A zenészt életének 53. évében szeptember 18-án, a fővárosi Péterfy Sándor utcai kórházban érte a halál.

Ifj. Járóka Sándor súlyos cukorbetegségben szenvedett; 2004. február 27-én kómába esett, amelyből soha nem tért magához. A család az utolsó percig bízott felépülésében, gyógyításának elősegítése érdekében alapítványt hoztak létre, majd a zenész barátai és a családtagok szervezésében az idén februárban jótékonysági koncertet rendeztek a Művészetek Palotájában. A gondos ápolás ellenére a prímás szeptember 18-án meghalt.

A temetésen a zenésztársadalom nevében Szirmai László, az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) igazgatója búcsúzott a hegedűművésztől, felidézve: ifj. Járóka Sándor 1954. szeptember 30-án született Budapesten, a Józsefvárosban. Első hegedűjét 4 évesen kapta, 6 éves korától már édesapja zenekarában játszott, és alig kilencévesen különféle zenekarokkal is fellépett.

Kitűnő tehetségű fiatalként előbb a Kígyósi zeneiskolában, majd hat évig az OSZK Stúdióban, Égerland István zenetanárnál tanult hegedülni, de a Rajkó zenekarnak is növendéke volt. Édesapjával, Járóka Sándorral, a népművészet mesterével 16 évesen Olaszországban, majd 1971-ben hathetes amerikai koncertkörúton vett részt, hazaérve saját zenekart alakított, így mindössze 18 évesen robbant be a cigányzenei életbe.

Szirmai László hangsúlyozta, hogy ifj. Járóka Sándor pályája nehéz volt, de töretlenül ívelt magasan felfelé. Számtalan külföldi meghívásnak tett eleget: az Egyesült Államokban, Kanadában, Hollandiában, Németországban, Izraelben, Japánban és Ausztriában is több hónapos koncertkörutat tartott. A holland királyi udvar visszatérő művésze volt, minden évben kapott meghívást a királyi családtól.

A fiatal Járóka a hegedű mellett kitűnően játszott bőgőn, brácsán és gitáron, zeneszerzőként nótákat, csárdásokat, slágereket komponált, amelyeket ma is gyakran játszanak különféle stílust képviselő zenekarok.

A cigánymuzsikusok társadalma, elismerve a prímás tehetségét és személyiségét, úgy látta, hogy a Járóka-dinasztia folytatásaként méltó utódja apjának, idősebb Járóka Sándornak, akit 1973-ban Detroitban prímáskirálynak koronáztak. Az 1985 áprilisában elhunyt legendás zenész fiát 1994-ben, szintén az Egyesült Államokban, a prímások királyává koronázták a cigányzenészek.

Szirmai László felidézte azt is, hogy ifj. Járóka Sándort idehaza is számos kitüntetéssel jutalmazták, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

Az OSZK igazgatója úgy fogalmazott: "mindannyian vártuk, hogy a mély álomból felébredj, ismét kezedbe vedd a hegedűd, amelynek varázslója voltál, mert rosszul volt ez a sors könyvébe megírva".

A prímást hófehér koporsóban, aranyozott lovas hintón vitték a rákoskeresztúri Új köztemető ravatalozójából végső nyughelyére. A sírig a 100 Tagú Cigányzenekar valamennyi tagja, továbbá az ország minden részéből és külföldről érkezett zenészek muzsikáltak. A sírgödörnél -, ahol három és fél éves "mély alvása után" édesapja mellett álmodik tovább - két Kossuth-díjas cigánymuzsikus, Boross Lajos prímás és Kállai Kis Ernő klarinétművész vezetésével húzták a zenészek ifj. Járóka Sándor nótáit, szerzeményeit.

A szertartásra a világ számos országából, így a tengerentúlról és Japánból is hazautaztak zenészek, hogy elbúcsúzzanak a cigányprímástól. A temetésen lerótta kegyeletét Emilió és a Váradi Roma Café, de jelen voltak az országos és a fővárosi cigány önkormányzat képviselői, roma értelmiségiek is.

A prímást édesanyja, öt gyermeke, hét unokája és tisztelők ezrei gyászolják. A család és a barátok nevében Iványi Gábor metodista lelkész mondott búcsúbeszédet és imát.

Ifj. Járóka Sándor sírját a szertartás végére óriási virágerdő borította.

MTI - fidesz.hu