Szomorú szívvel kényszerülünk emlékeztetni néhány eseményre a rendszerváltozás utáni időkből, tehát a Magyar Köztársaság bűnüldözési és ítélkezési gyakorlatának korából.

Tizenegy éve robbant ki a Tocsik-ügy. Cirka 800 millió akkori forintról volt szó, és első vallomásában az "ügyvédnő", bizonyára ijedtében, elmondta: megbízásait az MSZP és az SZDSZ prominens pénzügyi háttérembereinek átengedett százmilliók fejében kapta.

Boldvai (MSZP), Budai és Vitos (SZDSZ) urak neve is elhangzott.

A három úriemberhez kötődő két cég másnap "visszautalta" a Tocsik Mártától kapott összeget, amely furcsamód forintra egyenlő volt, jó 170 millió (tehát kétszer, azaz 350 millió forintot kaptak a nyolcszázból a derék pártemberek).

Telt-múlt az idő, került egy jó ügyvéd Tocsik Márta mellé (1989-ig a diktatúra Legfőbb Ügyészségén a katonai ügyeket vitte), majd a lehiggadt "ügyvédnő" visszavonta első vallomását. Azt, amelyben az MSZP-s és az SZDSZ-es szál is szerepelt.

Telt-múlt az idő, és Tocsik Márta nemsokára — hogy is mondjuk? — unalmas lett a sajtónak. Szépen lekerült a napirendről. Aztán eltelt sok év, és az elsőfokú ítéletet kihirdető bírónő ki is mondta: ha Tocsik nem vonja vissza a vallomását, Boldvai stb. urak is mehetnének a börtönbe. Így azonban (másodfok stb.) senki sem ment börtönbe, és az ügy a mai napig nincsen végérvényesen lezárva.

Annyi azért menet közben kiderült, hogy Tocsik Márta még csak nem is ügyvéd.

Hamvába holt minden MSZP-re mutató ügy. Ki emlékszik már a Zefiruszra? Meg a Nyírfára? Hová folyt a zsurki vodkatámogatás? Hová gurultak a dollárok? — Tartok tőle, a mai fiatalok még csak nem is értik, miről van szó.

Aztán jött a Medgyessy-kormány, és vele jött az államtitkárok gyöngye, Keller László elvtárs. "Közpénzügyi" államtitkárként elköltött jóval több, mint ezermillió forintot vele meg miatta az ország — és mire? Hogy lebuktassa az Orbán-kormány panamáit, csalásait, lopásait, korrupciós ügyeit.

Fájdalom, egyet sem talált. Egy icipici feljelentés nem sok, annyit sem sikerült kiizzadnia magából Keller Lászlónak, a tőlünk elvett ezermilliók fejében. Cserébe az áldozatos árnyéküldözőzésért kapott szolgálati kocsit, titkárságot, miegymást, és oroszlánrészt vállalt a nemzeti megosztottság engesztelhetetlenné fokozásában.

Jött azonban a Kulcsár-ügy. Aki lebuktatta a 20 milliárd forintnyi nagyságrendben, köz- és magánpénzekkel egyformán zsonglőrködő "tőzsdei zsenit", Kulcsár Attilát — nos, azt az embert egy harmatos hajnalon jól megverték "ismeretlenek", azután — kirúgta Medgyessy Péter. Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke a dolgát végezte az államapparátus egyik bizalmi posztján. Medgyessyéknek azonban nem volt bizalmuk Szászban, mert nem az ő köreikből jött. Ráadásul Szász lebuktatta az üzletelőket. Szásznak tehát mennie kellett.

Az első vallomást, amelyet a megrövidített bank alkalmazottai rögzítettek egyik kolléganőjükkel, Pinizsi Hajnalkával, valakik föltették a netre. Két okból is ez a vallomást tekinthetjük a leghiteleseb információnak: 1. mert P. H. nagyon szerette Kulcsár Attilát és menteni akarta a vallomásával, eért őszintén beszélt; 2. még nem volt a történetben ügyvéd, hogy direkt összekeverje a szálakat. A vallomásban érdekes dolgok vannak. Például hogy Kovács MSZP-elnök "barátnője" segítséget ígért "a Lacitól".

Maga Kulcsár meg azzal nyugtatta a történetbe belekeveredett naiv szerencsétlent, Bitvai Miklóst, hogy majd "a Gyurcsányi" kihúzza mindnyájukat a bajból. Ezt rögzítette a titkosszolgálat. Hogy elhallás avagy elírás történt-e a "Gyurcsányi" rögzítésekor, az ma már mindegy. Ellenőrizni nem lehet, a titkosszolgálatok minden bizonyítékot megsemmisítettek, "hivatalból".

Viszont jött egy ügyvéd (na melyik párt holdudvarából?), és hazacsalta Bécsből Kulcsár Attilát, mivel a dolog már nagyon a körmére égett a szocialistáknak. Ment is Kulcsár az előzetesbe a haverjai után.

Ment, de nem maradt sokáig, sem ő, sem a társai. Nem sokkal azután, hogy Kulcsár Attila részletes beismerő vallomást tett, amelyben elmondta, hogy "gyurcsányi" személyéről nem kíván mondani semmit, na szóval eme részletes tényfeltáró vallomás után kiengedték őt is, az előzetesben ülő társait is. Azóta "házi őrietben" vannak, Rejtő E. Tibor bankelnök például egy vadonatúj, metálszürke Audival jár-kel a városban, de Kulcsár sem éhezik. A gyanúsítottak hazamentek, és élik világukat.

Úriember nem fogad rá, vajon börtönbe fognak-e kerülni valaha.

A "tőzsdei zseni" egyébként kőművesnek tanult.

Most a Zuschlag-ügy. Vajon ki hiszi el, hogy Zuschlagnak nem az MSZP-ben tettek keresztbe? És ki hiszi el, hogy ha Gyurcsány Ferenc megússza ezt a dolgot, akkor Zuschlag is megússza? És vajon ki hiszi el, hogy Gyurcsány sosem döntött a tárcájánál folyó pénzosztásban?

A helyzet kulcsa Zuschlag kezében van. Ha ügyesen forgatja, kinyílik a cellaajtó. Ha ügyetlenül, akkor sok minden kiderülhet. Akár még az igazság is. Vajon van-e akkora jellem Zuschlag János, hogy az igazság kiderítésének kedvéért bevállalja az egyéni hátrányt?

Bognár Eleonóra

fidesz.hu