Ma hazánkban az ivóvíz díját nem a szakma, hanem a politika határozza meg. A víz árának kialakítását szabályozó törvény már Persányi Miklós minisztersége alatt készen állt, ám úgy tudjuk, amikor Fodor Gábor vette át a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) irányítását, a javaslat "elakadt" a parlament felé vezető úton. Erről a jogszabályról tehát nem tárgyalhatott az Országgyűlés, az új vagyontörvényről viszont igen. E jogszabály értelmében kikerült a tartós állami tulajdonból az öt regionális víziközmű-cég, amelyek a szolgáltatás 30-40 százalékát lefedik, vagyis gyakorlatilag megnyílt az út e társaságok értékesítése előtt.

- Víziközmű-törvény hiányában veszélyeket rejt magában a privatizáció - fejtette ki véleményét lapunknak Ányos József, a Magyar Víziközmű Szövetség elnöke, utalva arra, hogy az árképzés folyamatát ma nem szabályozza semmi. Amíg nincsen jogszabály, addig a privatizált szolgáltatóknál az önkormányzat és a befektető megegyezésén alapul a díjszabás.

Ez viszont azért kockázatos, mert az önkormányzat valószínűleg nincs felkészülve hosszú távú érdekeinek megfelelő képviseletére, az új víziközmű-tulajdonos viszont igen, így jobb alkupozícióban is van. - Hihetetlen, hogy a legrégebbi közműszolgáltatás nem rendelkezik kellő szabályozással - tette hozzá Ányos József, aki szerint a jelenleg hatályos kormányrendelet 1995-ös érvénybe lépése óta sokban változtak a körülmények, illetve új kérdések is felmerültek, amelyekre a régi jogszabály már nem tud választ adni.

A magánosítással kapcsolatban a szakember megjegyezte, azt a hálózatfejlesztésre szánt források hiánya indokolja. Ehhez viszont Magyarországról is lehetne elegendő tőkét bevonni. Ányos József szerint alapvetően nincs gond a külföldi befektetővel, de hazai társaság esetében a profit nem menne ki az országból.

A víziközmű-törvény normaszövege és előterjesztése már kész, de az államreform-bizottság még korábban kiegészítést kért a beadványhoz, ezért kerülhet csak 2008 szeptemberében a parlament elé - közölték lapunkkal a KVVM-nél. Szüts Korinna, a tárca főosztályvezető-helyettese a Magyar Nemzetnek elmondta: jelenleg a regionális vízműveknél a KVVM, a többi szolgáltatónál pedig az önkormányzatok határozzák meg a víz díját.

A döntési folyamatban viszont a politikai érdekek játszanak meghatározó szerepet, így mesterségesen alacsonyan tartják az árat. - A törvény megszabná, hogy az árba bele kell számítani a hálózat amortizációs költségeit is - emelte ki a főosztályvezető-helyettes. Ezenkívül létrejönne egy új hatóság is, amely ellenőrizné a tulajdonosokat, valóban a jogszabály szerint képzik-e az árat.

Ennek a hatóságnak ugyanakkor engedélyezési jogköre is lenne, ma ugyanis gyakorlatilag bárki szolgáltathat ivóvizet, függetlenül attól, alkalmas-e rá vagy sem. - Jelenleg a körülbelül négyszáz vízszolgáltató mintegy fele alkalmatlan erre - mutatott rá Szüts Korinna. Közölte, áremelkedés mindenképpen lesz, mivel az unió előírja, hogy 2010 után az amortizációs költséget bele kell építeni a víz díjába.

A drágulás mértéke viszont attól is függ, hogy az egyes területeken mennyire van rossz állapotban a csőhálózat. Hozzáfűzte: privatizált cég esetében még több költség lép fel, mivel az új befektető a menedzsment díját is felszámolja. A főosztályvezető-helyettes ugyanakkor emlékeztetett, a hatályos jogszabály szerint csak a víziközmű-cég értékesíthető, maga a hálózat nem.

Úgy tűnik, a törvény nem minden esetben jelent akadályt, ha magánosításról van szó. A Fővárosi Vízművek Zrt. csaknem huszonöt százaléka ugyanis úgy került egy francia cég kezébe, hogy a befektető a hálózatból is ugyanekkora részesedéshez jutott.

Dékány Lóránt, Magyar Nemzet


fidesz.hu