- A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség keddi nagygyűlésén, az őszödi beszéd évfordulóján sarkosan fogalmazott: "Magyarország szívdobbanása ma ez a két szó: elég volt! Elég volt a rombolásból."

Az elmúlt másfél évben nem jött létre semmi más, mint válságok, szenvedés és elkeseredés. Sajnos ez még folytatódik, sőt egyre rosszabb lesz, ha nem változtatunk a dolgok menetén. Ráadásul a szociális válság a demokrácia kijátszásával párosult. Azt kell mondanom, hogy a kormány a demokrácia mezsgyéjén kívülre helyezte magát, hazánk pedig a demokrácia és az önkény határvonalára került. A polgári erők, az erős Fidesz-KDNP-szövetség nélkül már esélye sem lenne a demokráciának Magyarországon. A kormány munkája a pénzbehajtásban merül ki. A költségvetés intézményes ellenőrzését lényegében kiiktatták, sőt a köztársasági elnökkel is csúnyán elbántak, amikor hamis adatokat szolgáltattak neki, s ezért nem tudta a költségvetési törvény elutasításával megakadályozni a mai válságot. Lehetetlenné tették, hogy a társadalom választott képviselői beleszóljanak a közpénzek felhasználásába. Eközben milliárdszámra tűnik el az adófizetők pénze. Ha megnézzük, hogy hány bőrt húznak le az emberekről, hogy a közvagyont milyen mértékben árusítják ki, s hozzátesszük mindehhez a nyolcvanmilliárd dolláros eladósodást, akkor azon csodálkozhatunk, hogy egyáltalán működőképes maradt az ország.

- Hol a pénz, amit beszednek?

- Jó kérdés. A következő kormányra vár a hiteles válasz, hogy kivizsgálja, hová tették a pénzünket. Meggyőződésem, hogy demokráciában egy országot nem lehet büntetlenül kifosztani.

- A tartozásokra és a kamataira ma szinte semmi sem elég.

- A szocialisták ismét adósságcsapdába vitték az országot. Pedig a polgári kormány egyszer már kivezette belőle. 1998-ban 57 százalék, 2002-ben már csak 53 százalék volt az államadósság. Kinyitottuk a csapdát. A szocialisták öt év alatt hetven százalékra emelték az államadósságot, újra ránk kattintva a csapdát. Megint ott tartunk, hogy az újabban fölvett hitelek jó része a korábbiak törlesztésére megy el. A polgári kormány 1998 és 2002 között olyan patrióta gazdaságpolitikát folytatott, amelynek eredményeként egyszerre csökkent a költségvetési hiány, az államadósság, az infláció és a munkanélküliség, miközben nőtt a gazdaság teljesítménye. Ez a siker alapozta meg Magyarország európai megbecsülését, és biztosította éllovas pozíciónkat, tette erőssé Magyarországot. Mára ezt a szocialisták elfecsérelték, s mi lettünk Európa gyönge embere.

- Mi volt a kulcsa a polgári kormány eredményességének?

- Az adócsökkentésnek, a gazdaságfejlesztési programunknak, elsősorban a Széchenyi-tervnek, valamint annak a közbizalmi hangulatnak köszönhető mindez, amelynek lényege, hogy az állam nem a polgárok ellensége. A kormányzásunk idején az emberek elhitték, mert a bőrükön tapasztalták, hogy a munkájuknak van eredménye. Az előrejutásnak alapvetően a tisztességgel elvégzett munka a feltétele. Persze akkor is akadtak szélhámosok, ügyeskedők, de napról napra szűkült a mozgásterük, fogyott körülöttük a levegő. A munkából és teljesítményből előrejutók előtt viszont új lehetőségek nyíltak. A gyerekek iskoláztatása nem ütközött anyagi korlátokba, mert eltöröltük a tandíjat. A lakástámogatási rendszer megkönnyítette az otthonteremtést. A családokat megbecsülték. Nyugdíj mellett is érdemes volt dolgozni, mert nem adóztattuk meg a nyugdíjat. Mindezekért volt emelkedőben a nemzet.

