A lényeg: többre szeretne jutni, mint az autószerelő papa és a meós mama. A karrier 1978-tól a növényvédelmi üzemmérnökséggel startol, és az agrokémiai szaktanácsadóságtól jut az agrár-, majd környezetvédelmi szakmérnökségig és a Somogy megyei tanács műszaki osztályára. Nem csoda, ha a rendszerváltozás hajnalán a (ma már szinte nem létező) Magyarországi Zöld Párttól is felkérik programalkotásra, s ő még társelnökséget is vállal. Sőt az első szabad választáson szerencsét is próbál, ám a helyzet és a választók még nem elég érettek. Ő viszont 1990 őszétől már a Fideszt támogatja, az pedig őt. Így lehet mindjárt alpolgármesterré. 1993-ban, amikor feloldják a korhatárembargót, a "túlkorosok" közül elsők közt húzza fel a párt mezét, 1994 végén pedig már a párt országos választmányának alelnöke. A parlamentbe jutás azonban még 1994-ben sem jön össze. Nem így az első kaposvári polgármesterség. Végül 1998-ban területi listáról juthat be a parlamentbe, amit a második polgármesterség csak megkoronáz. Egy évre rá már ő Az év polgármestere, s így alig bánja, hogy tavaly Lamperth Mónika mögött végezve ismét csak "listás" képviselő lehet. Különösen, hogy ősszel újabb polgármesterség kárpótolja. Tavaly decemberben viszont - mondván, hogy városára még jobban koncentrálhasson - váratlanul lemondott parlamenti mandátumáról.

"A teniszt szeretem, no meg a városi színházat. A színidirektor melletti páholyt használhatom" - jelzi, mire áldoz szabadidejéből. Amiből kevés jut a kertes családi házra, az egykori iskolatitkár, ma háztartásbeli feleségére, no meg két leányára, a 20 éves kommunikáció szakos Melindára és a 16 esztendős Nikolettára is.

- A várhatóan rövidesen pártelnökké avanzsáló Orbán Viktor máris szervezi a stábját. Bár ön állítólag többször kifejezte vágyát, hogy mellette szeretne dolgozni, nevét mégsem hallottuk ez ügyben emlegetni...

- Nem emlékszem, hogy bárhol is beszéltem volna ebbéli vágyaimról. Ettől függetlenül azonban tényleg így van. És Orbán Viktor eddig is, ezután is számíthat rám.

- Megélt már hasonló szituációt: 1998-ban állítólag önnek állt a belügyminiszterség. Rosszakarói szerint viszont csak számított erre. Melyik variáció a hiteles?

- Az első. Orbán Viktor itt, Kaposváron jelentette be elképzeléseit, köztük a velem kapcsolatosakat. De nem voltak miniszteri ambícióim, nem akartam Pestre menni.

- Csak így ellene mert menni Orbán úr akaratának?

- Természetesen morfondíroztam a dolgon. Hiszen bennem is van ambíció. Sőt hiúság is, gondoljanak csak bele: végigmegyek a városon, mosolyognak rám az emberek...

- Belegondolunk. Egyébként sokat tanult, három diplomát is begyűjtött. Azért csak másképp csengene az, hogy dr. Szita Károly. Ezt miért hanyagolta el?

- Nekem ez nem fontos. Amikor a környezetvédelmi szakmérnökire jártam, a professzor kiválóra értékelte a diplomamunkámat, és mondta, adjam be doktorinak. Meg is tettem, de utóbb elfeledkeztem az egészről. Évek múltán kaptam egy levelet Gödöllőről, hogy lejárt a határidő, visszaküldik a disszertációt. A nyelvvizsgát kellett volna teljesítenem.

- Ajjaj, azzal már más is megjárta. Azért nem fáj a szíve?

- Talán igen, de lusta voltam, az én hibám, hogy nem lett belőle semmi. Bár ha eszembe jut, hányan szerezték vadászaton a doktorijukat, már nem is olyan fontos az egész.

- Viszont hamar összejött a Fidesszel, igaz, kora miatt 1993-ig nem lehetett az övék. Életének fura kettőssége, hogy míg a parlamenti választásokon rendre alulmaradt, a városi rangadókat valahányszor ön nyerte. Mi az ön megfejtése?

- Ezen már magam is sokat gondolkodtam. Legutóbb is győzelemre számítottam, aztán mégis kiderült, a városi sikerek hangoztatása kevés a győzelemhez, mert sajnos néhányan elhiszik a rémhíreket. Rossz stratégia volt figyelmen kívül hagyni őket.

- Azt mondják, ritkán hallani öntől ilyen önkritikus szavakat. Igaz, önnek viszont volt egy igen szellemes nevű programja, amelyet vezetéknevének első betűiből konstruált: "Sz"igorúbb közrend, "I"ngyenes szemétszállítás, "T"isztességes munkabér, "A" távfűtés olcsóbb lesz... Saját kútfő?

- Egyik barátom találta ki. Kérdezte, mit szólnék hozzá, ha a nevemből rakná ki, és megtöltené tartalommal? Tetszett. Azóta meg is valósítottunk mindent, amit ígértünk.

- Talán még többre jutnának, ha a taszári katonai bázis közelsége okán nemcsak a szorongás lenne a város osztályrésze, hanem némi kis bevétel is. Van másfajta mozgástere is, mint hogy nyugtatgatja a lakosságot?

- Jó a kérdés. Én nyugtatok. Ezt persze lehet úgy is tenni, hogy azt mondom, emberek, nyugi, itt az égvilágon semmi sem fog történni. Én viszont inkább azt mondom: a nemzetbiztonsági kockázat egy százalék, de mindent megteszünk azért, hogy fél százalékra csökkentsük, hogy mindenki biztonságban legyen.

- Ez tényleg alapvető különbség, de azért egy kis kereskedelmi forgalom is idegnyugtató felhőjáték lehetne. Merthogy a jenkik állítólag még a levegőt sem nálunk veszik...

- Tény, hogy csak néhány vendéglős és kocsmáros gazdagodott, ám a városlakók és az önkormányzat még nem. Nem fizetnek helyi adót, és az ásványvízig bezárólag mindent külföldről hozatnak. Nem kis energiánkba került, amíg sikerült elérnünk, hogy foglalkoztassanak kaposváriakat is. A mérték még korántsem ideális. Tárgyalni és kérni lehet. Sajnos nem utasíthatom az amerikaiakat, hogy Magyarországon vásároljanak.

- Hát igen, ehhez komolyabb fegyveres erőre lenne szüksége. De ha már amerikaiak: mit érezne, ha két lányának valamelyike egy amerikai vőlegényjelöltet mutatna be?

- Nem örülnék neki.

- Nocsak. Miért?

- Mert magyarok vagyunk. A többi családi ügy.

- Meg voltunk győződve, hogy toleráns választ ad, mire megkérdeztük volna: akkor is így lenne ez, ha afroamerikairól lenne szó? De hát így: passz. De volt már más váratlan lépése is. Decemberben például lemondott a képviselőségről. Nem kapott szemrehányást a feleségétől? Hiszen nem két fillért dobott ki az ablakon...

- A hivatásom nem a pénzről szól. A nejem pedig arra ösztökélt, hogy magam döntsek.

- Ha ez utóbbit kifejtené... Szóval odahaza ki a polgármester?

- Otthon majdnem minden másként van. Maradjunk annyiban, ott nem én vagyok a "főnök".

Lindner András - Horváth Zoltán - hvg