Száz éve, 1907-ben született Szatmárnémetiben, de az első világháború végéig Budapesten, illetőleg Beregszászon élt szüleivel. Dsidát kortársai csodagyerekként tartották számon, talán nem véletlenül: első versei 15 éves korában jelentek meg Benedek Elek Cimbora című gyermekújságjában, s több mint ötszáz gyerekkori verse maradt fenn - e gondolatokkal kezdte Dsida Jenő laudációját Petrik Béla ügyvéd, jogász.

Az életút felvázolása után a méltató rámutatott: - Az erdélyi líra második nemzedékének páratlanul kiemelkedő alakja, akihez kivételes nyelvkészség társult - a magyaron kívül nemcsak hét nyelven beszélt, de fordított is -, s szerkesztői munkája során a magyar nyelv tisztaságának és helyességének hangsúlyozására is különös figyelmet fordított, "Anyanyelvünk" címmel állandó rovatot indított, a helyes magyarság szabályainak a mindennapi életben történő alkalmazásáért.

Petrik Béla kijelentette: - Dsida költészetét, ahogyan életét is a magyarság és az erdélyi kisebbségi lét tudata, s a szülői házból örökölt katolicizmusának hármasa határozta meg. Petrik Béla szerint Dsidáról Magyarország valahogy mindig méltatlanul elfeledkezett. Iskoláinkban ma is alig tanítjuk őt, legjobbjaink között nem tartjuk számon s nem erősítjük vele sorainkat, miközben költészete a legnagyobbak mellett jelölné ki helyét. Egyszer ennek az időnek is véget kell érnie - mondta az előadó.

"Dürer egyenes ági leszármazottja" (Pécsi Györgyi), a száz éve született Buday György életműve a magyar és az európai kulturális örökség szerves része, amely összeköti az erdélyi, a magyarországi és a nyugati magyarság életét, szellemi teljesítményeit - kezdte méltató sorait Cseke Péter szociográfus, irodalomtörténész, a Korunk szerkesztője.

Buday rendhagyó művészi pályájának már az előélete is népmesei fogantatású. Gyermekkorának falujában (Marosgezse) derült ki rajzolás közben, hogy "boszorkányos képességekkel" jött a világra. A "tündéri Erdély" látványától megbabonázottan vázlatfüzettel, ceruzával, pasztellkrétával és vízfestékkel a kezében járta Kolozsvár környékét, Kalotaszeg, Aranyosszék, Marosszék falvait, feljutott a Cenk és a Hargita tetejére. Ezermester székely őseitől örökölt tudását szülővárosának műtermei gazdagítják. Az édesapja által igazgatott kolozsvári múzeum asztalosműhelyében akkoriban ismerkedik meg a majdani dúcok alapanyagával.

Alighanem az impériumváltás okozta megrázkódtatások szolgálnak magyarázatul a Buday fametszeteiből áradó erőteljes drámai hatásra. Angliai számvetésében 1970-ben maga is felidézte, hogy 1924-ben milyen drámaian élte meg Kolozsvár és Erdély kényszerű elhagyását.

A méltató beszédében rámutatott: - Elsősorban Jancsó Bélának, Kós Károlynak és Debreczeni Lászlónak köszönhető, hogy az erdélyi közönség rendre tudomást szerzett a Szegedi Kis Kalendárium sorjázó füzeteiről, az 1931-es év legszebb magyar könyve címet elnyerő Boldogasszony búcsúja fametszetsorozatról; az ő közreműködésükkel látott napvilágot 1933-ban Kolozsváron az Arany János balladái, amellyel ugyancsak kiérdemelte a Magyar Bibliopfil Társaság díját, és amelyről ugyancsak mindhárman írtak; ilyen előzmények után Debreczeni Lászlónak már nem volt nehéz megjósolnia Buday világhírnevét, de azt ő sem láthatta előre, hogy a "süllyedő népi élet" jeladására, a Székely népballadák művészi üzenetére az 1937-es párizsi világkiállítás könyvművészeti nagydíja lesz az örökkévalóság sorspecsétes válasza.

Cseke Péter beszédében hangsúlyozta: - Buday szegedi tanulmányévei alatt végig arra készült, hogy mielőbb visszatérjen Erdélybe. "Már nem tart sokáig az én kényszerű »emigrációm« sem" - írta 1932 augusztusában kolozsvári barátjának, Jancsó Bélának. Ám művészi sikerei teljében egyre távolabb került Magyarországtól is. Előbb Róma, aztán London következett.

Egy London melletti szanatóriumban halt meg, 1990-ben. A szomorú eseményt a magyarországi hírügynökségek meg sem említették, Nagy-Britanniában azonban - ahogy a kései pályatárs, Kass János írja -, "a nagy újságok, a vezető lapok részletesen méltatták sorsát, pályafutását és művészetét. Nem az emigránsról, hanem a zseniális alkotóról írtak. Mert a szigetország a magáénak tudta ezt az Erdélyben, Kolozsváron született, Magyarországról emigrált, s Londonban a második világháborúban is példát mutató magyart."

Frigyesy Ágnes - fidesz.hu