Az MSZP és a kormány, de még az elvileg pártatlan házelnök is zokon vette a kemény szavakat, mert szerintük csak az ellenzék, főleg a Fidesz szokott hazudozni meg sarat dobálni, a koalíciót alkotó szociáldemokraták, liberálisok és egyéb bolsevik gyökerűek ilyesmit véletlenül sem művelnek.

Kovács László a Deutsch Tamásnak adott válaszában megígérte, ezentúl ők is perelni fognak, ha igaztalan vád éri őket, az általa hangoztatott, alaptalan rágalmakkal pedig nem foglalkozott, mondván: még nem kapta kézhez a bírósági ítéletet. Kovács után Szili Katalin házelnök is kioktatta a Fidesz frakcióvezető-helyettesét, a parlament nem arra való, hogy bírósági tárgyalásokat rekonstruáljanak benne, s a jövőben ragaszkodni fognak a napirend előtti felszólalások tárgyának pontos meghatározásához.

A házszabály szerint napirenden kívüli felszólalásra csak halaszthatatlan, rendkívüli és országos jelentőségű ügyekben van lehetőség. Részben igazat kell adnunk Szili Katalinnak, Deutsch beszéde nem felelt meg mindhárom kritériumnak. Az, hogy a Medgyessy-kormány hazudozik, országos jelentőségű ugyan, de nincs benne semmi rendkívüli. Ezek után a "halaszthatatlanság" kérdése érdektelen. A szónoklat tárgyának előzetes meghatározásáról csak annyit, hogy Deutsch Törvénytől sújtva címmel adta be "napirend előttijét", s pontosan jelezte, miről fog beszélni. Talán még Szili Katalin is sejthette, hogy a Fidesz nem megkövetni akarja az MSZP-t, mélységesen megbánván, hogy beperelték a kormánypárt több jeles képviselőjét.

A házelnök a hétfői eset után elszánt terveket szövöget a hasonló malőrök megelőzése végett. Ezentúl nemcsak a szöveg tartalmát kell előzetesen ismertetni, hanem részletes, írásbeli indoklást is benyújtani, kifejtvén, mitől lészen a felszólalás halaszthatatlan, rendkívüli és országos jelentőségű. (Egyelőre még nem kell okmánybélyeget ragasztani a beadványra, de annak is eljöhet az ideje.) Szili Katalin azt is elhatározta, hogy alkalmazni fogja a Házszabály 51. szakaszát, ha úgy ítéli meg, a felszólaló eltér az előre megadott szövegtől, netán politikai csatározást kíván provokálni. A Házszabály 51. szakaszának alkalmazása azt jelenti, hogy két figyelmeztetés után megvonja a szót a renitenskedő előadótól.

Magyarán, először elbírálná, hogy mi kerülhet egyáltalán a Ház, a köz nyilvánossága elé, majd ha nem tetszik neki a szónok előadásmódja, hangsúlyozása, akkor megszakítja a műsorát. Úgy látszik, Szili Katalin nem éri be a házelnöki tisztséggel, többre, magasabbra vágyik, cenzor szeretne lenni, amely ambíció egy szocialista részéről nem meglepő. (Egy liberális részéről sem lenne az.) Előírni, hogy ki mit mondhat, emberekbe belefojtani a szót, elhallgattatni az ellentétes véleményt, kioktatni és megalázni az ellenfelet haladó hagyomány a baloldalon, s a jelek szerint a parlamentarizmusban sem nélkülözhető.

Megjegyezzük, a házelnöki szigorúságnak vannak még feltáratlan tartalékai. Szili Katalin megkövetelhetné, hogy a válaszokra adandó viszontválaszok szövegét is előre rögzítsék, mi több, a bekiabálásokat is időben engedélyeztessék, részletes és alapos írásbeli indoklás kíséretében. Javasoljuk még a Stadinger István-díj megalapítását és Szili Katalin azonnali kitüntetését. Ez valóban halaszthatatlan, rendkívüli és országos jelentőségű ügy lenne, a házelnök sem emelhetne kifogást ellene.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet