Az aggályok egyik oka, hogy az újonnan létrehozandó intézményben, a nemzeti vagyonkezelő zrt.-ben együtt lenne a kincstári és a vállalkozói vagyon. A kettővel különbözőképpen illene bánni; az egyiket megőrizni, a másikat működtetni kell. Márpedig ez - a hatékony működtetés - az, amit az állam mintha meg sem próbálna gyakorolni. Egyszerűbbnek látja menekülni a feladat elől, és mindent eladni. Ezek az eladások pedig úgy zajlottak-zajlanak, hogy valójában azt sem lehet pontosan tudni, mekkora vagyonról van szó. Az Állami Számvevőszék szerint az állami vagyon 4599 milliárd forintot tesz ki, a nemzeti vagyont pedig még fel sem mérte senki.

Persze nem a privatizációval van baj, és arról is értelmes vitát lehetne - és kellene is - folytatni, hogy mi az, amit érdemes állami tulajdonban tartani. Aminek gazdálkodása felett - stratégiai vagy más szempontok miatt - kívánatos lenne megtartani az állami felügyeletet. Meg lehetne határozni, hogy a közszolgáltatások biztonságos ellátásához milyen mértékű állami vagyonra, aktív állami szerepvállalásra van szükség.

A bajt mi is elsősorban abban látjuk, mint a törvény bírálói. Nevezetesen, hogy az utóbbi időben a vagyontárgyak eladásából befolyó bevétel alapvetően egy célt szolgált: azzal tömték be a költségvetésen tátongó lyukakat, és fizették az adósságkamatait. Mintha igazolni szeretnék a tételt, hogy az állam rossz gazda. A kormány pedig még rosszabb.

El lehet egy ideig evickélni úgy, hogy a kiadási oldalt az állami vagyon eladásából származó bevételekkel kozmetikázzák. Szerintünk azonban ez rövidlátó és kártékony módszer.

Mert mihez kezdenek, ha már nem lesz mit eladni? Úgy, hogy közben a túlköltekezés okait nem szüntetik meg. Ez esetben hiába adták el a Malévot, a bábolnai gazdaságot, az FHB-t. Hiába adnák el a postát, a tankönyvkiadót, az autópálya-kezelőt, vagy akár a szerencsejátékot szervező vállalatot, ha azzal csak a vevő jár jól - meg az a kormány, amely csak az éppen aktuális költségvetési kihívásokat keresi, és nem képes a távolabbi horizontra tekinteni.

Hiába lesz minden eladás, ha annak hatása nem érződik: nem nő az életszínvonal, és nem lesz stabilabb a gazdaság. A számvevőszék tanulmányából is kiderül, hogy a privatizáció nem szolgált társadalompolitikai, kulturális célokat, és bármit eladtak, ha volt rá vevő. Félő, hogy ha egyszer elkészül az állami vagyon privatizációjának mérlege, akkor az eredmény az lesz, hogy így nem érte meg.

Sajnos, akkor már késő lesz.

Magyar Hírlap


fidesz.hu