Európai Unió, világpolitika, pártügyek, nagyjából ezekről beszélgetünk a következő egy órában terveim szerint.

Parlamentáris megközelítés, igen.

Meglátjuk, meddig jutunk. Néhány nap és szavaz az ország. Mekkora részvételre számít, milyen támogatottságra?

Amennyiben hinni lehet a fölméréseknek - és a tavalyi választások után jó, ha az ember azért ezzel óvatos, de mégis irányokat azért jelölnek ezek a fölmérések -, úgy tűnik, hogy az igenek nagy fölényben vannak, bizonytalanságot inkább a részvételi aránynál láthatunk. Emlékezzünk arra, hogy a NATO esetében 1997-ben, ha jól emlékszem, 85 százalékos volt az igen szavazatok aránya, de kevesebb, mint 50 százaléknyian mentek el a választásra jogosultak közül, hogy részt vegyenek a közös döntésben. Én szeretném ha ez most megváltozna, és sokkal többen vennének részt. Erre látok is esélyt, a hátralévő néhány napban talán még nagyobb részvételre tudjuk sarkallni a tisztelt polgárokat.

Milyen nagyobb szabású akciót terveznek a következő napokra így a népszavazás előtt?

A Fidesz Magyar Polgári Párt elmondta, hogy nem egyfajta központból irányított, bugyuta kampányra volna itt szükség, hiszen komoly és súlyos döntés előtt állunk, hanem őszinte párbeszédet kéne folytatni az emberekkel. Mi ennek jegyében szerveztük meg az életet az elmúlt két hónapban, konferenciákat tartottunk, nyitott konferenciákat, regionális szervezésben, ahova mindenkit szeretettel hívtunk és vártunk. Ennek a lezárása is ezen a héten lesz, és lesz egy konferencia Egyház és Európa címmel még pénteken, azoknak az egyébként alapvetően jobboldali érzelmű szavazóknak, akik esetleg még nem szánták el magukat a részvételre. Lesz szombat este is egy rendezvényünk nyolc órától a Népligetben a Fradi csarnokban. Ez több ezer embert jelent, és mindenkit kérünk, hogy jöjjön, azokat is, akik elmentek szavazni és igennel voksoltak, és azokat is várjuk, akik elmentek, de nemmel szavaztak, sőt azokat is, akik nem mentek el szavazni, mi több, azokat a fiatalokat is, akik még nem érték el a 18. életévüket, ezért nem szavazhattak. Egy nagy összefogást szimbolizáló rendezvényt szeretnénk szombaton. A gondolatunk, aminek jegyében hívjuk az érdeklődőket, úgy összegezhető, hogy a választás, illetve referendum, népszavazás után mindannyian az Európai Unió polgárai leszünk, és immáron nem az a kérdés, hogy igen, vagy nem, hanem szombat este után a kérdés az az, hogy hogyan lehet mindenki nyertes, mert azt szeretnénk, ha mindenki nyertese lehetne a csatlakozásnak. Erről fog szólni ez az összejövetel, zenével, szavalatokkal, szóval szép, reményeim szerint tőlünk megszokható, színvonalas programmal, politikai szónokokkal - beszél a volt külügyminiszter, Martonyi János, Szájer József -, és a határon túlról is várunk vezetőket.

Sokat lehetett hallani az európai uniós csatlakozással összefüggésben, hogy ez egy jó lehetőség, amelyet érdemes kihasználni. Boross Péter korábbi miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy ez Magyarország sorsa. Lehetőség vagy sors?

