit hetilap értesülései szerint az idén tizenkét, jövőre tizenöt új reaktor megépítésére adnak be kérelmet az Egyesült Államokban. Az amerikai hatóságok szerint legalább két és fél évet visz el minden egyes projekt sokoldalú szakértői véleményeztetése és egy újabb fél év, mire a végleges döntést meghozzák. Az új reaktortípusok engedélyeztetése legalább négy évet vesz igénybe, vagyis 2011-ben adhatják ki az első építési engedélyeket. Ha igaz, hogy az új típusok már négy év alatt kulcsra készek lesznek, akkor 2015-2016-ban áll majd munkába az első közülük a tengerentúlon. Ha minden vállalkozást siker koronáz majd, akkor az amerikai polgári nukleáris kapacitás az egyharmadával fog növekedni.

Hazai tanulságok

A hazai villamosenergia-termelés 37 százalékát adó Paksi Atomerőmű Zrt. négy blokkjának harmincéves üzemideje 2012 és 2017 között lejár. A 4-es blokk teljesítményét már tavaly megnövelték 500 MW-ra, az 1-esét a nyáron, és hasonló szintre viszik fel majd 2008-2009-ben a másik kettő kapacitását is. Magyarországon a megújuló energiaforrások a villamos energia két-három százalékát adják, a fennmaradó hatvan százalékot pedig fele-fele arányban a szénhidrogénnel és szénnel fűtött erőművek nyújtják. A szakemberek döntő többsége egyetért abban, hogy az évente csaknem kétszázalékos igénynövekedésnek a magyar hálózat nem tud eleget tenni, ha nem építünk még egy, a paksihoz hasonló kapacitású atomerőművet, amely nagyban hozzájárulna az egyre riasztóbb importfüggőség lefaragásához is. A felhasznált energia 44 százalékát a nyolcvan százalékban orosz importból beszerzett földgáz adja, s ez az arány riasztó az Európai Unió 24 százalékos átlagához képest.

Szalontay Mihály, Magyar Hírlap


fidesz.hu