Összejöttek a hegyek, és egeret szültek. A szocik és a szabaddemokraták összeillesztették reformnak csúfolt ötletparádéikat. Horváth miniszter asszony szerint biztos, hogy drágább lesz, de ha sikerül kivárnunk, talán jobb is. Azt, hogy mitől lenne jobb egy sok darabra vágott, eddig működő rendszer - senki sem tudja megmondani.

Mint imamalom mantrázzák a majdan beérkező tőke jelentőségét, és némelyikük még azt a marhaságot is kijelenti - minden marad a régiben, a beteg vagy járulékfizető nem vesz észre semmit, de jobb lesz.
- Az egyes ember számára a lényeges dolgokban - járulékfizetés, szolgáltatási csomag - nem változik semmi - mondta lapunknak Kincses Gyula, az Egészségügyi Stratégiai Kutató Intézet főigazgatója (valószínűleg leendő államtitkár). A járulékfizetés ellenében ugyanazt az orvosi ellátást kapja mindenki. Az első érezhető jele annak, hogy valami történt, májusban lehet, amikor a piacra lépő biztosítók reklámlevelei, ügynökei jelentkezhetnek, hogy meggyőzzék az embereket, válasszák őket. (forrás - NOL) - mondja leendő államtitkárunk, miközben területi egységekre pályázhatnak a biztosítók. Brrr!

Eddig a mamut szervezetek gazdaságosságáról szólt a "baloldali ének". A TSZ nosztalgia, és az Állami Egészségügyi Központ létrehozása (beteggyár) a centralizálás szocialista közgazdaságtanának újraéledését mutatta. A nyolcvanas évek úgynevezett reformjai kezdődtek hasonló ötletekkel. Valakinek egy álmatlanul töltött éjszaka után eszébe jutott, hogy a szolgáltató szektor igaz, addig is egy céghez tartozó, de önálló egységeiből nagyobb szervezeti egységeket hozna létre. Meg is tették.

Néhány évvel később rájöttek arra, hogy ez így rosszabb, mint az előző állapot. Újabb ötletroham (mert ugye akibe a Párt beléhelyezte bizalmát, csak okos ember lehet), és elkezdték létrehozni az előprivatizációnak nevezett baromságot. Ebben az állami cégek jobban prosperáló egységeiből alapítottak Kft-ket. Ez egy rendkívül érdekes forma volt abban az időben - a szocialista fából kapitalista vaskarika. A rendszerváltás után ezeket a Kft-ket lehetett, enyhén szólva "kiprivatizálni".

Félek tőle, most valami hasonló történik. A befizetett pénz nem lesz több, csak annak 15-20 százalékát elköltik a megnövekedő költségekre, és a magáncégek jogosan elvárható hasznára.
Az állam által adószerűen kivetett járulék, ami gyakorlatilag az állam jogosultsága szerint be és,- végrehajtható, átadásra kerül magáncégekhez. A befizetett járulékok felhasználásáról már a magánvállalkozások dönthetnek. A létrejövő nyereségérdekelt cégek javára az állam kvázi térítésmentesen lemond az állami monopóliumnak számító járulék kivetési és, - beszedési jogáról.

Rendben. Legyen magánbiztosítás. De! Nagyon fontos szóvá lépett elő a "de". Én, mint biztosított köthessek szerződést az általam is elfogadott szerződés szerint. Úgy gondolom, hogy mivel ez nem a felelősségbiztosítások körébe tartozó jogügylet, mindenkinek joga lesz, vagy kellene legyen a feltételekbe beleszólni.

Szolidaritási elven működő nyereségérdekelt magán-társadalombiztosítás. Ez a szocializmus igazi fából vaskarikája. Ez csak képzetlen, vagy a közgazdaságtant marxi értelemben elsajátított elme torzszüleménye lehet.
Horn Gábor, a koalíciós koordinációért felelős államtitkár kedden az egyezségről úgy nyilatkozott, hogy ez a rendszer fenntartja a nemzeti kockázatközösséget, továbbra is a jövedelemhez igazodó járulékfizetést tesz kötelezővé, de lehetővé teszi a valóságos választást, közben pedig területi biztonságot jelent azoknak akik, nem akarnak biztosítót választani. (forrás- MNO)

Azt hiszem az előző bővített mondat nem kíván kommentárt. A "tesz kötelezővé, de lehetővé teszi a valóságos választást" már maga is elég a minősítéshez. Ha még mindehhez hozzátesszük, hogy az egyes területeken nyertes ajánlattevőt választhatjuk. Azt az egyet.

Hát beteg az van az országban! "Dől a lé(járulék) befelé" - a jól sikerült megállapodásnak köszönhetően - "dől a lé(haszon) kifelé". Félek tőle, hogy az eredeti dalszövegnek (P-mobil) megfelelően - "a szaros vége áll a botnak felfelé".

Tibi, a befizető