Most, hogy a menesztett (és az eddig nem létező szerkesztőségi bizottság élére röpített) főszerkesztő asszony helyére Szombathy került, ő lett a nap témája. Régóta érlelődött ez a lépés: az Index számítógépes csevegőfórumán már január végén megszellőztették, hogy a zárt főszerkesztői pályázat meghívottjai között H. Bíró László végkielégített Népszava-exfőszerkesztő mellett Szombathy is ott van. A szabadszájú csetelők úgy tartják: Kocsi Ilona (aki pedig Orbán Viktor virtuális likvidálását is túlélte székében) a tulajdonosok szemében "VIP-hitelét vesztette"; Szombathyról pedig tudni vélik, hogy "csont szoci". Ilyesmit persze lehetetlen bizonyítani - ám tény, hogy a Horn-éra idején diploma nélkül lett a köztévé belpolitikai műsorainak főszerkesztője, majd később A Hét - vagy ahogy akkoriban írták, a7 - főszerkesztője és egyik műsorvezetője.
Mindez (a köztévének a kampányhősök kifizetőhelyévé degradálásától eltekintve) végül is belharc: lehet azt mondani, hogy a tulajdonos szalad a pénze meg a példányszám után. Az már közérdekűbb, ha a változások olyan irányúak, hogy úgyszólván az egész "mértékadó" napilappiacon a szocialista holdudvar kerül fölénybe. (Talán most kap választ az SZDSZ a nyári mini kormányválságra vagy arra, hogy az új kancelláriaminiszter környezetéből érkező Kósa Somogyi György tévéelnök-jelöltségét megvétózta.) A híradásokból az tetszik ki, hogy a koncepciógyártás már néhány hete gőzerővel folyik - még rágondolni is rossz, ha március idusán Demszky Gábor úgy kezdte volna beszédét a Petőfi-szobornál: "El a kezekkel a Magyar Hírlaptól..." A változások hátterében gazdasági versenyhivatali vizsgálat folyik: vajon a Ringier nem szeletel-e túl sokat a sajtótortából a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Blikk és a Nemzeti Sport többségi birtoklásával? A monopolizálódásnál is nagyobb bajnak látszik azonban, hogy lassan az egész kormánypárti sajtó szoros pártbefolyás alá kerül: a kormányzati asszisztenciával ünneplő Népszavát például egy volt MSZMP-s képviselő birtokolja. Mielőtt bárki is krokodilkönnyeket emlegetne, szögezzük le: Magyarországnak egyaránt égető szüksége van tisztességes, pártházaktól és platformoktól független jobb- és baloldali sajtóra. Ezek hiányában félkarú óriás a parlamentáris rendszer, nem lehet ellenszegülni a klientúra kielégíthetetlen éhségének, lehetetlenné válik legsorsdöntőbb nemzeti ügyeink kibeszélése is. A tisztességes baloldali sajtó (amely nem közöl alapjaiban hamis álexkluzív álinterjút a francia államfővel, mint Mester Ákos 168 Órája) a jobboldalnak is elemi érdeke: légüres térben éppúgy nem lehet vitázni, mint gázzal elárasztott agórán.
Gyurcsány Ferenc, a miniszterelnök stratégiai főtanácsadója szerint egy nyitott politikájú pártnak kultúrájában és szervezetében is nyitottnak kell lennie. Az új hírlapos hitvallás szerint "erősödik a sokszínűség és a nyitottság". Az egybecsengés hallatán huncut, aki rosszra gondol - de több kultúra és kevesebb szervezet talán mindannyiunknak nagyobb hasznára válna.

Csontos János - Magyar Nemzet