Véleménye szerint Bálint Tibor mélyen megélt, vagy gondosan gyűjtögetett élményei nemhogy túlélték a rögzítést, de megírásukkal teljesebbé, dúsabbá váltak, erősítve azt a benyomást, hogy: személyiség és mű alig különíthető el egymástól.

Rámutatott: - Az élet az ő esetében teljesen azonos a művészettel, mert sajátos, személyes szemléletmódja, a sorsokhoz, az eseményekhez, a közösséghez, a történelemhez való - mindenki másétól különböző - közelítése lényegítette át, tette hitelesen artisztikussá a köznapi jelenségeket. Ő aztán nyugodtan kóstolgathatta, formálhatta, mesélhette történeteit, ezek nem ürültek ki, nem fáradtak el, kivárták sorukat. Korszerűségéhez, időtálló frissességéhez semmi szüksége nem volt formai kísérletekre, nyelvi leleményekre, termékeny, vagy éppen öncélú játékokra, realizmusa eszköztelenül, ám éppen drámai érzékenysége által tudta a valóság irreális mivoltát hatásosan felmutatni.

Az ünnepi eseményen Sebesi Karen Attila és Keresztes Sándor kolozsvári színművészek olvastak fel novellákat a most megjelent Vallomás repedt tükör előtt című emlékkötetből, melynek összeállításában jelentős szerepet vállalt az író özvegye, Bálintné Kovács Júlia.

S hogy mit jelent a szülőföld? Álljanak itt mementóként Bálint Tibor lírai sorai: "A szülőföld az a város, ahol egyszer én is harangoztam a Szent Mihály templom tornyában, csimpaszkodva a súlyos kötélbe, miközben a diadaltól kiáltozni, a félelemtől pedig jajgatni szerettem volna, hiszen néha úgy éreztem, hogy a harang fölkap, és kiröppenek a fenti keskeny ablakon, ahol a galambok közlekednek. A harangozó azonban némán és szigorúan állt mellettem, mintha biztatna: Húzzad csak fiam, húzzad, a te városodnak harangozol estére, és úgy is illenék, hogy minden itt lakó egyszer harangozzon ebben a toronyban!
És azóta a szülőföld számomra halk, de folyamatos harangzúgás, amely a napfényt ringatja..."

A meghitt hangulatú esten részt vett az író özvegye és rokonsága, valamint Bálint Tibor tisztelői, olvasói.

Frigyesy Ágnes

fidesz.hu