- Beszédében hangoztatta, amit szinte minden bérből és fizetésből élő a bőrén érez: Magyarországon ma szociális válság van. Kérem, fejtse ki, hogy mit ért ezen!

- Nagyságrenddel nőtt azoknak a családoknak a száma az elmúlt másfél évben, amelyek minden erőfeszítésük ellenére képtelenek hó végéig kijönni a fizetésükből. Az emberek fölélték a tartalékaikat. Tömegessé vált az adósságrendező lakossági hitel. Bármerre járok az országban, azt hallom, hogy az emberek megélhetési biztonsága került veszélybe. Egyre több a rászoruló, aki ha nem kap segítséget az államtól, menthetetlenül leszakad. A szocialisták ezekről az emberekről láthatóan lemondtak. Az őket segítő szociális hálót szétszaggatják. A szociális válság elmélyülése sokkal gyorsabb folyamat, mint ma bárki gondolja. Sokaknak ez ismeretlen jelenség, mert Magyarországon az elmúlt negyven évben ilyen kiterjedt, súlyos szociális válság nem volt. Bajok voltak, de olyan szociális kiszolgáltatottság nem volt, mint ma. Az utolsó ingéig elszegényedett, az elvégzett munka eredményébe vetett hitét vesztett néppel, amely egyre kevésbé engedheti meg magának, hogy orvoshoz járjon, és a gyerekeit taníttassa, nehéz kijönni ilyen mértékű szociális válságból. A felelős politikusnak elemi kötelessége, hogy ezt a veszélyt elhárítsa. Én azt szorgalmazom, hogy a polgári szociális gondolat kerüljön kiemelt helyre a Fidesz munkájában. A Fidesz-vezetésű önkormányzatoktól azt kérem, hogy bár a szocialisták őket is szorongatják, és rendre kiforgatják a zsebeiket, mégis védjék meg lakóhelyükön az embereket a szocialista-liberális kártétellel szemben.

- Gyurcsány Ferenc azt ígérte, hogy túl vagyunk a nehezén, Orbán Viktor azt mondja, hogy most jön csak a neheze. A balliberális beállítottságú sajtó pedig azt hirdeti, hogy Orbán riogat, és valójában nincs is programja. Mi a válasza erre?

- A kormánnyal érdemi vitát ma nem lehet folytatni, mert egyfolytában hazudik. Végighazudták az elmúlt esztendőket, balszerencséjükre lebuktak, s ez az ország népének tudomására jutott. Az őszödi beszéd a bizonyíték arra, hogy tudatosan, szánt szándékkal megtévesztették az embereket, meghamisították az adatokat. Az is kiderült az őszödi beszédből, hogy nem kormányoztak, csak a saját személyes sorsuk érdekelte őket. Mindent ennek rendeltek alá, s hagyták, hogy az ország tönkremenjen, majd azt hazudták, hogy nem kell félni, nem fog fájni. Féltucatszor jelentették be, hogy nincs több megszorítás, miközben a sokadik bőrt húzzák le az emberről. A baj valójában egyre nagyobb, a szocialisták a megélhetés költségeit folyamatosan emelik. Mégis azt mondom, hogy ne essünk kétségbe. Magyarországnak volt már polgári kormánya, s akkor is sikerült kilábalni a válságból. Most is készek vagyunk arra, hogy vállaljuk a kormányzás felelősségét, és ismét erőssé tegyük Magyarországot.

- Felfokozott társadalmi várakozás előzi meg a Fidesz új programját. Az emberek azt latolgatják, hogy milyen konkrét válaszokat adnak a nem mindennapi kihívásokra. Mit tudhatunk a készülő programról?

