A jelenlegi válság elsődleges oka, hogy a magát nemzetállamként meghatározó Románia elsődleges célja a magyar nemzeti közösség beolvasztása. Változatlanul folyik az utolsó magyar tömb központi irányítású elrománosítása, egyre nagyobb katonai és rendőri egységek betelepítése.
Az elmúlt tizenhárom esztendő azt is megmutatta, hogy a Nyugat kizárólag a térség stabilitásában érdekelt. Azon kisebbségekkel, amelyek csendben haldoklanak - s akcióikkal nem jelentenek biztonsági kockázatot - nem törődik. Jellemző, hogy az ügyeinkben mindig "tájékozott" amerikai elnök, Bill Clinton, már román kisebbségi modellről szólt.
Az elmúlt esztendők keserű tapasztalatai közé tartozik, hogy a magyarok többségének helyzetén nem javít érzékelhetően az RMDSZ kormányzati részvétele. Szerepük pusztán a bukaresti kormány nemzetiségi politikai eredményeinek és "európaiságának" hihetővé tételére korlátozódik. A többségi pártok - ellenzék és a kormány - hibátlanul zártak, tévedhetetlenül kaszálják el mindmáig a kisebbség számára fontos törvények elfogadását.
Egy másik alig tudomásul vett probléma, hogy a román igazságszolgáltatás és végrehajtóhatalom dzsungelében egy jogszabály megalkotása semmire sem jelent garanciát. Így nem véletlen, ha a reménytelenség, a szegénység elől százezrek hagyják el szülőföldjüket, a 2002-es népszámlálás szerint a romániai magyarság lélekszáma 1,45 millióra csökkent. Ez tíz esztendő alatt mintegy kétszázezres veszteséget jelentett.
A polgári kormány nemzetpolitikai aktivitása - az erdélyi magánegyetem, a kedvezménytörvény megalkotása -alkalmasnak tűnt mindezen folyamatok lassítására. A Medgyessy kormány azonban már első külpolitikai üzenetében világossá tette, hogy nem érdeklik a határokon túli magyarok, ezért hajlandó a kedvezménytörvény ellentételezés nélküli kiüresítésére.
Ebben a reménytelennek látszó helyzetben természetes, hogy felvetődött kérdés: mi a romániai magyarság érdekében folytatandó helyes politika? Vezet-e valamilyen eredményre az RMDSZ 2000-ben megkötött kvázi-koalíciója, a posztkommunista román szocialistákkal, vagy a párt politikája kimerül vezetőinek egyéni az életszínvonal céljainak szolgálatában?
A fenti körülmények közepette érthető, hogy a létében fenyegetett erdélyi magyarság megmaradásához már kevésnek tűnik az RMDSZ óvatos politizálása a bukaresti parlamentben. Itt utolsó esélyként mindazon erők egyesítésére van szükség, amelyek a közéletben tenni tudnak és akarnak az erdélyi és partiumi magyarság életben tartásáért. Ennek az összefogásnak az egyik eszköze lehet a Tőkés László nevével fémjelzett, s szárnyait bontogató Magyar Nemzeti Önkormányzat is.