Fábián Gyula, Szabad Föld, 2003.04.04

Nem volt szívet derítőbb a nagy háború utáni földosztás szegényeinek - félelemről s örömről árulkodó - szégyellős tekintete sem. Dermedt ábrázatuk azt kérdezte: nem lesz ebből valami igen nagy baj? Lett! Kimérték, kiosztották, aztán egybeparancsolták őket: mától kolhoz lesztek.
De szólhatnék a kicsit már éppen lélegző apró parasztgazdaságok népéről, akiktől ugyanolyan végrehajtóval vitték el a tavaszi vetésre valót, mint az egymásután többször levetkőztetett nagygazdáktól a jószágot és a terményt. Még az egyik munkatábort el sem felejthette a falvak népe, a másik táborba sorakoztatták ásóval-lapáttal a begyűjtötteket. "Jól jegyezzétek meg kizsákmányoló kulákok: egyetlen szerszámotok az ásó meg a lapát, avval földelitek el egymást, ha megdöglöttetek!" Az elmúlt huszadik századnál talán egy sem volt keserűbb, megpróbáltatást és megaláztatást hozó a föld népére, földmunkásokra, gazdákra nézve, mert a szabad költözködés megkötése is enyhébb volt, mint az újkori parasztüldözés Magyarországon. És a lágerparancsnokok meg a pribékek ma is élnek, de most éppen szociáldemokráciáról szavalnak harácsolt vagyonnal a hátuk mögött, és ők diktálják a "haladást", csakúgy, mint mikor a pártkorbácsot suhogtatták az osztályellenség félemlítésére. Az örök kárvallottak pedig tűrnek békességgel, bár már papjaik nem erre biztatják őket.
Hányszor róttak már meg ebben a kifordult világban, hogy miért emlegetem ezeket az idejüket múlt dolgokat? Teszem azért, mert kifújta a nagy szél az emberek fejéből a tegnapok bűneit, és az elkövetők itt nyújtózkodnak körülöttünk és vezényelik: no csak mielőbb befelé az ismeretlenbe, aztán majd jobb lesz minden. Hamis próféták, hazug tanítók seregestől új köntösben, tegnapi "jó szándékkal" irántunk, ahogy az már lenni szokott.
És az új vezénylést gyakorlók mindig mindent jobban tudnak. Csak az a történelem ne volna! Mert azt emlegetve ijesztőn borul ránk a valóság, amelyben az volt a legszomorúbb, mindig elámítottak bennünket.
Lesz földosztás, hirdették egész földrészt belármázón, és lett. Mostanáig tart. Csakhogy az osztók ugyanazok, tegnap is a máséból osztogattak, ma 2003 tavaszán ismét csak az övék-sohase-voltat darabolják. Az 1945 utáni események az egész nemzetet elárasztó hazudozása a kommunisták irányította földosztás volt. "El kell felejteni! Piacgazdaságot kell építeni! Egységesen Európai Uniót kell létrehozni. Az egyéni bajokat, kisemmizések emlegetését abba kell hagyni." Bankárrá lett osztályharcos ügynököké a világ, a nemzeti érdek huszadrangú! Kötelező ezt végiggondolni. A gazdaalázó rendszer tovább él, az Európába történő besorakozást hozzá nem értők, a paraszti élettől mindig idegenek egyengették és irányítják mostanig, és előttünk a jövő: kárvallottjai leszünk a harmadik évezrednek is. És most nincs kire mutogatni, nincsenek idegen megszállók; önellenségeink hazugságaival megszédítetten hagyjuk, hogy új zsiványság tort ülői "vezessenek bennünket". Ha valamikor időszerű volt, most még hangsúlyosabban kell a költői igazságot hangoztatni: "Egy ezredévnyi szenvedés kér éltet, vagy halált."
Mi csak az életre szavazhatunk, de az életért meg kell küzdeni. Annak pedig első törvénye: minden hazudozást a hazudozókkal együtt félre kell állítsunk az Élet útjából. Kormány, sajtó, szavazás-népszerűsítő kiemelt személyek szájából hamisan cseng minden ige. Ők csak a saját érvényesülésüket védelmezik, a pénzt, a hatalmat, a befolyást, a törvények feletti korlátlan uralmat. Ahogyan ezt Rákosi-Kádár idejében egyértelműsítették. "Nincs más út elvtársak, csak a szocializmus útja, amely egyenesen a kommunizmusba vezet."
Illyés Gyula, a Puszták népe írója Oroszország című művében a legmegrázóbban vetítette elénk a földjüktől, házukból elűzött, a nagy folyó mellékén haldoklók parasztjait, akik a szovjet rendelkezések nyomán a 30-as években várták az éhhalált. Ott ez volt akkor a paraszti jövendő. Az olvasók hazánkban végig sem gondolhatták, miről kaptak üzenetet, mert a művet indexre tették, csakúgy, mint 1945 után az új ideológusok. "Parasztokról semmit!" Se az úri Magyarországon, se a "felszabadított", azaz megszállt hazában. Nemsokára aztán Veres Péter Paraszti jövendője is erre a sorsra jutott, közkönyvtárakból kiselejtezték, majd bezúzták, a nemzet megtartó erejének a jövendőt kimunkáló gondolatsorait és a národnyikság billogját rásütötték minden ifjú emberre is, aki arról az oldalról érkezett. A bélyegsütögetők most új címkén meditálnak, mert fontos, hogy a népért sírók mindig megbélyegzettek legyenek.
Az első magyar gazdakongresszus együtt a vidék-Magyarországgal sorsdöntő elhatározás, az uniós csatlakozás előtt áll. Ha mindannyian a szívünkre hallgatnánk, erőteljes és egységes nem szólna belőlünk, mert a koppenhágai bánásmód, amelyben részesültünk, lealacsonyító volt. Olyan hívatlan vendégként kezelték a tárgyalókat, akiknek ajtó mögött a helyük. Az elősorakoztatható észérvek viszont azt súgják, a lelkiismeret, a józan mérlegelés vezesse a mi népünket, az a tiszta paraszti megérzés, amely sokszor sietett segítségünkre. Mert illúziókba ne ringassuk magunkat. A most már egyértelműen örökre a gyanú árnyékával takart választással (törvényellenesen megsemmisítették a dokumentumokat) a kíméletlenül becsapott, és sajnos mindenbe beletörődő félrevezetettek - munkások, lakótelepek szegényei - nem tartanak együtt a falvak népével, tehát mindent megszavaznak az elvtársaknak. Tehát győzni fognak a nemzeti érzést képviselők ellenében, de önmaga előtt soha ne érezze senki, hogy szégyenkeznie kell.
Azt viszont ne engedjük meg a hazát tipróknak, hogy az örök kárvallottak rendjébe soroljanak bennünket, ahogyan az utóbbi fél évszázadon át tették, mert arra nincs felhatalmazása senkinek. Különösen nincs a lét-, köz-, jogbiztonságot ígérgető illetéktelen hatalomnak - személy szerint a miniszterelnöknek -, aki tavaszi választási óriásplakátjain hivalkodón dicsekvő szólamaiból semmit sem teljesített, hazánk, népünk az ő vezetésükkel egyre alábbszáll. Azért mégsem nevethetnek cinkosan egymás között egymás szemébe, mert a választottaktól ők örök messzeségben villognak; de vigyázat, a pünkösdi királyság is csak kurta esztendeig tart.