- Nekünk éppúgy, mint a nyugat-európai nagy pártoknak, mindig van programunk, amit az élet változásaival állandóan frissíteni kell. Ennek jegyében indítottuk el a Jövőnk című vitasorozatot januárban, és a eredményeit összegezzük decemberre. Szerencsénkre a német kereszténydemokrata párt is éppen ebben a stádiumban van, ezért közös programalkotó bizottságot hoztunk létre. Lesz egy csomag, amely a demokrácia újraépítését szolgálja. Egy másik a felelősség kérdését tisztázza. Elkészült a gazdasági növekedést ismét felgyorsító koncepciónk is. Újra erőssé tesszük Magyarországot, vagyis az élre fogunk törni a régióban zajló gazdasági versenyben. A program kulcskérdése a teljes foglalkoztatás. Ez a kitörési pont a jelenlegi válságból. Ausztriában például öt tartományban gyakorlatilag teljes foglalkoztatás van, és Sarkozy zászlajára is ezt írták Franciaországban. Az európai szociális piacgazdaság a munkáról szól. Arról a gazdaságpolitikáról, amely megteremti a teljes foglalkoztatottság és a tisztességes fizetés lehetőségét.

- Ha már az európai változásoknál tartunk, beszéljünk a modern konzervativizmusról, amely egyre nagyobb teret nyer az unió országaiban. Nálunk lényegét tekintve egy ultraliberális modell érvényesül - az ismert eredménytelenséggel -, miközben a modern konzervativizmus eszméje a szabadosság kis köreiben gúny tárgya csupán.

- Az itthoni fogalomtárban a konzervatív inkább a maradi, rögeszméihez ragaszkodó ember és politikai irányzat megtestesítője. Az elmúlt hatvan évben a magyar jobboldal nem tudta magát megvédeni attól, hogy antiszemitának, nacionalistának, idegengyűlölőnek, bezárkózónak bélyegezzék az ellenfelei. Ötven éven át a teljes pártállami gépezet dolgozott ennek a téveszmének az elmélyítésén. Aki meg mert mukkanni ellene, azt jó esetben nyakon, rossz esetben félbe vágták. Nincs mit csodálkozni, hogy itt tartunk. Mi olyan politikai nyelvet használunk, amelyet mindenki ért, nyitottan fogad, és a modern konzervativizmus értékeit is kifejezi. A polgár mindezt magában foglalja. Megtestesíti az erőteljes kereszténydemokrata gyökerű, modern konzervatív irányzatot. Az Európai Néppárt, amelynek alelnöke vagyok, erre a fundamentumra épül. Beszéljünk magyarul a másik oldalról is, mert sokaknak megfoghatatlan az ultraliberális kifejezés. Valójában egy szélsőséges nézetről van szó. Idehaza találhatunk kisebb, parlamenten kívüli szélsőséges csoportokat. A legnagyobb és legfenyegetőbb szélsőség azonban maga a szocialisták politikai tábora, amely kíméletlen politikát erőltet az emberre. Azt akarja, hogy milliárdosok újabb profitot húzzanak az oktatásból és az egészségügyből. Ezt elegánsan piacosításnak nevezik, pedig valójában szociális rombolás egy szélsőségesen pénzéhes és gátlástalan üzleti csoport érdekében. Ezt a tényt reformblablával próbálják elfedni. Ma ez a szocialista politika. Ezt az eszmerendszert éppen most győzte le Nicolas Sarkozy Franciaországban és Angela Merkel Németországban. A polgári erők európai térnyerése megerősít bennünket abban, hogy jó irányba haladunk.

- A népszavazásról új megközelítésben beszélt. Azt mondta, hogy történelmi egységet teremthet a leszakadók és a középosztály között. Hogyan lehet a leszakadókat a középosztály szövetségeseivé tenni, hiszen utóbbiak a leszakadástól tartanak leginkább?

- Éppen a szociális válság, a tömeges leszakadás fenyegetése teremt közösséget közöttük. Egy történelmi szövetséghez a közös veszély azonban kevés. Közös meggyőződésből és pontosan megfogalmazott célokból is táplálkoznia kell. Az első, hogy a demokrácia mindenekelőtt a középosztály és a rászoruló rétegek eszköze. Ezért ki kell mellette tartani. A közös platform másik pillére a közpénzek ellenőrzése és felhasználása az érintettek felemelkedése érdekében. Csakis így tudják megvédeni magukat az erős érdekérvényesítő képességű milliárdos világgal szemben. Igen fontos, hogy a mindenkori kormány a középrétegek és a rászorulók védelmezője legyen, azaz ennek a szövetségnek az oldalán álljon. Innen kiindulva kössön megállapodást a nagytőkével is. Az új arisztokrácia kormánya éppen fordítva, a milliárdosok oldalán áll, szemben az emberekkel.

