Heten, mint a gonoszok

A képviselőház nemzetbiztonsági szakbizottsága elkezdte az új nemzetbiztonsági törvény tervezetének megvitatását. Mi szükség van erre?
A jelenleg érvényben lévő törvény 1991-beli, s azóta több pontban is elavult, ugyanakkor elég nagy a káosz az illetékes intézmények rendszerében. Hét intézmény foglalkozik hírszerzéssel és nemzetbiztonságot érintő kérdésekkel. A törvény módosítása tehát indokolt. Ám a hogyanban nincs egyetértés még a kormányban és a kormánypárt soraiban sem.

Az ellenségkép változatlan

Milyen a kormány nemzetbiztonsági törvényének tervezete?
A legszembetűnőbb a régi szemlélet: például nemzetbiztonságot veszélyeztető tényezőknek tekinti mind az idegen államok és szervezetek érdekeit szolgáló cselekményeket, mind az etnikai, vallási vagy egyéb természetű autonomista törekvéseket. Azaz az ellenségkép változatlan Romániában. Veszélyforrás ezen felfogás szerint az autonómiát igénylő kisebbség, de paradox módon a NATO vagy az Európai Unió felé történő információszolgáltatás is veszélyezteti az ország nemzetbiztonságát.

Veszélyforrás a magyar kisebbség

Tavalyelőtt nyilatkozta a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, hogy Románia még nem döntötte el: veszélyforrásként vagy stabilitási tényezőként tekint a területén élő kisebbségekre. Eltelt két év...
Nos, e törvénytervezet szerint a kormány egyértelműen úgy döntött, hogy a magyar kisebbség veszélyforrás mindaddig, míg autonómiára törekszik. Majd ha erről is lemondunk, akkor esetleg szóba jöhetünk stabilitási faktorként, hiszen autonómia hiányában egyértelműen eltűnünk, beolvadunk. Ez csak idő kérdése... Szerettem volna végre azt látni, hogy partnernek tekintik közösségünket, s hogy az erdélyi magyarság jövőjének biztosítása az egész romániai társadalom érdeke. Legalább annyit elvártam volna, hogy az RMDSZ csúcsvezetősége által gyakorolt "kis lépések politikája" fejében elfogadják azt, hogy az autonomista törekvések nemhogy veszélyeztetnék, de stabilizálják az államrendet, s e szemléletnek az új nemzetbiztonsági törvényben helyet adnak. Szomorú, hogy míg számunkra az autonómia jelenti a kisebbségi kérdés megoldását, addig a hatalom asszimilációnkat tűzi ki célul, mégpedig nemzetbiztonsági stratégiájának szerves részeként. Veszélyes dolog az, ha a kisebbségi kérdést a nemzetbiztonság szigorával próbálják kezelni.

Betiltható akár az RMDSZ is

Amely kérdést állítólag Románia példaértékűen oldott meg...
Azzal támasztják ezt alá, hogy az RMDSZ támogatja a kormányt. Csakhogy az RMDSZ programja még tartalmazza az erdélyi magyarság autonómiáját mint távoli célt, s e törvény szerint akár érvénybe lépésének másnapján kezdeményezni lehet az RMDSZ felszámolását. De ugyanez érvényes bármely civiltársadalmi kezdeményezésre, amely a regionalizmust vagy az autonómiát támogatja, hisz a tervezet szerint megszüntethető minden olyan alakulat, amely nyíltan vagy burkoltan támogatja az autonómiát. Lehetünk ebben partnerek? Véleményem szerint magyar képviselőnek ezt a tervezetet támogatni nem szabad, mint ahogy vétek kezdeményezőként aláírni egy olyan alkotmánymódosító javaslatot, amely érintetlenül hagyja azt a cikkelyt, ami miatt 1990-ben nem szavaztuk meg az alaptörvényt. E javaslatban autonómiatörekvéseinkre sincs megnyugtató válasz. Civilizált államban nem módosítják naponta sem a nemzetbiztonsági törvényt, sem az alkotmányt. Ezek hosszú távú stratégiai kérdések, amelyekben kis lépésekben gondolkodni nemhogy nem szabad, de a jövőért felelős, következetes embernek nem is lehet. Ha 1990-ben az 1-es cikkely miatt nem lehetett megszavazni az alkotmányt, akkor most sem lehet felvállalni kezdeményezőként e cikkelyt változatlanul hagyó alkotmányreformot, s az, aki az erdélyi magyarság jövője biztosítékának még mindig az autonómiát tekinti, az a nemzetbiztonsági törvényt sem támogathatja ebben a formában.
A kormány a törvénymódosítás okaként az európai uniós értékekhez és gyakorlathoz való felzárkózás szükségességét jelöli meg. Ezzel szemben, ha jól értettem, ön szerint a tervezet se nem NATO-, se nem EU-konform.
Valóban nem lehet NATO- és EU-kompatibilis tervezetről beszélni. Vegyük például a NATO-t. Ennek a nemzetközi szervezetnek alapfeltétele a kölcsönös információáramoltatás, -szolgáltatás. Ha vannak Romániában - és jelenleg vannak - olyanok, akik hozzáférnek titkos NATO-dokumentumokhoz, s akiknek hivatali kötelezettségük hasonló jellegű román információkat küldeni a NATO-nak, hogy lehet ezt nemzetbiztonságilag veszélyes tevékenységnek minősíteni? De vegyük az Európai Uniót. Tudvalevő, hogy a csatlakozás eddigi szuverén jogok átruházását feltételezi az EU intézményei felé. Ugyanakkor a szuverenitás csorbítása nemzetbiztonsági veszélyforrásként jelenik meg a tervezetben úgy, hogy nem kezeli kivételként például az EU-integrációt. Tíz éve hangoztatja az ország vezetése, hogy integrálódni kell a nemzetközi és európai nemzetbiztonsági struktúrákba, ezért anakronisztikusnak tűnik az idegen államoktól, nemzetközi szervezetektől, intézményektől való elhatárolódás. Egy klub tagjaként igazodni kell annak rendjéhez, lett légyen szó a törvényekről, az adminisztrációról, a nemzetbiztonságról. De egyéb baja is van ennek a tervezetnek.

