A bankárok 2006 végén még attól tartottak, hogy a tavaly szeptemberben életbe lépett Gyurcsány-csomag miatt idén érzékelhetően mérséklődik a kölcsönök iránti igény. Tévedtek: az adó- és áremelések miatt az emberek ugyan kevesebbet keresnek (a reálbércsökkenés mértéke most 6,4 százalékon áll), ám a fogyasztás nem esett vissza ilyen mértékben, és továbbra is pörögnek a hitelfelvételek. A háztartások fél év alatt 460 milliárd forintnyi új adósságba verték magukat, és csak júniusban 121 milliárd forintra emelkedett az újonnan felvett jelzáloghitelek értéke, melynek devizaaránya már meghaladta a 90 százalékot. Minden jel arra utal, hogy a fogyasztás eddig azért nem esett vissza annyira, mint a reáljövedelem, mert a lakosság átmenetinek érzi az ínségesebb időket, és kölcsönökből próbálja átvészelni a megszorító intézkedéseket.

Hitelt hitelből

Évi 18-19 százalékkal bővült a lakossági hitelfelvétel 2004 és 2006 között a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) szerint. Nem hivatalos banki becslések szerint ma a közel négymillió háztartásból kétmilliónak van egy vagy több hitele. A tempó idén is erőteljesnek tűnik: a lakossági hitelek állománya június végére meghaladta a 6500 milliárd forintot, ebből 4633 milliárdot tett ki a banki kölcsönök értéke, és a háztartások nagyjából kétezer-milliárddal tartoztak a pénzügyi közvetítőknek, a lízingcégeknek és az önkormányzatoknak.

Míg az adósság legnagyobb részét változatlanul a lakáshitelek - 2846 milliárd forint értékben - teszik ki, addig a fogyasztási kölcsönök is figyelemre méltó mértékben törtek előre. A gépjármű-vásárlási hitelek egy év alatt közel húsz, a drágának számító áruvásárlási és személyi kölcsönök mintegy 15 százalékkal gyarapodtak. A legnépszerűbbnek a szabad felhasználású, jelzálogalapú hitelek bizonyultak: egy év alatt 634,6 milliárd forintról 901,5 milliárdra, azaz több mint negyven százalékkal nőtt az állomány - derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adataiból. Ebben szerepet játszhat az is, hogy a lakosság lecseréli korábbi, kedvezőtlenebb feltételekkel és nem jelzálogfedezettel felvett hiteleit erre a kölcsönfajtára, amely hosszabb futamidőt és alacsonyabb kamatozást kínál. Az utóbbi időben a bankok is ebbe az irányba igyekeznek terelni ügyfeleiket, mivel az ingatlanfedezet miatt számukra ez a biztonságosabb hitelezési forma. Elképzelhető, hogy a háztartások a napi megélhetésre - élelmiszerekre, közüzemi számlák kifizetésére - is használják a szabad felhasználású jelzáloghitelt, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a tartós fogyasztási cikkek forgalma az utóbbi időben messze elmaradt a fogyasztási hitelek bővülésétől. (A bankok egy része ezt az állítást vitatja, és azt vallja: igazából csak egy év múlva kaphatunk világos képet arról, hogyan sikerült átvészelnie a lakosságnak a reálbércsökkenést.)

A lakosság viselkedését tulajdonképpen meg lehet érteni: az emberek szeretnék fenntartani megszokott életszínvonalukat a különféle hitelek segítségével. Miután a kormány azt kommunikálja, hogy a nadrágszíjhúzás csak átmeneti állapot, egyesek úgy gondolják, hogy megengedhetnek maguknak még egy kis eladósodást. Persze elősegíti a felfokozott hitelezést az is, hogy a bankok egyre kedvezőbb ajánlatokkal rukkolnak elő.

Reklámsugallatra

Arról igencsak megoszlik a pénzügyi szakma véleménye, hogy az eladósodási folyamat veszélyesnek vagy természetesnek tekinthető-e. Az Európai Unió országaiban a GDP 60 százaléka fölött alakul a háztartások eladósodottsága, az Egyesült Államokban pedig meghaladja a száz százalékot. Hozzájuk képest az 1989-es kölcsönszintet közelítő 30 százalékos magyar arány nem tűnik kritikusnak. A fejlettebb országokban azonban egészen más a gazdaság és a lakosság helyzete, és eltérő a kiindulópont is, ahonnan elindult a hitelezési láz. Idehaza a nagy eladósodási hullám öt-hat éve indult a kamatok csökkenésével és az állami lakástámogatási rendszer bevezetésével, de ma már a reklámok által sugallt fogyasztási őrület is közrejátszik az erősödésében.

