Még pofátlanabbul, még cinikusabban jártak el, hiszen a hétfőn este elfogadott vagyontörvény változatlanul az ország kiárusítását, kifosztását célozza, csak éppen belekeverné a köztársasági elnököt is. A törvényalkotók annyit változtattak a szövegen, hogy a hamarosan létrejövő Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t irányító, hétfős Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnökét és tagjait nem a miniszterelnök nevezné ki, hanem az államfő.

Természetesen a miniszterelnök javaslatára, magyarán Sólyom Lászlónak áldását kell adnia Gyurcsány döntéseire.
A vagyontörvényt június 25-én éjszaka fogadta el először az Országgyűlés. A törvény az egész nemzeti vagyont egy zárt részvénytársaság kezelésébe adná, amely társaság csak a kormánynak tartoznék elszámolni, a parlamentnek nem.
A kormány következetes és hű maradt önmagához, minden eszközzel küzd azért, hogy a nemzeti számlákat, a közpénzeket, a közvagyont kivonja a társadalmi kontroll alól.

A vagyontörvényt is arra találták ki, hogy gyors bevételeket hozzon, amelyekkel nem kell elszámolni. De hiába volt sürgős a kormánynak az újabb biznisztörvény elfogadtatása, Sólyom László kifogást emelt, így a remélt gyors üzletkötések késedelmet szenvedtek. A törvény ellen a civilek is tiltakoztak (nem mintha a kormányt egy cseppet is zavarná az ilyesmi). Hatvankét tekintélyes közéleti személyiség levélben kérte a képviselőket, hogy változtassák meg a vagyontörvényt, s olyat fogadjanak el, amelyik a nemzet érdekeit védelmezi.

Az Élőlánc mozgalom szervezésében sok ezren tüntettek a maradék nemzeti vagyon megmentése érdekében az ügy komolyságához illő méltósággal. Arról nem ők tehetnek, hogy közibük keveredett pár száz hőbörgő, akik szélsőséges megnyilvánulásokra ragadtatták magukat. Jellemző, hogy némelyik européer képviselő, például Szabó Zoltán kifejezetten provokálta az indulatos tüntetőket. Végül sikerült oly látszatot kelteni, mintha a vagyontörvény ellenzői szélsőséges, neonáci antiszemiták lennének, akiknek sejtelmük nincs a vagyongazdálkodásról, a törvényhozásról meg a demokráciáról.

Veres János pénzügyminiszter a törvény indoklásában kifejtette, szó sincs arról, hogy mindent el lehet, főleg nem, hogy mindent el kell adni. A törvény célja az egységes vagyongazdálkodás megteremtése. Amikor a pénzügyérünk ilyeneket mond, mindenki, még híveinek gyülekezete is tudja, az országot kezdhetik becsomagolni és a számlát kiállítani. Az egységes gazdálkodáshoz aligha fontos bővíteni az eladható vagyon körét, miként ha nem akarnának sürgősen elkótyavetyélni mindent, nem lenne szükség erre a törvényre sem. Nagy tréfacsináló ez a Veres, röhögcséltek is párt- és koalíciós társai az ellenzék és a civilek erőlködésén: méghogy megmentenék a nemzeti vagyont, hehehe!

Sólyom László is kapott egy "jópofa fricskát". Az alkotmány szerint nincs lehetősége további mérlegelésre, újabb vétóra, ha megtalálja a tollát, alá kell írnia a törvényt. Ki kell neveznie a Gyurcsány által javasoltakat, alkalmasságuktól függetlenül. Kifogták a szelet a köztársasági elnök vitorlájából - kajánkodik a kevéssé olvasott napilap. Valójában Sólyom Lászlót megvezették, csőbe húzták, megalázták, visszaéltek a jogállamiság joghézagaival, megcsúfolták a törvényesség legfőbb őrének a törvényekbe vetett bizalmát.

A pártok fölött álló elnököt belerángatnák a legszutykosabb "haladó" pártpolitikába, megpróbálván vele legitimálni a koalíció újabb martalóckodásait, reá testálva oly döntések felelősségét, amelyekhez semmi köze.
Maradék reményünk: az Alkotmánybíróság.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet


fidesz.hu