volt az indok, a gyanúsítás alapja?

A gyanúsítás szerint jelentős veszteséget okozott a Magyar Fejlesztési Banknak (MFB) az, hogy a hitelintézet két éve 450 millió euró (110 milliárd forint) értékű kötvénykibocsátást hajtott végre egy nemzetgazdaságilag fontos ügylet finanszírozására, amely később meghiúsult. Erre fix 5,25 százalékos kamatkifizetést vállalt. A befolyt pénzt a bank átmenetileg a bankközi piacon helyezte el némileg alacsonyabb kamaton. A tranzakció 2006 júniusában zárul, így sikerességét csak ezt követően lehet megítélni. Ezt a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) is vizsgálta, nem titkoltan azzal a célzattal, hogy megállapítsa a felelősségemet. A következtetéseit viszont több szempontból is vitattam. Ezek közül három lényeges mozzanatot emelnék ki. Az első, hogy a tranzakcióhoz semmiféle költségvetési vagy államháztartási pénzmozgás nem kötődött. A második, hogy ennek következtében a jelenleg hatályos jogszabályok alapján a Kehinek nem volt törvényes felhatalmazása az ügy vizsgálatára. Harmadrészt az ügyleten 2006-ig jelentős nyereség keletkezik.

"Hivatalból" az Állami Számvevőszék és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) járhatott volna el?

Ezek az intézmények eleget is tettek kötelezettségeiknek. A bankban nem történt semmiféle titkolnivaló, és bűnös tevékenység sem folyt, bármennyire szeretnék néhányan ezt sugallni. A Kehi az állami ellenőrzés sajátos intézménye, amely csak a meghatározott költségvetési és államháztartási pénzek felhasználását ellenőrizheti. Az EU tagállamaiban viszont sehol sincs ilyen típusú szervezet. A Kehinek nincs "joghatósága", csupán megállapításokat és észrevételeket fogalmazhat meg. Nem hozhat határozatokat, így ezeket nem is lehet bíróság előtt megtámadni, mint mondjuk a PSZÁF esetében.
A Kehitől 2002. október 24-én kaptam egy titkos minősítésű vizsgálati jegyzőkönyvet, amely az állítólagos felelősségem megállapítását tartalmazta. A titkosítást a Kehi a dokumentumban szereplő banktitkokkal magyarázta. A jegyzőkönyvben foglaltakra hét napon belül reagáltam, amit október 31-én juttattam el az illetékesekhez. Erre két hónapig nem érkezett válasz. Majd 2003 első napjaiban a postaládámban találtam egy 2002. december 27-i keltezésű levelet a Kehi vezetőhelyettesétől. Ekkor már az ügyben rendőrségi nyomozás zajlott Keller László közpénzügyi államtitkár feljelentése alapján - legalábbis a sajtó szerint. A nyomozás megindítását a rendőrség szóvivője december 16-án jelentette be. A Kehi válaszlevelében ugyanakkor az olvasható: a szervezet az MFB-vel kapcsolatos észrevételeit december 17-én véglegesítette. Ha ez valóban így van, akkor napokkal, esetleg hetekkel korábban a közpénzügyi államtitkár milyen dokumentáció alapján tette meg a feljelentését? És természetesen az sem mellékes, hogy a munkaügyi perem második elhalasztott tárgyalása szintén december 16-ra volt kitűzve.

A Kehi megállapításai a jelekből ítélve kiválóan alkalmasak lehetnek a közvélemény manipulálására. Ráadásul az MFB új vezetése - a banktitkok ellenére - még egy kétes hírű magáncégnek, a Proware Kft.-nek is felhatalmazást adott a vizsgálatok lefolytatására.

Inkább azt mondanám, hogy a Kehi meglátásai fontos információkat hordozhatnak a kormányzat számára, amely ez alapján bizonyos következtetéseket levonhat, s a szükséges lépéseket megteheti. Ugyanakkor meglehetősen problematikus, ha egy ilyen kormányzati ellenőrzési szerv mindig a korábbi kabinet tevékenységét, a "nem szeretem, mert nem tetszik dolgokat" vizsgálja. Főleg ha ezt kevésbé világos szabályok vagy nem eléggé egyértelmű elvek alapján teszi, és nincs lehetőség jogorvoslatra. Az MFB esetében a felügyeleti szervek vagy az államigazgatási intézmények lennének jogosultak eljárni. Amikor a Proware képviselői először hallgattak meg engem, akkor a cég megbízatását és eljárásának jogszerűségét bemutató dokumentumot kértem. Noha ők ezt indokoltnak tartották, mégsem bocsátották a rendelkezésemre, sőt írásos kérésemre elutasító választ küldtek.

Mi késztethet egy bankvezetőt arra, hogy az általa vezetett hitelintézetnek szándékosan több száz millió forintos kárt okozzon úgy, hogy abból senkinek sem származik haszna vagy előnye? Külső szemlélő számára az ön esete meglepő rokonságot mutat Kalmár Istvánéval, a Magyar Posta Rt. leváltott vezérigazgatójáéval. Mintha az önök ellen folyó rendőrségi eljárás inkább politikai indíttatású lenne.