Árnyaltabb képet kapunk, ha a havi kamat- és tőketörlesztést viszonyítjuk az adós jövedelméhez: e téren a magyar lakosság már fel is zárkózott Nyugat-Európához. A háztartási szektor egészét tekintve a törlesztési teher a rendelkezésre álló jövedelem tíz százalékát emészti fel, de ha csak az adós családokat nézzük, akkor ez az arány már 18 százalékra rúg. A jegybank szerint a magyarországi jövedelmek szabadon elkölthető része alacsonyabb a fejlett országok átlagánál, és az eladósodott háztartásoknak kevesebb mint ötöde rendelkezik valamilyen megtakarítással. Komoly jövedelmi sokk (például a munkahely elvesztése) esetén az érintett háztartások csak 1-3 hónapig képesek tartalékokból finanszírozni a hiteltörlesztést. Az MNB úgy számítja, hogy az eladósodott háztartások 4,2 százaléka forog különösen nagy veszélyben, mert esetükben a törlesztőrészlet nettó jövedelemhez viszonyított aránya átlagosan 47,5 százalék. Vagyis esélyük sincs pénzt félretenni, illetve valószínűleg korábban felhalmozott megtakarításaikat élik fel. Jobb a helyzet, ha tíz százalékkal magasabb jövedelemmel számolnak: ebben az esetben a kockázatos háztartások aránya csak 2,2 százalék. Ez talán reálisabb forgatókönyv is, hiszen a fekete- és szürkegazdaság magas aránya miatt a pénzintézetek sincsenek tisztában a hitelfelvevők valóságos jövedelmi helyzetével, így tényleges hitelképességével, és általános a tapasztalat, hogy a jövedelmi adatok lefelé csalnak.

Hiszek a svájci frankban...

Ha egy családnak romlik a jövedelmi helyzete, és egyszerre több hitele fut, természetes, hogy ezeket fordított fontossági sorrendben bukja el. Először a fedezet nélküli áruvásárlási hitel vagy a személyi kölcsön törlesztését áldozza be, miközben a lakásfedezet mellett nyújtott hiteleket az utolsó pillanatig igyekszik fizetni. (A múlt év végén minden ötödik saját tulajdonú lakást jelzálog terhelt az OTP Bank kimutatása szerint.) A PSZÁF szerint a problémás (átlag alatti, rossz és kétes) háztartási hitelek értéke a 2005. évi 74 milliárdról csaknem 135 milliárdra emelkedett, ami 80 százalékos növekedésnek felel meg. Ez még mindig nem sok, de csalóka az adat, mivel a kölcsönök tekintélyes része friss, és eleinte menni szokott a törlesztés. A legtöbb bedőlt hitelt a részletre vásárolt áruknál és autóknál regisztrálták, de igen magas a vissza nem fizetett személyi kölcsönök aránya. Az első negyedévben az áruhitelek 8,5 százalékát nem tudta fizetni a lakosság - állapítja meg a jegybank. A veszteségként leírt jelzáloghitelek aránya azonban még mindig csak egy százalék alatt van.

Szakértők most leginkább amiatt aggódnak, hogy szédületes tempóban tör előre a devizahitel: 2004 elején a teljes lakossági hitelállomány öt százaléka volt devizaalapú, ma ez az arány meghaladja az ötven százalékot. Lassan második valutaként be lehetne vezetni nálunk a svájci frankot, mivel a kedvező kondíciók miatt ezek a hitelek tarolnak a forintkölcsönökkel szemben. Ez csak fokozódhat, ha a kormány végleg eltörli a forintalapú lakáshitelekre adott állami kamattámogatást. A baj ott jelentkezhet, hogy az ügyfelek nincsenek teljesen tisztában az árfolyamkockázat mértékével. Még a roppant stabil svájci gazdasággal is sok minden történhet egy lakáshitel húszéves futamideje alatt, a kamat viszonylag jelentős mértékben változhat. Damoklész kardjaként függ az adósok feje fölött a jelentős forintgyengülés lehetősége is, ha kedvezőtlenül változik a külső vagy a belső gazdasági környezet. Remélhetőleg nem alakul ki olyan válsághelyzet, amikor fehéren feketén kiderül: hány család nyújtózott tovább a takarójánál.

hetivalasz.hu- fidesz.hu