Van részben vagy kissé módosított formában megvalósított ígéret; ilyen volt a közalkalmazottak ötvenszázalékos béremelése, amely a kampánytól a parlamenti döntésig eltelt időszakban "átlagosan ötvenszázalékos" emeléssé szelídült. Ráadásul - mint utóbb kiderült - a kormány ezzel több évre letudta kötelezettségeit e területen, s idén már a megszorító költségvetéstől sújtott önkormányzatoknak kellene előteremteniük a többletbér fedezetét. Van olyan ígéret, amelynek teljesítését a bizonytalan jövőbe tolta ki a kormány; ilyen volt az ingyenes tankönyv, amelyre szeptemberben hiába vártak a szülők, de ilyen az ápolók hűségjutalma is. S van olyan ígéret, amelynek az ellenkezője valósult meg, itt indokolt egyszerűen kampányhazugságról beszélni (nem lesz gázáremelés stb.).
Végül van az ígéretnek egy speciális fajtája, amelyet az MSZP hozzáadott értékének is tekinthetnek a politikatudomány művelői. A parlamenti választások előtt néhány hónappal a szocialista ügyekben különösen jól értesültnek számító Népszabadság beszámolt egy dokumentumról, amely szerint a kormányra készülő MSZP tervei között a közkegyelem meghirdetése is szerepel. A Fidesz rávetette magát a témára, az MSZP cáfolt, s a végleges dokumentumban már nem szerepelt az amnesztiaterv. A két választási forduló között azután a Fidesz egyik vezetője hozta nyilvánosságra a jogszerűen hozzáférhető adatot: az egyik fővárosi börtönben feltűnően nagy arányban szavaztak az elítéltek a szocialista jelöltre. Az MSZP üzenete tehát célba ért, miközben a szélesebb nyilvánosság előtt elhatárolódott a párt a méltán népszerűtlen javaslattól. Ismerve a tavalyi parlamenti választás rendkívül szoros eredményét, meg kell állapítanunk: a kisebb célcsoportok megszólítása célravezető lépésnek bizonyult.
Tegnap a fideszes Répássy Róbert parlamenti felszólalása nyomán kiderült, hogy az MSZP erről a vállalásáról mégsem feledkezett meg. A Medgyessy-kormány kezdeményezésére tavaly felpuhított büntető törvénykönyv március elsején hatályba lépő egyik módosított rendelkezése nyomán az elmúlt hetekben százával kerültek szabadlábra elítéltek, közöttük többszörösen visszaeső bűnelkövetők. Fel nem foghatom, mi indokolja most a bújtatott, részleges amnesztiát. A közkegyelem gyakorlása feudális hagyomány: egy-egy uralkodó trónra lépésekor, jeles családi ünnepén örvendeztette meg imigyen alattvalóit. Hazánkban utoljára a rendszerváltozás évében volt amnesztia, amely köztudottan katasztrofális következményekkel járt az átalakuló ország zűrzavaros viszonyai között. Magyarország jelenlegi állapotában nincs elfogadható érv egy ilyen lépésre, az pedig viccnek is rossz, hogy esetleg az EU-népszavazás történelmi pillanatának szólna e sajátos gesztus.
Eddig azt hihettük, hogy a közkegyelem lebegtetése az MSZP részéről pusztán egy felelőtlen kampánytechnikai manőver. A megvalósított részleges amesztia több ennél: annak a formátlan valaminek a része, amit jobb híján a Medgyessy-kormány társadalompolitikájának nevezhetünk.

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet