fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Működnek a pakisztáni terrortáborok
2007. szeptember 12., 10:13
Észak-Vazirisztán, törzsi területek, Beludzsisztán. Ezek a földrajzi nevek néhány éve még teljesen ismeretlenek voltak Nyugaton, de mára a radikális iszlám és a terror szinonimájává váltak. Itt rejtőzködik Oszama bin Laden, Ajman al-Zavahiri, és a nyugati titkosszolgálatok szerint a nemzetközi terrorizmus kiképzőbázisai is itt vannak. A minap Németországban és Dániában elfogott terroristákat is itt képezték ki. A Magyar Hírlap írása.

Az amerikaiak afganisztáni hadjárata megtisztította Afganisztán keleti területeit Dzsalálábád környékén, ahol 2001. szeptember 11. előtt az al-Kaida kiképzőtáborai voltak. Ma itt bujkálnak a tálibok és az al-Kaida terroristái, akik megúszták az amerikaiak hajtóvadászatát, és új menedékhelyeket kerestek még a harcok vége előtt. A Pakisztánba özönlő százezres menekülthullám optimális lehetőséget teremtett az átszerveződő radikális csoportoknak, így a menekülők között elvegyülve elözönlötték a határvidéket.

Családi kötelékek

Afganisztán és Pakisztán határvidéke átláthatatlan, nemcsak földrajzi, hanem etnikai, törzsi értelemben is. A pastu törzseknek és nagycsaládoknak a nemzetközi határ nem létezik, és a törvénykezésben is csak egyet ismernek, a saríát, azaz az iszlám törvényt.

Alig kétszáz kilométerre a gyorséttermekkel, mozikkal, színes reklámokkal, krikettpályákkal hivalkodó Iszlámábádtól, hirtelen eltűnik Pakisztán 21. századi arculata. Ahogyan átlépünk a Haibár-kapun, és elhagyjuk Pesavár városát, a szerpentines hegyi utakon marsbeli tájra érünk. Több ezer méter magas hegycsúcsok és sok száz méter mély sötét szurdokok között a terepjáró is nehezen halad. Az út melletti üdítőt és ruházatot reklámozó óriásplakátokat már régen letépték a radikális muszlimok, hiszen az ő szemükben az ember ábrázolása istenkáromlás. A házak kőből és vályogból készült kisebb erődítmények, mivel gyakoriak errefelé a törzsi összecsapások. Tizennégy éves kortól senkit nem látni AK-47-es nélkül. A pakisztáni hadseregnek és rendőrségnek nincs hatalma az ország "törvényen kívüli" részein. Az Afganisztánból újra beáramló fegyverek és mudzsahedek segítségével a radikális csoportok szinte napok alatt újraszervezik soraikat. De nemcsak pakisztáni és afgán muszlimok csatlakoznak a tálibokhoz és az al-Kaidához, hanem egyre több nyugat-európai, az iszlámhoz vonzódó fiatal is megtalálja az utat berlini, londoni vagy koppenhágai mecsetekben toborzó al-Kaida-tagok irányításával. Így történt ez a Németországban letartóztatott Fritz G. és Daniel S. esetében is. Egy ulmi iszlám információs központban kerültek kapcsolatba a Iszlám Dzsihád Unió nevű, az al-Kaidával szorosan együttműködő üzbég terrorszervezettel. Miután a toborzó felismerte a fiatalokban rejlő lehetőséget, Pakisztánba küldte őket egy a törzsi területeken található kiképzőtáborba. Itt csecsen, üzbég, arab, szomáliai, török és más európai muszlimokkal együtt megtanulták a lőfegyverek kezelését, bombák készítését, és emellett jelentős vallási és ideológiai oktatást is kaptak. Néhány hét után már az öngyilkos merényletek végrehajtását is elvállalták.

Öngyilkos merénylők

Jogosan adódik a kérdés, hogy miért nem sikerül felszámolni ezeket a terroristatáborokat. A mély szakadékok és a természetes barlangrendszerek miatt e táborokat még a rendszeresen felettük keringő műholdak sem tudják felfedezni. A beépített ügynökök működése lehetetlen, hiszen akire a gyanú legkisebb árnyéka vetődik, vagy élő céltáblaként szolgál a többieknek, vagy azonnal bevetik öngyilkos merénylőként. Gyakran a tudta nélkül: éppen csak arra kérik, hogy vigyen el egy gépkocsit Iszlámábádba vagy Kabulba. Kevéssel a cél előtt robban az autóba rejtett időzített vagy rádióirányítású bomba. Sok tízezer menekült maradt Nyugat-Pakisztánban, az ENSZ már régen nem ura a helyzetnek a táborokban. Drog- és fegyverkereskedelem, valamint az itt rejtőzködő fegyveres csoportok, mint a hírhedt Gulbuddin Hekmatjar csapata, életveszélyessé teszik a segélyszervezetek munkáját. Egy magas rangú holland ENSZ-alkalmazott szerint több táborba már be sem engednek idegent az ott élők. Utoljára egy pakisztáni újságíró merészkedett be az egyik táborba, holttestét egy nappal később találták meg a bejáratnál.

Musarraf nehéz helyzetben

A mostoha körülmények között élő, írástudatlan embereket radikális vezetőik könnyen fanatizálják, elhitetik velük, hogy minden rossznak az Egyesült Államok és a keresztény Nyugat a forrása. Televízió, rádió és újságok nélkül a hírek csak a mecsetek elöljáróitól jutnak el ide. Igaz, Pervez Musarraf, pakisztáni elnök helyzete sem könnyű. A Nyugat szövetségeseként igyekszik mindent megtenni a radikális csoportok felszámolása érdekében, de az országban uralkodó erős vallási irányzatnak nem üzenhet hadat.

Georg Spöttle, Magyar Hírlap


fidesz.hu