Ezek a kérdések vártak megválaszolásra az elmúlt hónapokban a romániai magyarság körében. A múlt héten hosszú tárgyalássorozat zárult le Markó Béla és Tőkés László között. A csúcstalálkozó komolyabb eredmény nélkül ért véget, s most már biztos, hogy november 25-én Tőkés László önálló jelöltlistán vesz részt az európai parlamenti választásokon. Az okokról, valamint a jelenlegi helyzetről beszélt a Demokratának Tőkés László.

- Püspök úr! Hogyan értékeli a mostani csúcstalálkozót Markó Bélával?

- A Markó Bélával folytatott tárgyalás sorozatunk ötödik fordulója volt ez, s fele más eredmény született: egyrészt szándéknyilatkozatban rögzítettük, hogy folytatjuk a tárgyalásokat az autonómiáról, az oktatásügy helyzetéről, a választási rendszer reformjáról, valamint a támogatási rendszerről, illetve megállapodtunk abban, hogy a következő időszakban nem folytatunk lejárató kampányt egymás ellen. Másrészt pedig nem tudtunk megegyezni abban, hogy közös listát állítsunk az európai parlamenti választásra. Az RMDSZ - korábbi véleményével ellentétben - azt akarta, hogy közös jelöltlistát indítsunk, de én ezt visszautasítottam.

- Miért?

- Azért, mert a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nem hajlandó az erdélyi magyar politika és közélet megreformálására. A változás pedig úgy kell, mint a kenyér. A tárgyalások során az engem támogató nemzeti szervezetek úgy foglaltak állást, hogy ha Markó Béláék nem hajlandók a változásra, változtatásra, akkor még nem érett meg a helyzet a közös lista állítására. Mindazonáltal az RMDSZ nemzetközi fórumokon nem tudja képviselni az erdélyi magyarság érdekeit. Ha bejutok az Európa Parlamentbe, minden tekintélyemet, kapcsolati tőkémet és erőmet bevetem majd annak érdekében, hogy az erdélyi magyarságnak nemzetközi jogvédelmet biztosítsak.

- Miért szorgalmazza ilyen erőteljesen az RMDSZ a közös listát?

- Mert a párt népszerűsége az elmúlt időszakban drasztikusan csökkent. Egy nem nyilvános közvélemény-kutatás szerint az RMDSZ támogatottsága országos szinten 3 százalék alá esett vissza. Ezért Markó Béláék a jól bevált egységkampánnyal akarták növelni a párt népszerűségét. Nem arról van szó tehát, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség - a tavaly őszi teljes visszautasítást átalakítva túlzott igénnyé - nagyvonalúan, kegyes gesztussal felajánlott egy képviselői helyet Tőkés Lászlónak a közös listán. A politika nem így működik. A most nagy önmérsékletet és kompromisszumkészséget tanúsító RMDSZ sem volt elegendő ahhoz, hogy létrejöjjön a teljes körű magyar egység.

- Mindezek ellenére lesz közös továbblépés az RMDSZ-szel...

- Igen, hiszen megalakítjuk az Erdélyi Magyar Egyeztető Tanácsot, amely magában foglalja majd az erdélyi magyar politizálás valamennyi aspektusát, illetve az erdélyi magyarság prioritásaihoz szükséges együttműködési kereteket. Cselekvési tervet dolgozunk ki, meghatározzuk a feladatköröket, programpontokat, azok felelőseit, a teljesítési határidőket. A kétoldalú tárgyalássorozat tehát folytatódik tovább.

- Nem érzi úgy, hogy a politikai vitákból eredő éles ellentétek szétforgácsolják a romániai magyarságot?

- Már szétforgácsolták, hiszen ennél rosszabb már nem is lehetne a helyzet. 2006 októberében az RMDSZ nem fogadta el azt a javaslatunkat, hogy állítsunk fel egy erdélyi magyar közös listát az európai parlamenti választásokra. Markóék tehát megpróbáltak erőből politizálni. Már ekkor kettéoszlott a romániai magyarság: kialakult a nemzeti oldal, valamint az RMDSZ szimpatizánsainak a köre. A mostani csúcstalálkozón ezt a mesterségesen előidézett szétszakadást nem tudtuk érdemben kezelni. Pedig a romániai magyarság egységének megteremtése legalább olyan fontos mint az erős európai képviselet.

- Milyen esélyekkel és reményekkel indul az európai parlamenti választásokon?

- Az eddigi előzetes felmérések adatai alapján elfogultság nélkül mondhatom, hogy novemberben igen jó eséllyel indulok a választáson, hiszen jelenleg mintegy 2,8 százalék támogatottsággal rendelkezem.

- Mi szükséges ahhoz, hogy létre jöjjön a romániai magyarság autonómiája?

- Négy létfontosságú tényező. Elsőként a romániai magyarság belső összetartása, annak érdekében, hogy teljes összefogással és egyetértéssel megalkossuk a közös autonómia-koncepciót. A második tényező Magyarország hathatós erkölcsi, szellemi és anyagi támogatása. A harmadik komponens a jelenlegi romániai politikai közállapotok megváltozása, a negyedik pedig a romániai magyarság erős képviselete az Európai Parlamentben. Sajnos ma egyik tényező sem működik. Az első azért nem, mert a romániai magyarság nem egységes, bár az autonómia igényének kérdése nem vitatható. Ez evidencia kell, hogy legyen, hiszen Európában számos példát találunk rá: Katalónia, Dél-Tirol. A második tényező azért nem működik, mert Magyarországnak szinte nincs határon túli magyar politikája, s a Gyurcsány-Kóka-féle politika egyértelműen és nyilvánosan az autonómia megvalósulása ellen fordult. Tudjuk jól, hogy Dél-Tirol autonómiája sem valósult volna meg Ausztria támogatása nélkül. A miénk sem fog Magyarország nélkül. A harmadik tényező sem létezik, hiszen Románia belpolitikai helyzete távolról sem érett arra, hogy a magyar autonómia gyakorlati meg valósításáról képes legyen tárgyalni. A negyedik tényező, tehát az erős európai kép viselet pedig még várat magára.