Úgy érzem, hogy lehetőség, egy komoly lehetőség, de az uniós csatlakozás önmagában nem jelenti azt, hogy a magyar emberek nyertesei lesznek ennek a lépésnek. Ahhoz, hogy a ma még vesztesnek kijelölt társadalmi csoportok nyertessé válhassanak, ahhoz célzott kormányzati és parlamenti döntésekre van szükség. Itt van például a nyugdíjasok hárommilliós tábora. Mindenki tudja, hogy a csatlakozás után áremelkedések következnek be, hogy milyen mértékűek, erről zajlik csak a vita. Jó lenne, ha a parlament garantálná egy határozatban a nyugdíjasoknak - ezt Harrach Péter be is nyújtotta - a csatlakozás után a nyugdíjak értékállóságát. Hasonlóan állunk a gazdákkal. Mindenki tudja, hogy a magyar mezőgazdaság nehéz helyzetbe kerül a csatlakozás után. Bár nem az egész magyar mezőgazdaság, de annak bizonyos részei - különösen a gazdavilág. Itt is döntésekre, támogatásos döntésekre lenne szükség. Vagy itt vannak például a közúti fuvarozók. Talán ők vannak a legaggasztóbb helyzetben, de nem reménytelen a helyzetük. Ha van elhatározott kormányzati program, amely áthozza őket a lehetséges vesztesek táborából a győztesek táborába, akkor a hátralévő egy-két esztendőben ezeket a döntéseket meg lehet hozni. Ha megengedi, én a rendszerváltással érzek itt párhuzamosságot. Emlékezzünk arra, hogy a rendszerváltás is mennyire megváltoztatta az életünket. Az Unió épp így meg fogja változtatni, épp olyan mélyen, és a rendszerváltásnál azért nem voltunk elég ügyesek - emlékezzünk vissza arra -, hiszen voltak nyertesei és vesztesei, sőt nagyon sokan talán még mindig léteznek, akik vesztesei voltak. No, ezt a hibát kellene elkerülni, és okosabban vezényelni a csatlakozás utáni államéletet, mint tettük 1990-et követően.

Egy korábbi beszélgetésünkben erről már volt szó, hogy vajon van-e valami paralel kapcsolat a rendszerváltás, illetve az uniós csatlakozás között. Vajon az arányban vagy az arányról mit gondol? Hiszen mondjuk nyilván a rendszerváltás egy sokkal... hogy mondjam, a gazdasági-társadalmi élet viszonyait jelentősebben átalakító változás volt, mint mondjuk azért az uniós csatlakozás, hiszen Magyarország eddig is sok olyan lépést tett, amellyel közelebb került Európához. Talán nem lesz akkora a törés, mint mondjuk 1990 után. Erről mit gondol?

Gazdasági hatását tekintve nem lesz ez kisebb jelentőségű. Kétségkívül politikai jelentőségét tekintve más a helyzet, hiszen a rendszerváltás előtt Magyarország egy szocialista diktatúra volt, a rendszerváltás után pedig megkezdődött a polgári demokrácia építése, tehát a szabadság, a magántulajdon tisztelete, általában a politikai váltógazdálkodás. Most erről nincs szó, hiszen Magyarország ma egy szabad ország, tehát politikai természetű, mélyreható változásokat nem kell várnunk. De a gazdasági életben épp oly mélyrehatóak lehetnek ezek a változások. Mondok önnek egy példát. Hát Magyarországon még mindig van könnyűipar. De a csatlakozás után - ha a hátralévő másfél évben nem születnek megfelelő gazdasági döntések - a magyar könnyűipar szinte lehetetlen helyzetbe kerülhet. Ez csak egy példa. De említettem például a fuvarozókat. Azért az a kérdés nem volt a rendszerváltás során, hogy a fuvarozóknak 30-40 százaléka meg tudja-e tartani a kenyérkereseti lehetőségét, most ez a kérdőjel magasodik előttünk. Ha túl leszünk ezen a népszavazáson, megvolt az ünnepség, az öröm, utána azért nagyon szigorúan el kell kezdenünk azon gondolkodni, hogy mik azok az elkerülhetetlen lépések, amelyeket gyorsan kell megtennünk annak érdekében, hogy a nyertesek száma ne csak meghaladja a vesztesekét, hanem mindenki, akit ez a döntés egyébként a vesztesek felé sodorna, azokat áthozzuk a győztesek táborába. Ehhez pedig - mondjuk ki nyugodtan - összefogásra van szükség. Ez nem pártkérdés, hanem a magyar nemzet egyik legfontosabb közös kérdése.

Arról mit gondol, hogy mondjuk - hát ahogy ön fogalmaz -, hogy potenciális vesztesek, illetve úgymond győztesei az uniós csatlakozásnak. Kik vannak többségben?

Nézze, akit biztosan tudunk, hogy nyertes lesz, azok olyan emberek és családok, akik tőkeerős vállalatoknál kapnak most munkát. Tehát olyan vállalatoknál, amelyek elég erősek pénzügyileg ahhoz, hogy egy jelentős változással járó korszakot is átvészeljenek. Bizonyosan...

