Nicolas Sarkozy májusban berobbant az európai politika középpontjába. Nekilátott a francia politika és gazdaság módszeres átalakításának, alaposan belenyúlt - vagy nyúlni készül - az Európai Unió életébe, vannak ötletei és tanácsai. Angela Merkel német kancellárral úgyszólván havonta találkozik, és Tony Blair után Gordon Brown brit kormányfővel is jó kapcsolatokat ápol. Hosszú "hidegháború" után felolvasztotta a Washington és Párizs közötti jeges kapcsolatokat. Most pedig arra készül, hogy Budapesten indítsa el Közép-Európa és Franciaország új kapcsolatainak kiépítését.

A hitelesség számít

"A francia új jobboldal győzelme mögött a Sarkozy-paradoxon áll. Ez arról szól, hogyan képes egy öt évig kormányzó párt első embere hitelesen megújulást hirdetni" - mondta tegnap Ablonczy Bálint, a Heti Válasz újságírója, a Nézőpont Intézet által szervezett beszélgetésen. Ablonczyval A francia új jobboldal győzelme - Nicolas Sarkozy útja az Élysée-palotáig címmel írt tanulmányáról Mráz Ágoston politológus beszélgetett a Francia Intézetben.

Sarkozy sikeresen őrizte meg a jobboldal egységét, a radikális jobboldal szavazóinak többségét elhódította, de nem vált a szélsőjobb foglyává. Hozzátette: az új elnök első száznapos tevékenysége alapján joggal nevezhető reformernek. Ablonczy szerint feltűnő, hogy reformcsomagja több ponton eltér a magyar intézkedésektől. Úgy serkentené a gazdaságot, hogy például csökkentené a vállalkozásokat terhelő adókat. Sarkozy a terveit a választások előtt ismertette, így elnökként nem vesztette el a politikai hitelét.

Mráz Ágoston azt mondta, hogy mindkét oldal hivatkozik Nicolas Sarkozyre. Példaként említette, hogy Orbán Viktor, a Fidesz elnöke politikai példaképének tekinti az új francia elnököt, és az új jobboldal szlogenjét is tőle vette át, ezen felül a francia kampányfinanszírozási törvényt is meg akarja honosítani az országban. Erre tett kísérletet Gyurcsány Ferenc is, amikor magát reformrealistának nevezte parlamenti beszédében, és ezzel a francia elnökhöz hasonlította magát.

Kiút a pangásból

Nicolas Sarkozy legfontosabb célja, hogy kimozdítsa az országot abból a helyzetből, amelybe az utóbbi évtized tehetetlensége miatt jutott. A francia politikában a ma Magyarországra is oly jellemző patthelyzet alakult ki: a politika legfontosabb szereplői pontosan tudják, milyen gazdasági intézkedéseket kellene meghozni a fejlődés felgyorsítása érdekében. Egyikük sem merte azonban mindezeket meglépni, mert a politikai ellenfelek minden népszerűtlen lépést megtorpedóztak, könyörtelenül átcsábítva az elégedetlenkedő szavazókat. A francia államfőnek is nehéz csatákra kell készülnie, ha be akarja váltani ígéreteit és csökkenteni akarja az adókat, ami a közkiadások lefaragását vonja maga után. Ezt a közalkalmazotti létszám csökkentésével, a nyugdíjkedvezmények megvonásával szeretné elérni, ezt ellensúlyozná a túlórázás adóterheinek enyhítése.

Sarkozy nemrégen a francia gyáriparos szövetség, a Medef közgyűlésén azt mondta: az állam nem üzleti vállalkozás, de ugyanolyan hatékonysággal és pénzügyi szigorral kell gazdálkodnia, mintha a versenytársak nyomásának és a részvényesek folyamatos ellenőrzésének lenne kitéve.

A kiadások csökkentése terén a szakítópróba valószínűleg a nyugdíjrendszer reformja lesz. A legnagyobb szakszervezetek a napokban bejelentették: hatalmas tiltakozó akciót szerveznek, ha az elnök a jóváhagyásuk nélkül lát hozzá a kedvezmények megnyirbálásához. Az utolsó kísérletkor, 1995-ben, a szakszervezetek napokig több millió embert vittek az utcákra, ez Alain Juppé reformer kormányának is a végét jelentette.

Magyar Hírlap


fidesz.hu