Sopronban, a Deák téri Lenck-villa kertjében a téglafal és az ódon kőből rakott városfal mentén sorakoznak azok a síremlékek, amelyeket a város régi evangélikus temetője őrzött meg.

A régi sírkert a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium mögött terült el. A 20 század elején, amikor a sírkertet felszámolták, a város műkedvelő kutatói (Bünker Raynald néprajzkutató, Payr Sándor evangélikus lelkész és Rach Ferenc), a temetőfal mentén álló, több évszázados polgári és nemesi síremlékek megmentését tűzték ki célul. E nemes vállalkozásnak köszönhetően kerülhettek az emlékek jelenlegi helyükre. Nagy kincse ez a gyűjtemény a városnak, de nem csak a helytörténet miatt jelentős, hanem a magyarországi 17-18 kőszobrászatban is jelentős helyet foglal.

A fertőrákosi vagy szentmargitbányai homokkőből faragott síremlékek monumentális jellegűek, reprezentatív felépítésűek, gazdag és finoman kidolgozott ornamentális díszítésekkel rendelkeznek. A későreneszánsz, barokk díszítő motívumokat, a címereket, feliratokat a soproni kőfaragó céh mesterei elsősorban német minták alapján készítették. Hasonló faragott ornamentika jelenik meg Sopron épületszobrászatában, a régi lakóházak homlokzatán.

Lényegesek a sírfeliratok. Magyar fordításuk a kövek melletti táblákon találhatók. A szövegek igényes stílusa, intimitása figyelemreméltó. A feliratok által betekinthetünk a 17-18. században itt élt polgárok, vagy betelepült nemesi családok életébe, az őket gyászolók fájdalmába. Bepillantást nyerhetünk az elhunyt személyén keresztül a korabeli városi, közösségi és magánélet színtereibe. A sírköveken túlnyomó részt Kanzleitschrift, gót betűs írást használnak. Latin nyelvű szövegek a szellemi elit sírtábláin olvashatóak.

A kiállítást Firtl Mátyás megyei alelnök nyitotta, Sopron nevében Abdai Géza alpolgármester köszöntötte a megjelenteket. Szakmai bevezetőt Galavics Géza, a MTA Művészettörténeti Kutatóintézet osztályvezetője mondott.

fidesz.hu