Jóléti rendszerváltás

2003. április 2., 10:18

Röpke esztendőre sem volt szüksége Medgyessy Péter kormányának ahhoz, hogy gyökeresen átalakítsa hazánkat, rá sem lehet ismerni Magyarországra. Bármerre nézünk, mindenütt a dinamikus fejlődés, a tisztes gyarapodás, a serény munkálkodás jeleit látjuk. Az országot behálózzák a rohamtempóban épülő autópályák, a 4-es metró kifut a városból, gombamód nőnek ki a földből az olcsó bérlakások, a lakosság pazarlóan bánik a potom áron vesztegetett energiával, üzemanyaggal, az alacsony adókat, közterheket mindenki könnyedén elviseli, a munkanélküliek pedig csak azért nem helyezkednek el, mert nem tudnak választani a lehetőségek bőséges kínálatából. Az árkokat betemették, a régi ellenségek összeölelkeznek, bűnözésnek nyoma sincs, mind a 93 ezer négyzetkilométer ragyogóan tiszta és biztonságos. Nemzetközi tekintélyünk soha nem látott magaslatokban szárnyal, ma már az USA sem kezd háborúba addig, amíg a magyar kormány nem adja áldását az akcióra.

Jóléti rendszerváltást ígértek egy éve, meg több pénzt az embereknek, s lám, megtartották ígéretüket: dúskálunk a jólétben, az embereknek annyi pénzük van, hogy sokan fél évig élnek egyhavi fizetésükből. Boldog az az ország, amelyiknek ilyen takaros, szavatartó, gondoskodó kormánya van, hiszen soha nem látott, nem is álmodott rendben mennek itt a dolgok, ezt mindenki a saját bőrén érzi, szinte felesleges is beszélni róla. Ezen boldog ország vezető kormánypártjának kongresszusán nem is beszéltek a fenti témákról, legfeljebb mellékesen megemlítették azokat, de voltak sokkal sürgetőbb, fontosabb elintézendő ügyek, amelyek mindennél jobban izgatták a közvéleményt. Kit érdekel a gazdasági helyzet vagy a szociálpolitika olyankor, amikor kétséges, hogy Jánosi György marad-e a választmány élén? Még hetekig élénk beszédtéma lesz családokban, kocsmaasztaloknál, értelmiségi szalonokban, hogy Mesterházy Attila kiszorította az elnökségből Mandur Lászlót, ehhez képest a Való világ történései érdektelenek. A szocialisták a tőlük megszokott érzékenységgel csak a személycserékkel, a tagság és az elnökség, a párt, a frakció és a kormány közötti viszonylatokkal, no meg a pártházban tapasztalható elpangó pezsgéssel törődtek, olyan csip-csup ügyekkel, mint az iraki háború, a lakosság életszínvonala, a kormány előtt álló feladatok, ezúttal nem foglalkoztak. Minek tették volna, hiszen az ország velük van, népszerűségük töretlen, az emberek imádják őket, utolsó ingüket is feláldoznák a párt oltárán. (Erre az aktusra rövid időn belül sor kerül.) Jóléti rendszerváltás volt ezen a tájon, a lakosság minden rétege piszok jól járt, most élvezheti a bőséget és a zavartalan idillt. Csak éppen a rendvédelmi szervek és a fegyveres testületek dolgozói demonstrálnak, magasabb bért követelve. A postások meg készülnek demonstrálni, az egészségügyiek viszont már demonstráltak, és készülnek az újabb megmozdulásokra. S előbb-utóbb jönnek a vasutasok is, a kereskedők, a vállalkozók, a textilesek, a vasipari munkások, a könyvelők, a pedagógusok, a teherfuvarozók, a személyszállítók, a mezőgazdasági termelők, a nyugdíjasok, szóval mindenki, aki egy évvel ezelőtt jól járt és a jóléti rendszerváltás áldásaiból részesült itt. Bizony, ezek az emberek mind kivonulnak majd az utcára, s tüntetni fognak, követelőzni, sztrájkokkal fenyegetőzni, mintha a sok jótéteményből ők kimaradtak volna. Feledékenyek az emberek és hálátlanok, jó dolgukban már nem tudják, mit csináljanak. Elmennek demonstrálni és jóléti rendszerváltást, több pénzt követelnek.
Persze van egy másik magyarázat is, jelesül: a magával roppant elégedett, az ígéreteit állítólag teljesítő kormány és alkotó pártjai folyamatosan és szemérmetlenül hazudoznak. Mert amit adtak, azt már visszavették, s most utólag még duplán megfizettetik "adományaikat". Az ő rendszerük már csak ilyen, ha váltják, ha nem.

Ugró Miklós - Magyar Nemzet