- Milyen visszhangja volt Erdélyben Kóka János azon kijelentésének, hogy nincs szükség az autonómiára?

- A romániai magyarság jelentős része traumaként élte meg Kóka miniszter kijelentését. Viselkedése és nyilatkozata minősíthetetlen volt, és kísértetiesen hasonlít az 1957-es Kádár-kori gesztusra, amikor az erdélyi magyarságot kiszolgáltatták a román többségi nacionalizmusnak és a kommunista diktatúrának. Kóka János az igen rosszul felfogott európaiság nevében mondta azt is, hogy az erdélyi magyarok szabadon vállalkozhatnak, menjenek tehát Budapestre, és vállalkozzanak. Mi, az erdélyi és székelyföldi magyarok a szülőföldünkön szeretnénk tisztességesen élni, itt akarunk gazdálkodni, vállalkozni, családot alapítani, gyermeket nevelni, templomba, egyetemre járni. A Gyurcsány-Kóka-féle vonal bebizonyította, hogy a kormány úgynevezett új nemzetpolitikája és a Szülőföld Alap új irányú működése csupán mese, amely az alibizmusra épül.

- Mi a helyzet a kettős állampolgársággal?

- Ezt a témát is elaltatta, lehűtötte az anyaország, olyannyira, hogy e tekintetben a romániai magyarságon a közöny lett úrrá. Nincs igazi felhajtóerő, amely a témát erőteljesen szorgalmazná.

- Milyen nemzetstratégiára és nemzetpolitikára lenne szükség a Kárpát-medencében?

- Egységes magyar nemzetpolitikára van szükség, amelyben a nemzetstratégia három pillére - európai, szomszédsági és határon túli magyar politika - egyenrangúan érvényesül. Magyarországnak fel kell vállalnia a határon túli magyarság gondjait, s azokat támogatnia kell. Mindazonáltal mindig az egységes magyar nemzet nevében kell tárgyalni a többségi nemzetek képviselőivel. Tehát ne Duray Miklós tárgyaljon a szlovákokkal, ne Tőkés László a románokkal, ne Pásztor István a szerbekkel, hanem az egységes magyar nemzet nevében tárgyaljunk nemzetpolitikai problémákról és a többségi nemzet számára kényes kérdésekről. Csak így lehet közös érdekérvényesítési politikánk hatékony, s csak ily módon növelhetjük esélyeinket. Számomra jelenleg a Fidesz nemzetstratégiája az egyetlen elfogadható alternatíva, illetve Szili Katalinék kísérlete az egységes magyar nemzeti összefogásra.

- Hogyan értékeli a mára kialakult helyzetet Magyarországon?

- Olyan erkölcsi és politikai válságban leledzik ma Magyarország, amelyet elképzelni sem tudtunk ezelőtt 16-17 évvel, a dicsőségesnek tűnő rendszerváltozás kezdetén. 1989-ben ugyanis azt hittük, hogy véget ért egy fejezet, és elkezdődött a szabadság és demokrácia korszaka. A kommunista diktatúra azonban elhelyezte késleltetett hatású taposóaknáit, és lerombolta azt az értékrendet, amely tartás értékválságot gerjesztett a magyar társadalomban. Késve érik be tehát a kommunizmus vetése, ennek aratjuk le most keserű gyümölcseit. A mostani válság a nemzetietlen, ateista kommunizmusban gyökerezik. Ez abban a formában jelenik meg, hogy az utódpárt képviselői vannak hatalmon, akik nemcsak hogy nem tudnak hitelesen fellépni az ezen múltból örökölt erkölcsi- és értékválság ellen, hanem ők maguk tovább tetézik ezt a válságot a puszta jelenlétükkel és kommunista örökségükkel, gazdasági manipulációikkal. Azt gondolom, hogy ha lehet a hazugságra épült kommunizmus fokozásáról beszélni, akkor a Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett utódkommunista vezetőség egy rendszer hazugságának a szempontjából újabb csúcsokat dönt ezekben az években.

- Miként csapódik le a magyar bel és külpolitika a határon túl élő magyarokra?

- Az események hatására kritikus pontra jutott a határon túli magyarság. Kiábrándulás és a jelenlegi magyar kormány negatív megítélése - röviden e két szókapcsolattal lehetne kifejezni a véleményüket. Hasonlóan a két-három évvel ezelőtti helyzethez. A határon túli magyarság legitim politikai képviseletei kezdtek belefáradni abba, hogy állandóan zsarolják őket. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja és a Vajdasági Magyarok Szövetsége kezdték megkötni a kisded alkuikat bizonyos fokú támogatás érdekében, mondván:,, Ha már Bukaresttől, Pozsonytól, Belgrádtól tartaniuk kell, most nem lenne jó, ha Budapesttel is ujjat húznának." A határon túli magyarok már a Medgyessy-kormány hatalomra jutása idején több szempontból is kifejezték nemtetszésüket, mindenekelőtt az utóbbi évek határon túli magyarsággal kapcsolatos politikájával szemben. Ez a negatív megítélés 2004. december 5-e után érte el a tetőpontját, amikor az egész Kárpát-medencében élő határon túli magyarság spontán és erőteljes módon fejezte ki visszautasítását a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány politikájával szemben. Ez a kormány próbálta legyűrni a határon túli magyarokban ébredő ellenállást. Most hasonló a helyzet.

Tarics Péter, Magyar Demokrata

fidesz.hu