Ez jelentős változás? Most én azért kérdezem, hogy felfogható-e ez a gazdasági életben is úgy jelentős változásnak - tudva azt persze, hogy nyilván bizonyos szegmenseiben érzékelhető lesz ez -, hát hiszen eddig is az európai uniós államokkal volt gazdasági kapcsolata Magyarországnak. Rengeteg multicég jött ide. Hogy mondjam, annyira nem ismeretlen ez a fajta gazdasági élet, mint ami az uniós államokban...

Hogyne. Akik a multiknál dolgoznak, azoknak az állását nem fenyegeti veszély, de ha a magyar kis- és középvállalkozókat nézzük, akkor a mi szakértőinknek a számításai szerint a kis- és középvállalkozók 15 százaléka kerül rendkívül kényes helyzetbe, mert a csatlakozás után munkavédelmi, környezetvédelmi és egészségügyi eljárásokat tekintve más normák vannak. Egy sokkal több bürokráciát, nagyobb terhet jelentő, sőt, bizonyos beruházások kötelezettségét jelentő teher hárul majd rájuk. A kis- és középvállalkozók esetében a 10-15 százalékos arány nem eltúlzott. Na most mind a 10-15 százalékot át lehet vinni a nyertes oldalra, és az ő alkalmazottjaiknak is meg lehet menteni a munkahelyét abban az esetben, ha ezeket az adminisztrációs terheket részben a kormányzat, illetve a parlament átvállalja, megfelelő alapokat hoz létre, amelyek átsegítik ezeken a terheken a kis- és középvállalkozókat. Egyébként ezt nem a Fidesz Magyar Polgári Párt mondja. Én hozott anyagból dolgoztam, mert ezeknek a társadalmi csoportoknak - közúti fuvarozóknak, kis- és középvállalkozóknak - az érdekképviseleti szervei - a könnyűiparról nem is beszélve - már hónapok óta azokat mondják, amit én is mondok, csak talán az ő hangjuk nem hallatszik olyan messzire, mint egy parlamenti képviselőé vagy volt miniszterelnöké, ezért ismétlem el az ő szavaikat újra és újra, hogy figyelmébe ajánljam őket a döntéshozóknak.

Az uniós csatlakozásról még néhány szót. Szombat, illetve 2004. május 1. között mit tart legfontosabb feladatnak, amit el kell végezni, és ebben a Fidesz milyen szerepet játszhat?

Ami a kérdés második részét illeti, mi a parlamentben állunk az ország rendelkezésére, és minden olyan döntéshez, amely a csatlakozás utáni nehézségek áthidalását, illetve a csatlakozásban rejlő esélyek megragadását szolgálja, azokhoz adjuk a nevünket, illetve több ilyen javaslatot be is terjesztettünk. Mondjak egy példát: a mezőgazdaság helyzetének javítása érdekében benyújtottunk egy javaslatot, amely azt mondja, hogy derék dolog, hogy a kormány megígérte, hogy mintegy 30 százalékos összeget a gazdák rendelkezésére bocsát majd a mezőgazdaságban, de szeretnénk ezt parlamenti határozati formába önteni, mégiscsak a parlament szava erősebb, és jobban köt, kötelez, mint egy kormányhatározat vagy kormányrendelet. De hasonlóképpen be fogunk nyújtani hamarosan egy indítványt, amelyben azt kérjük, hogy az unióból érkező támogatások, különösen, amelyek a mezőgazdasághoz - tehát magánszemélyekhez, gazdákhoz - érkeznek - ezt hívják direkt kifizetésnek -, ezek és a többi támogatás se legyen adóköteles, ezeket ne tekintse úgy a magyar adóhatóság, mint jövedelmet, hanem úgy tekintse, mint az unióból érkező versenyhátrányt, kiegyenlítő támogatást. Egyébként a parlamentben az élet közel sem olyan mindennaposan konfrontatív, mint azt szokás gondolni. Én most, hogy készültem ide önökhöz, meg is néztem egy adatot. Az látható, hogy az összes parlamenti döntést, az összes parlamenti döntés 50 százalékát a parlament is, meg az ellenzék is megszavazta, ha ebből az 50 százalékból kiveszem a nemzetközi szerződéseket, még így is 30 százaléka a parlamenti döntéseknek kormánypárti meg ellenzéki egybehangzó igenekkel szokott megszületni. Tehát én látok esélyt a mezőgazdasági, illetve az uniós csatlakozás által esetleg hátrányosan érintett rétegek ügyében együttműködésre.

