Egy embert, valahonnan Szabolcsból, nem a rendőrség lel fel a búvóhelyéül választott lipótmezei kórházban, hanem lapunk munkatársa és a Hír TV riportere. Ez az ember korábban évekig Veres János pénzügyminiszter üzlettársa volt. Talán ezért van, hogy még most sem hiszi el, neki is felelnie kell tetteiért. De hát miért is hinné el, ha a hatalom láthatatlan keze a színfalak mögött érte dolgozott, sokáig meghökkentő eredményességgel.

Kabai Károly nyírbogáti vállalkozót a tavalyi önkormányzati választások előtt perbe fogta a bíróság nagy értékű adócsalásért és okirat-hamisításért. Ennek ellenére ő volt az MSZP polgármesterjelöltje, és pártja azóta sem tagadta meg vele a sorsközösséget. Akkor sem, amikor minden ügyvédi praktika és hivatali időhúzás ellenére elítélték, akkor sem, amikor nyáron elővezetési parancsot adtak ki ellene, és most sem, amikor több mint 36 óra késéssel a rendőrség kézhez kapta a bíróságtól az ellene kiadott elfogatóparancsot.

Megnyugtató volna ezek után hivatalos helyről azt az evidensnek hitt kijelentést hallani, hogy adót csalni büntetlenül még a pénzügyminiszter egykori üzlettársának sem lehet, azaz a törvény előtti egyenlőség elve nem csupán alkotmányos fikció, mint a rendszerváltás előtt.

Sajnos azt sem hallottuk, hogy az üzleti konkurencia megfenyegetése gengszterizmus, ami még a pénzügyminiszter családtagjainak sem megbocsátható, meg azt sem, hogy a kormánytagok saját érdekeltségébe tartozó ingatlanok hasznosítása egy demokratikus, jogkövető és erkölcsös országban nemhogy a jogszabályokba nem ütközhet, de még a jó ízlés határait sem feszegetheti. Csak az érthetőség kedvéért idézzük fel: egy munkahelyteremtő támogatással hazánkba települt külföldi vállalkozó egy Veres János érdekeltségi körébe tartozó üzemcsarnokot vett bérbe jövedelmező magyarországi tevékenységéhez.

Mindez persze nem történhetne meg Magyarországon, ha demokratikus átalakulás címszó alatt nem számoltak volna fel minden olyan kapaszkodót, ami tartást ad az embereknek. Ha a munka és tudás, az értelmes erőfeszítés helyére nem lépett volna egyik oldalon a gátlástalan ügyeskedés, másik oldalon az egészség, a család, végső soron az életfeltételek ellehetetlenítéséhez vezető reménytelenség.

Ha a hatalom, a pozíció megőrzésének kényszere nem írna felül minden értéket Akkor természetes lenne, hogy a politikai befolyással rendelkező üzlettársak időben szólnak a Kabai Károlyoknak, hogy a jog és a tisztesség határainak átlépése következményekkel jár.

És tényleg azzal is járna. Nem azért, hogy bűnbakként valaki elvigye a többiek balhéját. Inkább azért, hogy senkinek ne forduljon meg a fejében a gondolat: nem bízhat a bíróságban, az ügyészségben, a rendőrségben. Hogy a látszatát is elkerüljük annak, hogy vannak a törvény előtt egyenlőbbek, hogy a jog uralmát fenntartani hivatott intézmények félnek és kiszolgáltatottak, ezért csak a hatalmasok jogát védik, s közük sincs az igazságossághoz. Akkor talán Kabai Károly sem az idegösszeomlásban látná az egyetlen kiutat a maga ásta csapdából.

Magyar Nemzet


fidesz.hu