- Nem tart attól, hogy ha 2010-ig lefelé haladva a lejtőn, kitart a mostani kormány, legfeljebb kármentésre marad lehetőség?

- Mindig van kiút. Ami engem illet, erős Magyarországért harcolok, olyan politikáért, amely az emberek életét könnyebbé, bizakodóbbá és boldogabbá teszi. Nincs olyan helyzet, amelyből ne lehetne kilábalni. Emlékszem, kilencvennyolcban kétkedve fogadták, hogy eltöröljük a tandíjat: megtettük. Választási kampányfogásnak tekintették, hogy győzelmünk esetén visszahozzuk az alanyi jogon járó családi pótlékot. Még meg sem alakult a kormány, amikor a parlamenti jobboldali többség meghozta ezt a döntést. Sorolhatnám tovább a példákat. Azok közé tartozom, akiket felháborít, ha egy vezető kiáll, és széttárja a karját, mondván, nem tehetek semmit. Arra a vezetőre, aki csak sápítozni, panaszkodni, másra mutogatni tud, senkinek sincs szüksége. Én azt mondom, sohasem lehet az országot úgy tönkretenni, hogy ne tudjuk közös erővel újra fölemelni. Persze nem közömbös, hogy mennyire verik szét, hogy honnan indulhat az újjáépítés. Minden perc, amit a szocialisták a hatalomban töltenek, újabb és újabb milliárdokban mérhető kárt, szenvedést és nélkülözést zúdít az országra. Mindannyiunk elemi érdeke, hogy a szocialisták és politikájuk, amely Európa leggyengébb kormányzását hozta a nyakunkra, mielőbb távozzanak.

- Ilyenkor mondja a másik oldal, hogy Orbán lázít és bujtogat.

- Az ötvenes években, sőt még a nyolcvanas években is ezt híresztelték arról, aki kimondta az igazságot. Megszoktam már a gyalázkodást, nem hátráltat a munkámban. A válságos helyzetre demokratikus és erőszakmentes megoldást javaslunk, hiszen a kormány távozása után demokráciában akarunk élni. A demokrácia és a jólét összekapcsolható. Ám az a nép, amely kevés aktuális jólét reményében lemond a szabadságának akár egy kis részéről is, a végén elveszíti a teljes szabadságát és teljes jólétét. A szocialisták eltávolítása a változást akaró erők összefogásával érhető el.

- Hol tart ez a folyamat? Mennyire széles ma a változást akarók összefogása?

- A demokrácia védelme és a szociális válság leküzdése szövetségformáló erőt ad a társadalomnak. A szövetségnek az első komoly tette lehet az eredményes népszavazás.

- Megint az ellenfél hangja: Orbán a népszavazással manipulálni akarja a társadalmat, mert a népszavazásnak igazából nincs hozadéka. Ezen a módon amúgy sem lehet kormányokat leváltani.

- Ezek ismét a múltból ránk maradt rossz reflexek. A népszavazás a közvetlen demokrácia alkotmányos eszköze, ezért senki sem vonhatja kétségbe a létjogosultságát. Annak eldöntését, hogy van-e értelme, rá kellene bízni az emberek ítélőképességére. A szocialisták félnek, úgy félnek a népszavazástól, vagyis a népakarattól, mint ördög a tömjénfüsttől. A népfelség elvén nyugvó, törvényes keretek között hozott döntéseket, amelyek mögött tömegek egybehangzó akarata áll, nem lehet manipulációnak minősíteni. Akinek más a véleménye, vegyen részt a népszavazási kampányban, és próbálja meggyőzni az embereket arról, hogy miért kell vizitdíjat vagy kórházi napidíjat fizetniük, illetve arról, hogy miért jó nekünk a tandíj bevezetése. És magyarázza el, hogy aki mindezeket bevezette, azt ki hatalmazta fel erre. A népszavazáson sok minden ki fog derülni az emberek számára. Meggyőződésem, hogy ez a folyamat olyan politikai változást indít el, amely kivezet bennünket a szociális válságból.

Gazsó L. Ferenc, Magyar Hírlap