Általában ősszel rendeznek Görögországban parlamenti választásokat. A mindenkori kormányzat érdeke, hogy a nyár után szólítsa urnához a polgárokat. Ugyanis a turistaszezont követően az emberek elégedettebbek helyzetükkel, miután a lakosság legalább egyharmada közvetlenül vagy közvetve a külföldiek Görögországban elköltött pénzéből él. A mostani ősz azonban eltér az eddigi választási időszakoktól.

Éppen a turistaszezon kellős közepén hatalmas erdőtüzek pusztítottak az országban. A helyzet olyan súlyossá vált, hogy Athén kénytelen volt nemzetközi segítséget kérni. A külföldi tűzoltók azonban már későn érkeztek. Hatvanhatan meghaltak, több ezren egész életük munkáját vesztették el, és ezen még az sem segít sokat, hogy a károsultak egymillió-kétszázötvenezer forintnak megfelelő eurót kaptak gyorssegélyként.

A görög tévécsatornák nem fukarkodtak a tűzvész borzalmainak bemutatásával. Naponta lehetett látni a képernyőn szénné égett embereket, akik autóikban, menekülés közben lelték halálukat. Olümpiában, amely a világörökség része, a múzeum egyik őre így fakadt ki: két nappal a lángok ideérkezte előtt a kormány tudta, hogy veszélyben vagyunk, de semmit sem tett. Ez a kijelentés nagyjából tükrözi az általános vélekedést, vagyis: Athénban jelentős késéssel és kapkodva segítettek a rászorulókon.

A baloldali Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) vezére, Georgiosz Papandreu így dramatizálta a helyzetet: "El kell mondanunk gyermekeinknek az igazat, hogy hazánkat a második világháború óta a legnagyobb katasztrófa érte." Papandreu diszkréten megfeledkezett a háborút követő hároméves polgárháborúról, nem is beszélve az 1967-es katonai puccsról és az azt követő nyolc évig tartó diktatórikus elnyomásról. Tény viszont, hogy a hisztériakeltés lehetőséget ad a baloldalnak, hogy három év után visszavegye az azt megelőzően több mint tíz éven át gyakorolt hatalmát. A miniszterelnök, Kosztasz Karamanlisz, a jobboldali Új Demokrácia elnöke sem maradt adós a válasszal: "A baloldal az áldozatok véréből akar politikai tőkét kovácsolni."

A baloldali győzelem a közvélemény-kutatások szerint korántsem biztos. A PASZOK a konzervatív kormányzást megelőző évtizedben jelentősen "elkopott", nem kevés gazdasági és társadalmi problémát hagyott maga mögött. Azért nem feledkeztek meg a görögök arról, hogy közvetlenül a 2004-es athéni nyári olimpia előtt is nagy bajban voltak, mert a PASZOK gazdasági válságba sodorta az országot. Többek között az akkori káosznak volt köszönhető a jobboldali győzelem. Most az a kérdés, hogy az akkori választások a jobboldal győzelmét vagy a baloldal vereségét jelentették-e.

Van valami, ami erősen zavarja az Európai Uniót. Brüsszelből nézve egyre inkább úgy tűnik, hogy a görög parlamenti választások, nemcsak a mostani, hanem általában, nem szólnak másról, mint két nagy történelmi család küzdelméről. Kosztasz Karamanlisz jobboldali és Georgiosz Papandreu baloldali pártvezér egyaránt régi, nagy befolyású, szerteágazó rokonsággal rendelkező, a politikához hagyományosan kötődő családból származik. Papandreu apja és nagyapja, valamint Karamanlisz nagybátyja is a legmagasabb közjogi méltóságokat töltötték be hazájukban. Most hatodszor "mérkőzik" meg egymással a két família. A soron következő választások 70 képviselőjelöltjét - az athéni parlamentnek 350 tagja van - rokoni szálak kötik valamelyik nagycsaládhoz vagy a mostani ciklusban hivatalban lévő képviselőkhöz. Ez az összes képviselőjelölt 12 százaléka. EU-megfigyelők attól tartanak, hogy Görögország "örökletes demokrácia" felé tart. Amin, ismerve a görögök gondolkodását, nem is csodálkozhatunk: sokan úgy vélik, hogy a politika művészet, amihez gyakorlat, hagyomány és családi indíttatás kell. A közfelfogás szerint nincs semmi kivetnivaló abban, hogy a politikusok a szó szoros értelmében átörökítik tapasztalataikat.

A választás kimenetele nyílt, a "háttér-összefonódások" miatt jósolni nagyon nehéz. Ami biztos: a történelmi nagycsaládok még hosszú ideig meghatározzák Görögország politikai életét.

Heti Válasz

fidesz.hu