Beszélgessünk egy kicsit az Unió, illetve a politika és az európai politika összefüggéseiről. Kezdjük például a térségi együttműködéssel. Ön mit gondol, hogyan változhat az európai uniós csatlakozás után akár például a visegrádi négyek együttműködése. Ebben mi az álláspontja?

A visegrádi négyek együttműködését azt egy viszonylag egyszerű ügynek látom. Az Európai Unión belül az országméretek rendkívül fontosak, hiszen pénzek szétosztásánál, bizonyos döntések meghozatalánál sokat számít, hogy kis, közepes vagy nagyobb országról van szó. A visegrádi együttműködésben részt vevő államok - Csehország, Szlovákia és Magyarország - szerintem hosszabb távon is - adottságainál fogva - együttműködő partnere és szövetségese lesz egymásnak az unión belül is. Lengyelország az ebből a sorból kiemelkedik, hiszen az egy negyvenmilliós népességű ország, tehát az ő érdekei azért bonyolultabbak lesznek, mint a többi közép-európai államé, de szerintem közös érdek az, hogy a lengyelek és a magyarok, illetve a csehek, szlovákok és a lengyelek között is fennmaradjon az együttműködés, és legyen egy közép-európai érdekérvényesítési csoport. Ugyanakkor Ausztria jelentőségére is szeretném fölhívni a figyelmet. Nem véletlen, hogy a megelőző esztendőkben mi stratégiai együttműködést alakítottunk ki Ausztriával, és Ausztria méretei megegyeznek Magyarországéival, sőt mi több, egy kicsit még nagyobbak is vagyunk lélekszámra, illetve területre, de az Ausztriával való együttműködés az unión belül számos döntésnél hozhat a mi számunkra kedvező eredményeket.

Bővülhet ezek szerint mondjuk akár a visegrádi négyek ötökre, hatokra?

Nézze, én megmondom őszintén, Ausztria szerintem csak azért maradt ki a visegrádi négyekből, mert ő már belül volt az unión, mi pedig még nem, de egyébként, ha ránézünk a térképre, ha ránézünk a gazdasági térképre, ha ránézünk a politikai múlt térképére, akkor látható, hogy Ausztriának a közép-európai együttműködésben helye volt és helye van. Én azt gondolom, hogy Horvátország fölvételét közös érdek, hogy előmozdítsuk, mert Horvátországnak is a közép-európai blokkhoz lehet, illetve hagyományai folytán nyilván ide kell majd csatlakoznia, és minden ilyen egy-egy közép-európai ország bevétele, mármint az unióba való fölvétele az az unión belüli érdekérvényesítésünket majd javítani fogja. Ahol problémákat látok, az Ukrajna és Szerbia - magyar szempontból beszélek most -, ugyanis Ukrajnával és Szerbiával szemben a belépést követően vízumkényszer áll majd be. Márpedig eddig Magyarország és mondjuk a Délvidék között nem volt vízumkényszer. Most ha Magyarország is az unió tagja lesz, akkor Magyarországra is csak vízummal jöhetnek majd a kárpátaljaiak és a szerbiaiak, a szerbiai magyarok. Én folytattam tárgyalásokat ez ügyben Verheugen bővítési biztossal, aki határozott ígéretet tett arra, hogy a Délvidék helyzetét rugalmasan fogják kezelni, tehát készen állnak egy erre vonatkozó konzultációra; Ukrajna ügyét és az ott élő magyar kisebbség ügyét pedig egy váratlan fordulattal az Európai Unió ügyének nevezte, hiszen egy európai uniós tagállam kisebbsége kerül olyan helyzetbe, hogy csak vízummal járhat át a határon. Ez nem lehet érdeke az Európai Uniónak sem, tehát úgy érzem, hogy talán ügyes tárgyalásokkal sikerülhet európai hátszelet is összegyűjtenünk a Szerbiában és Kárpátalján élő magyarjaink elvesztése ellen.