Köd előttük, köd utánuk

Egyrészt a jogszabály tele van kiskapukkal, homályos és általános megfogalmazásokkal, amelyek általában is veszélyesek, de egy nemzetbiztonsági törvényben különösen azok, mert könnyen felhasználhatók politikai boszorkányüldözésre. Másrészt igen veszélyes, hogy a polgárok megfigyelésének engedélyezése az ügyészség hatáskörébe kerülne, márpedig tudvalevő, hogy ez a végrehajtó hatalom szerves része. Márpedig az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1999/1402-es ajánlása kimondja, hogy a nemzetbiztonsággal kapcsolatos tevékenységet, s főleg a polgárok megfigyelésével foglalkozót nem lehet a végrehajtó hatalom kezébe adni. Szerintem csakis bírói engedéllyel szabad valakit megfigyelni, lehallgatni. Harmadrészt a jelenlegi tervezet szerint legtöbb egy évig helyezhetnek valakit megfigyelés alá, míg Európában ez nem több mint három hónap. Említhetném azt is, hogy a demokráciákban a polgár tudomására kell hozni, hogy megfigyelés alatt állt s ennek mi volt az eredménye. Nálunk erről szó sem esik. Az sincs rendben, hogy a törvénykezdeményezés nem biztosítja a parlament szakosodott bizottságainak az ellenőrzést az említett szolgálatok tevékenysége fölött. Én értem a mindig ködösíteni akaró szolgálat bizalmatlanságát, de másutt a NATO-standardok szerint megfelelően átvilágított személyek a szakosodott bizottságok tagjai, s ezek után minden, az ellenőrzéshez szükséges információt kézhez kapnak. Az is kifogásolható, hogy a tervezet szerint a nemzetbiztonságot minden állampolgárnak kötelessége védeni, még akkor is, ha fogalma sincs arról, hogy melyek a nemzetbiztonságot meghatározó tényezők. Az a nagyon határozott véleményem, hogy az állambiztonságot védeni az erre szakosodott intézményeknek a feladata, az egyéb jogi és természetes személyeket ilyen szempontból békén kellene hagyni. A nem katonai jellegű hírszerzés demilitarizálásának sem igen találjuk nyomát a törvénytervezetben.

Titokmánia

Romániában az alkotmány szerint tiszteletben tartják az egyetemes emberi jogokat, a nemzetközi szerződéseket, hangoztatják, hogy kisebbségi gondok nincsenek. Az elmondottak alapján ez az elég fontos törvénytervezet mintha mégis figyelmen kívül hagyná mindezeket. Mi lehet a magyarázat?

Bármilyen magyarázat volna rá, szomorú s megengedhetetlen, hogy ez a szemlélet még él kormányzati szinten. Mert valószínű, hogy a törvénytervezetet a hírszerzés s az állambiztonsági szolgálatok gyártották, s az igaz, hogy ezekben nagyrészt megmaradt a régi gárda, de mindez csak kifogás. Ezt a tervezetet vállalta fel a kormány. Igen, az a kormány, amely az integrációt stratégiai célként jelöli meg, s amely az RMDSZ parlamenti támogatását bírja. Értetlenkedhetünk, felháborodhatunk. Én remélem még, hogy nem a szokásos egyet mondok, mást csinálok helyzettel állunk szemben, s azt is, hogy valamit sikerül rajta javítani a parlamenti vita során. Számítok most is a civil társadalom nyomására, kiemelten az APADOR-CH-ra, a Pro Demokrácia Egyesületre, de a magyar civil szervezetekre is. A civil társadalomnak eddig sikerült a közvéleményt a maga oldalára állítania, és így változtatni tudtunk a titokmánia szülte szövegeken. Közösen talán ezúttal is sikerülhet.

Az interjút Román Győző készítette