A portugál EU-elnökség mellett európai uniós illetékesek sora szögezte le az utóbbi hetekben, hogy Koszovó "európai kérdés". Egyúttal szorgalmazták, hogy az európai integrációs szervezet kapjon kiemelkedő szerepet Koszovó jövőjének meghatározásában. "Koszovó európai terület, nem ázsiai vagy latin-amerikai" - jegyezte meg a minap Javier Solana, az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője arra utalva, hogy Washington és Moszkva tusakodása került az ügy tengelyébe. Hasonló gondolatot fogalmazott meg Olli Rehn, az unió bővítési biztosa is: "Bízunk benne, hogy a nemzetközi élet fontos szereplői - így az Egyesült Államok és Oroszország is - tartózkodni fognak az egyoldalú cselekvéstől". "Elképzelhetetlennek tartom, hogy végül olyan helyzetbe kerüljünk, amelyben fontos Oroszország álláspontja, fontos az Egyesült Államok álláspontja, csak éppen Európáé nem számít" - mondta ugyanerről Luís Amado, az EU soros elnökségét betöltő Portugália külügyminisztere másfél héttel ezelőtt.

Brüsszeli illetékesek indoklása szerint az EU mindenekelőtt azért tarthat igényt meghatározó szerepre, mert neki kellene viselnie a válságkezelés terheinek zömét, ha Koszovóban kitörne az erőszak, és annak nyomán újabb, széles körű balkáni krízis alakulna ki. Arra is utalnak nyilatkozataikban, hogy európai katonák alkotják a NATO vezette koszovói békefenntartó erők zömét, s hogy az EU veszi át rövidesen a tartomány felügyeletét az ENSZ-től.

EU-diplomaták és politikai elemzők ugyanakkor felhívják arra a figyelmet, hogy az integrációs szervezet súlyos jogi, politikai és gyakorlati problémákat vesz a nyakába, amikor megpróbálja magához ragadni a kezdeményezést Koszovó végleges státusa ügyében. A jogi oldalt az a precedens jelenti, amelynek értelmében egy állam függetlensége anélkül nyerne elismerést, hogy azt támogatná az ENSZ Biztonsági Tanácsa, a nemzetközi közösség elismert fóruma. Moszkva arra figyelmeztetett, hogy egy ilyen lépés követendő példát jelenthetne Grúzia és Moldova szakadár térségei, valamint az örmények által megszállt Hegyi-Karabah számára, amely jogilag Azerbajdzsánhoz tartozik.

A NATO 1999-ben az ENSZ áldása nélkül indított légitámadásokat kis Jugoszlávia ellen, miután Moszkva a BT-ben ellenezte a katonai fellépést. Ám egy állam alapítása a világszervezet jóváhagyása nélkül hosszabb távú jogi fejfájással fenyeget, mint egy pár hetes katonai hadművelet. "Miközben az emberek tudomásul veszik a NATO 1999. évi beavatkozását, összeszorul a gyomruk attól a gondolattól, hogy az Európai Unió hasonló lépésre szánja el magát 2007-ben" - vélekedett egy európai katonai forrás. Tetemes problémákat okozhatna egy ilyen helyzet azért is, mert Koszovó nem léphetne be a világszervezetbe Szerbia, illetve Oroszország hozzájárulása nélkül, s emiatt nem juthatna hozzá a nemzetközi pénzintézetek égetően szükséges hiteleihez sem.

A politikai problémát az képezi, hogy az EU számos tagállama még nem ért egyet Koszovó szuverenitásának az elismerésével. Magyarországnak, Szlovákiának, Romániának, Görögországnak, Ciprusnak és Spanyolországnak mind fenntartásai vannak egy ilyen lépéssel szemben, tekintettel a területükön élő kisebbségekre vagy szeparatista mozgalmakra. EU-források szerint az uniós külügyminiszterek kétnapos szeptemberi "ötletroham tanácskozásán" Viana do Castelóban olyan hangulat uralkodott, hogy az európai egységet a nemzeti aggályok elé helyezik. Csakhogy ez nem szavatolja azt, hogy decemberig valóban létrejön a megállapodás Koszovó státusáról.

Az ideális megoldás az lenne mindenki, így az EU számára is, ha a belgrádi kormány és a koszovói albán többség vezetői tárgyalásokon egyezségre jutnának, s az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozattal szentesítené a közös megoldást. Ennek azonban vajmi csekély az esélye. Moszkva azzal fenyegetőzik, hogy megvétóz minden olyan határozatot, amely függetlenséget biztosítana Koszovónak Szerbia beleegyezése nélkül. Washington viszont kilátásba helyezte, hogy a megegyezés elmaradása esetén kész lesz elismerni a koszovói albánok várható egyoldalú függetlenségi nyilatkozatát.

A gyakorlati problémák közé tartozik az, hogyan maradjon a helyszínen a NATO békefenntartó köteléke (KFOR), és jöjjön létre az EU-közigazgatás és rendőri erő a Biztonsági Tanács határozata nélkül; továbbá miként lehet megakadályozni a zömmel szerbek lakta Észak-Koszovó leválását. A fenti katonai forrás szerint az európaiak szívesen látnának valamiféle ENSZ "védőburkot", alkalmasint egy engedékeny nyilatkozatot Ban Ki Mun főtitkár részéről, amely legitimálná szárazföldi szerepvállalásukat. Mint a forrás hozzátette, a NATO jogi szakértői szerint a Biztonsági Tanács 1244. számú határozata kellő legitimitást biztosít ahhoz, hogy a KFOR egységei a helyükön maradjanak abban az esetben is, ha Koszovó egyoldalúan kikiáltaná a függetlenségét.

MTI - fidesz.hu