A drágán megrendelt külföldi vendégek mellett majd mindenkit felsorakoztatott, akinek nem vagy alig volt köze az eseményhez. A rendezvényen "csak" Németh Miklós volt kormányfő, Horváth István volt belügyminiszter és Horn Gyula egykori külügyminiszter nem vett részt. S nem azért, mert elfeledkeztek a meghívásukról...

A miniszterelnök lassan, de biztosan elmagányosodik. Már jobbára csak azok toporognak körülötte, akiket egzisztenciálisan magához láncolt. Csakhogy a pénz egyre kevesebb, a kitüntetéseső pedig hidegen hagyja a tömeget. S akik korábban esküdni mertek volna a kormányfőre, s esküdtek is rá, ma már minimum távolságtartóak. Lengyel Lászlónak, Tamás Gáspár Miklósnak éppúgy cikivé vált, csalódást jelent Gyurcsány Ferenc, mint a liberális Hajós Andrásnak vagy a szocialisták megannyi reprezentánsának.

Megkezdődött a nagy gyurcsánytalanítási hadmozdulat.

Merő véletlen lenne, hogy a szabad demokraták frakcióvezetője épp a minap szúrta ki tűjével a miniszterelnök hatalmasra fújt fasizmusléggömbjét?

Merő véletlen az is, hogy a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium működését leleplező, 2007. május 3-án felvett ügyészségi jegyzőkönyv épp most, az őszödi beszéd évfordulóján szivárog ki? Most, amikor a minisztérium már rég nem létezik, és süllyesztőben a dokumentumai?

S merő véletlen lenne, hogy a Népszabadság épp most írja egész oldalas publicisztikájában, hogy ha Orbán nem lenne, akkor a szocialisták "kiértékelhetnék az elmúlt egy évet, és levonhatnák a politikai tanulságokat is?" Azaz elzavarhatnák a miniszterelnököt?

Kicsi ennek az esélye. Gyurcsány Ferenc két tűz közé került. Az eddig pénzosztással s a dübörgő gazdasággal kábított tömeg, s az irracionális osztogatást finanszírozó, s mostanra jussát akaró befektetői kör közé. És számára nincs jó megoldás. Hitelességét képtelen visszaállítani, s így még a szükséges reformoknak is pocsék propagátora.

A szombati Népszabadságban hiába üzeni könyörgőre fogva, hogy most már minden jó lesz, csak adjanak időt a következő választásokig. S egyórás parlamenti beszédében hiába szed pontokba végeláthatatlan számú ígéretet - az adórendszer átalakításától egészen a pityerétszomolányi buszmegálló vakolásáig -, ha hazaérve már senki sem hiszi el, amit mondott. (A kormány ez év nyaráig vállalt feladatainak a felét sem volt képes elvégezni...)

Hiába. Hit, hitel, bizalom eljátszva. A lapok nélküli blöffön pedig a kártyatársak is csak bosszankodnak. A koalíció szabadulna súlyos ballasztjától, ha közben nem kellene tartania a hatalom elveszítésétől. Ezért mesterkedik azon, hogy a kidobásra ítélt kormányfőhöz kösse az ellenzék vezetőjét, mondván: az egyik alkalmatlan, a másik szalonképtelen. (A hisztérikus fasisztázásnak ez ad értelmet.)

Csakhogy a kormányfőként jelesül vizsgázó Orbán Viktor összes gyengesége ellenére sem az, akinek láttatni szeretnék a kormánypártiak. Őt fasisztának kell hazudni ahhoz, hogy az országot bizalmi és gazdasági válságba sodró Gyurcsánnyal egy lapon lehessen említeni.

A kölcsönös vezéráldozat ötlete hamvába holt. Gyurcsánynak egyedül kell mennie. Ha már a szocialistáknak is teher.

Heti Válasz- fidesz.hu