Egy bank alapvető tevékenysége a kockázatvállalás, ami azt jelenti: bizonyos időszakokban ennek pozitív eredménye, máskor kedvezőtlen következménye is lehet. Nem hiszem, hogy a kockázat felvállalása bűncselekmény lenne. Ez az MFB esetében még sajátosabb, hiszen feladatait nem elsősorban a nyereségnövelés céljával látja el. Másrészt olyan döntésekért, melyeket egyedül nem hozhattam meg, hogyan viselhetnék egy személyben felelősséget? A kötvénykibocsátáshoz hasonló nagyságú tranzakciók esetében a végső szót általában a bank alapítója, a pénzügyminiszter, majd később a kancelláriaminiszter mondta ki, számos esetben a kormány felhatalmazása alapján. Ez pedig politikai, gazdaságpolitikai s nem büntetőjogi kérdés. A bankban üzleti döntéseket egy személy nem hozhatott meg sem a forrásbevonási, sem pedig a tőkekihelyezési tranzakciókat illetően. Itt valójában egy erőteljes kommunikációs mérkőzés zajlik korántsem egyenlő ellenfelek között.

Ebben a kommunikációs játszmában önre pedig "a Fidesz házibankára", "Simicska jobbkeze" bélyeget sütötték az ellenfelek.

Az idézet Keller Lászlótól származik. A magyar politikai folklór alapján lenne hová nyúlni, ha kölcsönösen minősítgetni vagy sértegetni akarnánk egymást. Nekem ez nem szokásom.

Nem csak a kötvénykibocsátás miatt indult rendőrségi eljárás. Más ügyben is meghallgatták önt.

Többek között az M1-es autópálya mentén található óbaroki Szekér Csárda fogadó miatt, amelynek elkészüléséhez az MFB nyújtott hitelt.

Sajtóértesülések szerint 800 millió forintot.

Konkrét összeget nem mondhatok, mert az a banktitok körébe tartozik. Ami lényeges, hogy a feljelentés ellenére a rendőrség megtagadta a nyomozást bűncselekmény hiányában. Ezenkívül gyakran hangoztatják az úgynevezett tizenkét agrártársaság privatizációját. Ebben az ügyben még folyik a nyomozás az Országos Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságán, engem tanúként hallgattak ki korábban. Az MFB kormánydöntés alapján vette át az ÁPV Rt.-től a tizenkét agrártársaságot, s ugyancsak egy kormányhatározatnak megfelelően privatizálta ezeket. Sajátos helyzetnek tartom, hogy egy kormánydöntés alapján megvalósított tranzakció rendőrségi vizsgálati szakaszba kerülhet, vagy egyáltalán a tárgyát képezheti. Ha egy kormánydöntés jogszerűtlen vagy megalapozatlan, akkor azt meg lehet támadni a bíróság vagy az Alkotmánybíróság előtt. Ha pedig valaki a hitelintézet feladatkörével nem ért egyet, kezdeményezheti az MFB-ről szóló törvény megváltoztatását, amit még 2001-ben hagyott jóvá a parlament. Az elfogadását követően egyébként Magyar Bálint egy alkotmánybírósági beadványban kifogásolta a törvény esetleges alkotmányellenességét. Több mint egyéves vizsgálat után ugyanakkor az Alkotmánybíróság tavaly novemberben elutasította Magyar Bálint kifogásait.

Munkaügyi perének harmadszor futott neki a bíróság, s több mint 46 millió forintot ítélt meg önnek. Ez azonban sokkal kevesebb, mint az a 150-200 millió forint, amit a sajtó beharangozott. Mit várt a pertől? Kapott kártérítést?

A munkaügyi peremmel kapcsolatosan többnyire mindenki a végkielégítés mértékét firtatta. Már akkor jeleztem: nincs szó százmilliókról, az összeg jóval kisebb. Az MFB-ről szóló törvénynek megfelelően határozott időre voltam kinevezve határozott idejű munkaszerződéssel. Ezt a munkaviszonyt is meg lehet szüntetni bármikor, de ennek törvényes kötelmei vannak. Ennek egy részét a munkáltatóm, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter nem tartotta be, s ezt kifogásoltam. De sokkal jobban kifogásolom azokat a körülményeket, amelyek alapján engem a munkahelyemről eltávolítottak. Méltatlan volt az a színjáték, ahogy még néhány hétig ott tartottak, miközben a munkaviszonyom már megszűnt, és nem számoltak el velem. Az is méltatlan volt, hogy kreáltak egy ügyet, ami, úgymond, megalapozta a rendkívüli felmondásomat, s amelyet egyébként a bíróság első fokon nem létezőnek minősített. S méltatlan volt az is, ahogy ezt nyilvánosságra hozták. Amikor meghívtak az utolsó igazgatósági ülésre, senki sem közölte, hogy az egy látványos autodafé formájában fog lezajlani. Ahogy beléptem a bank épületébe, harminc újságíróval és hat tévétársasággal találtam magam szemben.

Az imént említette a bank új vezetését. Hogy látja: Erős János és Zdeborszky György kezében biztonságban van a Magyar Fejlesztési Bank?

Az előttem lévő vezetésre és az utánam következőkre, tevékenységükre és személyükre vonatkozóan eddig sem tettem semmilyen észrevételt, s ezután sem fogok. Nem követem a jelenlegi gyakorlatot, amikor mindenki a másikra mutogat.

Pedig ők önre mutatnak, ha a bank 142 milliárdos vesztesége kerül szóba.

Eddig csak egy gyorsjelentés és néhány sajtóértesülés, cikk értékelte a 2002-es évet. Az egyik hetilap cikkírója elég jó magyarázatokat fűzött a tavalyi számokhoz. De várjuk meg, mit mondanak az elmúlt évről a bank jelenlegi felelős vezetői.

Gy. J., Heti Válasz, 2003. március 21.