Az erről szóló bizonyítékokat és dokumentumokat a történészek a mai cseh polgári felderítés levéltárában találták meg. A Lidové Noviny című konzervatív cseh napilap, amely hétfőn részletesen foglalkozott a témával, úgy tudja, hogy további néhány tucat emberrablási kísérlet csak a tervezés szintjén maradt meg, illetve sikertelenül végződött. A levéltári dokumentumok szerint az emberrablások 1948 februárja után kezdődtek, amikor Csehszlovákiában hatalomra kerültek a kommunisták és 1961-ben a berlini fal felállítása után fejeződtek be. A titkosszolgálatok az ausztriai és a németországi szovjet megszállási övezetet használták ki akcióik megvalósítására.

Prokop Tomka történész szerint gyakorlatilag két forgatókönyv létezett. Az első "erőszakmentes" volt. A kiszemelt embert az ügynökök a szovjet övezetbe csalták, ahol aztán a megszálló hatóságok valamilyen kitalált ürügy alapján letartóztatták, majd "azonosítása" után kiadták Csehszlovákiának. "Ez nagyon hiteles volt. Az illető nem is sejtette, hogy mindezt előre megszervezték" - állítja Tomka. A másik forgatókönyvet abban az esetben alkalmazták, ha a kiszemelt személy nem akart önszántából a szovjet zónába menni. Ilyenkor többnyire elaltatták, s erőszakkal vitték a szovjet övezetbe.

Az egyik legismertebb eset 1953-ban játszódott le, amikor az ügynököknek a kettes számú forgatókönyvet alkalmazva sikerült Csehszlovákiába hozniuk Bohumil Lausmant, a csehszlovák szociáldemokrata párt 1948 februárja előtti vezetőjét. A másik ismert eset Ferdinand Durcanskyé, a háború alatti szlovák állam volt külügyminiszteréé. Az ő elrablását még 1947-ben tervezték meg, de csak 1948 után sikerült a tervet megvalósítani.

Ausztria 1955-ben, a szovjet csapatok kivonulása után megszűnt operációs terület lenni. Németországban az akciók a berlini fal felépítése után, 1961-ben szűntek meg. A nyugati hadseregek által ellenőrzött területeken nem voltak adottak a feltételek. Az utolsó ismert emberrablási terv a hetvenes évek elejéről származik, amikor is a Párizsban élő Pavel Tigridre, a csehszlovák emigráció egyik legnívósabb lapját, a Svedectvít kiadó íróra vetett szemet a csehszlovák kommunista titkosszolgálat. Ezt a tervet azonban már a felelős politikai személyek is elvetették és "fantáziának" minősítették.

Az elrabolt emigránsokat a kommunista rendszer megpróbálta saját céljaira kihasználni, s néhányan a megígért büntetlenség, szabadság fejében hajlandóak is voltak a szerep eljátszására. Például Bohumil Lausman is beadta a derekát, de ennek ellenére börtönben végezte, s ott is halt meg a hatvanas évek elején.

MTI - fidesz.hu