Ám mégsem zárhatjuk le ily laza gesztussal az ügyet, mert a történelemtanítás továbbra sincs biztonságban. Már az sem véletlen, hogy egy ilyen, következtetésen alapuló találgatás vezető hír lehet komoly országos lapokban, hogy sokan elhiszik, megrémülnek tőle, pénzt, időt, energiát nem kímélve utánajárnak, hogy valóban becsengetnek-e az utolsó történelemóra után. A felfokozott izgalom érthető, sokan emlékezhetünk rá, elkövettek már jó pár merényletet a történelem és oktatása ellen, történelmi tapasztalat alapozza meg a gyanút: a szocialista, liberális tanügy jól ellenne a történelem nevű tantárgy nélkül is. Minek bolygatni a múltat - mondogatják gyakran, főleg, ha az ő múltjukról van szó, s különben is, a historizálás csak nacionalista sértettséghez vezet, ami akadálya az egészséges internacionalizmusnak, kozmopolitizmusnak és globalizmusnak. Ezért adnak hitelt sokan olyan szóbeszédnek, amely a történelemoktatás végzetéről szól, hiszen honi szocialistáinknak és liberálisainknak kényelmetlenek a tények, a múltbéliek éppúgy, miként a jelenlegiek.
De a képlet mégsem ennyire egyszerű. A történelem mint tudományos diszciplína és mint iskolai tananyag nem pusztán a múlt eseményeinek, tényeinek halmaza, hanem azok célzatos elrendezése és magyarázata. Úgy lesz az élet tanítómestere, hogy a múltat aktualizálják. Minden társadalmi berendezkedés, minden regnáló hatalom történelmi gyökerekkel, érvekkel igyekszik hitelesíteni, legitimálni magát. Nyilvánvaló, a jelenlegi vezetés sem nélkülözheti a saját történelmi üzenetét: az elmúlt pár ezer év nyílegyenesen és szükségszerűen vezetett Medgyessy Péter hálózati kormányához. Pillanatnyilag ez a fejlődés és haladás útja, s rátermett szakemberek gond nélkül írják át - ebben az értelemben - akár a világ-, akár a magyar történelmet. Hogy bizonyos tények nem felelnek meg ennek a képnek - annyi baj legyen. A történelemhamisítás az írott, de inkább a szájról szájra terjedő történelemmel egy- idős találmány, a baloldal nevű történelmi képződmény csak tökéletesítette. Kihagyni, elhallgatni, letagadni, elferdíteni, ellenkező előjelűvé, értelművé változtatni, felnagyítani, bagatellizálni, túldicsérni, lejáratni megszokott, bevett eszközök a modern (értsd: baloldali) történetírásban.
Lesz továbbra is történelemoktatás a magyar iskolákban, s ha valami aggodalomra adhat okot, akkor ez a tény adhat. Ahol egy középiskolai tanárt kirúghatnak az állásából azért, mert tanítványait elvitte a Terror Háza Múzeumba, ott nem feltétlenül megnyugtató hír az, hogy megtartják a történelemórákat.
Heribert Illig német történész elmélete szerint valamikor a X-XII. században 297 esztendőt hozzáírtak a történelemhez. Úgy tartja, ez a történetírás legnagyobb hamisítása. Szegény Illig nem járt magyar iskolába, s nem ismeri a szociálliberális eszményekkel átitatott NAT-ot. Mifelénk nem 297, legalább 2970 év hibádzik, mert a "haladó" történelemszemlélet megkívánja, hogy minimum ennyit átírjanak. A jó hír az, hogy előbb-utóbb kiderül, amit szándékuk szerint okítanak, nem történelem, hanem egyszerű adalék a mozgalom történetéhez. Mert hála számos lelkiismeretes tanárnak, a történelemoktatás valóban folyamatos a magyar iskolákban.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet