A háromszáz, illetve hatszáz forintos vizitdíjakból összesen 4200 forintot kellett leperkálnia fogászati ellátásáért. A beteg kálváriaként élte meg a szájsebészeti beavatkozáshoz szükséges röntgenfelvétel elkészítéséből és a vérzékenysége miatt elengedhetetlen laborvizsgálatból, valamint a leletek orvosi véleményezéséből adódó tortúrát, amit tovább bonyolított a protézise miatt szükséges speciális eljárás. De tíz nap az tíz nap. Nászútként elillanó, de zsibogó fogfájással végtelennek tűnő, hosszú idő.

A vizitdíj bevezetését a liberális egészségpolitikusok azzal szokták indokolni, hogy magyar szokássá vált csip-csup bajainkkal a fölösleges orvoshoz rohangálás.

Vajon a peremkerületi egyszeri asszony, aki a kisnyugdíjából alig tudja kifizetni a lakótelepi lakása közös költséggel súlyosbított rezsidíját, az egészségügy racionális átszervezésének, reformjának tudja-e be, hogy megsarcolták 4200 forinttal, miután a fizetéséből évtizedekig vonták le az egészségbiztosítási járulékot? Tartok tőle, hogy nem. És hálás lehet az Úrnak, hogy nyugodt természettel áldotta meg, és fájós fogával rohangálva a doktorok között egyikre se borította rá az asztalt, és még csak fejgörcsöt sem kapott. Mert ha fejfájása miatt is háziorvosára szorul, akkor - ha a doktor a szakma szabályai szerint jár el - a dobozdíjat nem számolva sem ússza meg 1800 forint alatt a fájdalomcsillapítást. (És csak a leggyakrabban alkalmazott szemészeti, nefrológiai, ortopédiai és laborvizsgálatokat sorolta fel a szakújságíró kolléga, amelyeket az egészségügy szervezettségének mai állapotában lehetetlen egyetlen nap elvégeztetni.)

Jó hír, hogy a tb-kassza huszonötmilliárdos megtakarításából jut pénz a kórházi betegek élelmezésének és a higiéniai állapotoknak a javítására is. Több gyümölcsöt és több fertőtlenítést ígér Horváth Ágnes miniszter, és azt: megteremtik annak feltételeit is, hogy otthon szülhessenek az anyák. Vélhetően ettől reméli a tárcavezető, hogy a romló csecsemőhalandósági statisztikai adatok majd javulnak. Most, hogy a biztosítótársaságok rájöttek, a kisebbségi tulajdonosi pozícióból nehezen szerezhető meg a rendelkezési jog a regionális tb-kasszák felett, ráadásul úgy tűnik, a szocialisták nem akarják megengedni nekik azt sem, hogy Magyarország párducmintás térképe alapján csábíthassák leendő kuncsaftjaikat, befektetési kedvük alábbhagyott, és azzal riogatják a kormányt, hogy akkor nem is érdekli már őket a magyar egészségügypiac.

Ráadásul tegnap egy mikrobiológiai labor vezetője a Magyar Hírlapnak kiborította a bilit. Azt állította, hogy a magyar egészségügyi rendszer perceken belül világelső lesz a kórházi fertőzések terjedésében.

Miközben a GDP-növekedés alulról súrolja a béka fenekét, a staphilococcus egyik fajtája, a kórházi fertőzést okozó MRSA és a másik gyilkos kór, az ESBL nagy iramban terjed kórházainkban, különösen a műtőkben és az intenzív osztályokon, ahol legyengült betegeket kezelnek. És ezen a még több fertőtlenítőszer beszerzésének lehetősége, a nagyobb higiéniai fegyelem sem sokat segít, amit most az egészségügyi miniszter megígért az ötvenmilliárdos megtakarításnak köszönhetően.

Egy tisztességes egészségügyi reform segíthetett volna, amely nem bezárja a hajdanában közpénzből épített kórházakat, hanem megszünteti a túlzsúfoltságot, nem a kórházban töltött időt csökkenti ész nélkül, hanem meghallgatja a szakembereket, milyen intézkedésekkel lehet megállítani a kórházi fertőzéseket. Hogy ha már egyszer sikeresen megműtötték a beteget, akkor ne öljék meg szepszist okozó, elkóborolt baktériumok.

Hogy az egyágyas kórterem ne csupán luxusszolgálatásként szerepeljen a reformelképzelések között a színes tévével meg az internetkapcsolatos számítógéppel, hanem ha a hozzáértők azt állítják, hogy a kórházba felvett betegeknek egyágyas szobákra van szükség a baktériumot hordozó betegek kiszűrése érdekében, akkor meg kell teremteni ennek lehetőségét a kórházi fertőzések terjedésének megállítása érdekében.

Ehhez azonban pénz kell. És nem a peremkerületi asszony zsebéből kiforgatott 4200 forint, hanem százmilliárdok a központi költségvetésből. És valódi reform.

Torkos Matild, Magyar Hírlap


fidesz.hu