― Ön korábban is többször hangsúlyozta, hogy tulajdonképpen baloldalinak tekinti magát. Hogyan határozná ezt meg?

Ha a Kedves Hallgató tanulmányozta 1956 történetét, akkor nyilván tudja, mik voltak a munkástanácsok, melyek célja az volt, hogy ne a korábban létezett kapitalizmust állítsák vissza, hanem a gyár legyen a dolgozók tulajdonában és próbáljanak piacorientáltan, józan feltételek között és ne zsigerekig kizsákmányolva dolgozni. 1989 után ez az utópia szintjén sem merült fel. Németországban az ÁPV Rt.-t "Hű Kéznek" hívják. Ez nálunk minden volt, csak "hű kéz" nem. Az első ideológia az volt, hogy támogatni kell a külföldi tőke megjelenését, ami igaz. De ezt nem mindenáron kell és csak egy ideig kell. Ma már a kora-kapitalizmus ezen szakaszát túlhaladtuk. Azt szoktam mondani, hogy én tulajdonképpen baloldalinak tekintem magam.

― Ehhez képest most egy jobboldali értelmiségi találkozón beszél...

Nekik is mondom, hogy a "jobboldal" már nem jó szó. Ma a két oldalt elsősorban a múlthoz való viszony különbözteti meg. Az egyik oldal magját nyilván a félmilliós volt párttagság és azok családtagjai képezik és azok a tömegek, akik csak azt látják, hogy mérhetetlenül rosszabbul élnek, mint ahogy éltek a Kádár-rendszerben.

― Ha 1989-ben nem egy békés átmenet megy végbe Magyarországon, hanem - más országokhoz hasonlóan - forradalommal, harcokkal zajlik a rendszerváltozás, akkor Ön szerint hogyan festene most Magyarország?

A történelemben nem nagyon vannak ilyen kérdések...

― A politika és a közélet tisztább lenne?

Ehhez nem kellett volna véres eszközöket alkalmazni, minként igazán véres eszközöket az NDK leomlásakor sem alkalmaztak, de ott az emberek a Stasi (a keletnémet titkosszolgálat - a szerk.) épületeit aznap megtámadták és gondoskodtak arról, hogy ne tudjanak mindent megsemmisíteni - annak ellenére, hogy előtte már heteken keresztül folyt az iratok eltüntetése. Németországban magát Eric Honeckert, a pártállam vezetőjét is perbe fogták, ami nem azért érdekes, hogy most egy idős embert börtönbe zárjunk, hanem ez a megnyomorítottak számára jelent elégtételt. Rendkívül örülök, hogy a fiatal magyar köztársaság nem azzal kezdte, hogy megvonta a káderek nyugdíját, hogy kitelepítette, földönfutóvá tette, munkatáborokba, börtönökbe zárta őket. Nagyon helyes volt ez a nagyvonalúság, de most úgy tűnik, mintha túl nagy lett volna.

inforadio.hu - fidesz.hu