A nyolcezermilliárd forintnak, vagyis a 2013-ig esedékes összes magyarországi uniós és hazai fejlesztési forrásnak megfelelő üzlet legalább négy európai ország hadiiparának jelent mentőövet. A kiszivárogtatott értesülések szerint a szaúdiak 72 Tájfun Eurofightert vennének. A fő gyártó a brit BAE Systems, de a beszállítók között német, olasz és spanyol cégeket is találunk. E négy ország légiereje mellett Ausztria is rendszerbe állította ezeket a harci gépeket.

A 21. századi harci követelményeit messzemenően kielégítő Eurofightereket a nyolcvanas években kezdték tervezni az új típusú orosz gépek ellensúlyozására. A harci repülőgépek új nemzedékét képviselő Tájfun ára a folyamatos korszerűsítések nyomán az eredeti duplájára emelkedett.

A hidegháború befejeződése miatt aztán a programot egy időre elnapolták, és a prototípus csak 1994-ben emelkedett végül a levegőbe. A programot azóta is sokan bírálták. A katonai szakértők egy része szerint a korszerű hadviselésben már nincs szükség ilyen drága és sokfunkciós harci gépekre. A bírálók úgy vélik, hogy az iraki és az afganisztáni tapasztalatok azt igazolták: a hadműveleteknél a harci helikopterek és a gyalogság bevetése hozza a sorsdöntő fordulatot és nem a harci repülők, amelyek viszont felemésztik a háborús költségvetés jelentős részét.

A szakértők kifogásolták, hogy a Eurofighter igazából csak légi harcra alkalmas, és képtelen a földi csapatok támogatására. Emellett nincs felszerelve olyan, a radarokat semlegesítő borítással sem, amelyeket az amerikai harci gépek új nemzedéke már alkalmaz. A Tájfunokat valóban arra tervezték, hogy a légi csatákban diadalmaskodjanak, majd megtámadják az ellenség földi célpontjait. A bírálatok nagy része az amerikai és francia versenytársaktól származik. Az amerikaiak egy minden haderőnemben alkalmazható harci gépet készülnek a piacra dobni valószínűleg 2012-ben. A franciák már gyártják a Rafale harci repülőt, mely gyakorlatilag a Eurofighterrel azonos teljesítményre képes.

Szalontay Mihály, Magyar Hírlap


fidesz.hu