Győztünk. Kétszer is. Mi, a Heti Válasz. Kóka Jánost gyűrtük le.

Kéjes érzés.

Azért mégpedig, mert a győzelem legalább aprócska szerkesztőségünkbe újra beköltöztette az illúziót, amely tavaly ilyenkor egy egész országból szállt el, ki tudja, mennyi időre. Az illúziót, hogy az igazság - ah, pátosz - győzhet, s a dolgok nem mindig és nem szükségszerűen mennek rossz irányba. Hogy Kóka János sem tehet meg mindent csupán azért, mert néhány epizód erejéig - nyilván viccből - miniszteri- és minipárt-elnöki székbe ülhetett.

Persze nem akartunk mi harcolni kicsit sem. Januárban egyszerűen megírtuk, mit ügyeskedett Kóka, hogy ne kelljen bevallania egy ingatlant a vagyonnyilatkozatában - 600 négyzetméteres luxusvillát húz fel ugyanis a Normafánál, ahol csak a telek 100-150 millió forintot érhet. Februárban pedig számmisztikus hatású cikket tettünk az olvasóközönség asztalára: azt tártuk fel, hogyan juthatott három ciprusi off-shore társaság három hónap alatt hárommilliárd forinthoz. Kiderült: az üzlet nem jöhetett volna létre a miniszter sógora, családi ügyvédje, egyik vitorlástársa, valamint több - jórészt a gazdasági tárca érdekkörébe tartozó - állami óriáscég nélkül.

Írtunk tehát cikkeket. Ez a dolgunk, azért. Reménykedve persze, hogy ha napfényre segítünk néhány tényt, az hatással lesz a közéletre, mondjuk az akkoriban épp SZDSZ-elnöki kampányt folytató János sorsára. Mert ez meg normális helyen a napvilágra kerülő tények dolga lenne. János is tudta ezt persze, viszont ahelyett, hogy magyarázatot adott volna, egész egyszerűen lehazugozta lapunkat, azzal rágalmazott minket, hogy rágalmazunk: emlékezetes rágalomszámlálóján is volt szíves szerepeltetni cikkeinket. A legszebb az volt, amikor egy még meg sem jelent írásunkkal kapcsolatban kürtölte tele a sajtót azzal: tudomása van róla, hogy a Heti Válasz rágalmakat szór majd a fejére.

Szerencséje, hogy nem vagyunk az a harcos fajta, és nem igyekszünk meghonosítani az "újság perel politikust hitelrontásért" gyakorlatát. Perelhettünk volna, hiszen egy meg sem jelent cikkel kapcsolatban ilyeneket állítani: ennél vegytisztább hitelrontás aligha van. Kóka viszont, a nagy harcos, mindkét kezével szablyát ragadott, s hadonászni kezdett. Mondhatta nagyképűen: nem kell foglalkozni azzal, amit írunk, majd a bíróság elégtételt ad. Tegnap adott. Magát vagdalta össze a nagy vitéz. Mindekét ügyben, jogerősen nyertünk.

Ennek tehát örülhetünk. A szomorú az, hogy mégis Kóka győzött. Jegelni tudta a nyilvánosságot addig, ameddig neki a hibernálás fontos volt.

Mégiscsak meg kellene tehát honosítani azt a "lap perel politikus" nevezetű intézményt. Gondolkodjanak csak el, mielőtt a nyilvánossággal kezdenek játszadozni. Az ugyanis nem játék. Hanem a demokrácia előfeltétele.

Stumpf András, hetivalasz.hu

fidesz.hu