Az uniós csatlakozás mondjuk mennyire árnyalhatja akár a belpolitikát? Most arra is gondolok, ugye ön az Európai Néppárt alelnöke. Na most hogy az Európa Parlamentben bizonyos kérdésekben hát lesznek egységes döntések. Ez bizonyos értelemben akár meg is határozhat bizonyos belpolitikai vitákat, hiszen az a furcsa helyzet is előállhat, hogy egy bizonyos kérdésben az adott frakció állást foglal, ami lehet, hogy egyébként a magyarországi belpolitikában pont ellentétes véleményeket váltana ki ugyanazon az oldalon. Erről mit gondol?

Nézze, ha megengedi, azt mondanám, hogy elég régóta dolgozunk már az európai közélet színpadán is. Nem csak, mint az Európai Néppárt alelnöke, hanem korábban miniszterelnökként, azt megelőzően pedig mint az Európai Integrációs Magyar Parlamenti Bizottság elnöke, amelynek volt egy társbizottsága Brüsszelben. Tehát 1995 óta lényegében szinte hetente foglalkoztunk az európai politikai közélet kérdéseivel. És azt tapasztaltam, hogy egy érdekes kettős szerkezete van ott az életnek. Mert egyfelől vannak az elvi kérdések, amelyekben a szocialisták meg a néppártiak különböző módon foglalhatnak időnként állást, de hátul, a színfalak mögött nem is Brüsszelben, hanem még a nemzeti fővárosokban azért rendszeresen van egyeztetés arról, hogy mi a nemzeti érdek. Tehát azt gondolom, hogy bizonyos kérdésekben persze a Brüsszelbe delegált magyarok - úgy, mint szocialisták és néppártiak - majd vitatkozni fognak egymással, de jó, ha tudjuk, hogy a magyar érdekeket azért majd Brüsszelben közösen kell képviselnünk egy okos munkamegosztás keretében, függetlenül attól, hogy egyébként ki egyik vagy másik frakcióhoz tartozik.

Hasonlóan, ahogy most a Konvent munkája működik? Hiszen ez ügyben, úgy tűnik, azért kormánypárti, illetve ellenzéki képviselők példásan együttműködnek ebben a munkában.

Nézze, én a Konventben eddig történteket jó előjelnek látom. A kormánypártok részéről a volt igazságügy-miniszter, a mi részünkről pedig Szájer József képviselőtársam vesz részt a két nagy pártcsoporthoz tartozó munkában, és van jó néhány beadványunk. Ugye Szájer képviselő úr benyújtotta a kisebbségekre vonatkozó indítványát, benyújtotta a történelmi egyházakra vonatkozó beadványát - és ezeknek a készülő európai alkotmányra vonatkozó passzusait is -, és úgy látom, hogy jó együttműködés alakult ki, ami biztató a jövőre nézve.

Egy kicsit Irak kérdésköre. Nem is kifejezetten nyilván az iraki válsággal összefüggésben, hanem arról, amit sokan fölvetnek, hogy átalakulóban a világ. Hány pólus lehetséges ön szerint a jövőben? Több verzió is elképzelhető.

Ez idáig most egy pólus van, az is szép dolog, hogy az elmúlt tizenhárom évben ez az egy pólus azért bevonható volt egy nagyobb közösség életébe, hiszen az Egyesült Államok nem hagyta maga mögött látványosan a NATO-t az elmúlt tizenhárom évben. A magyar érdekek szempontjából a mostani fejlemények leginkább ebből a szempontból aggasztóak. Ugyanis úgy gondoltuk el Magyarország biztonságát 30, 40 vagy 50 év távlatában, hogy a NATO-csatlakozással a katonai biztonságunk rendezett, megoldott, garantált lesz. De ez csak akkor van így, ha a NATO megőrzi a világpolitikában és a világ katonai életében játszott centrális, központi szerepét. Most az Egyesült Államok egy mozdulattal maga mögött hagyta a NATO-t. A NATO-n belül nem bocsátotta vitára az iraki háború kérdését, illetve amikor vita alakult ki erről és kiderült, hogy nem minden NATO-tagállam támogatja az akciót, akkor egész egyszerűen kikerülte az Egyesült Államok a NATO-t, nem tartott igényt a szövetségesei testületi jóváhagyására, hanem egyenkénti csatlakozásra szólította föl a világ országait, NATO-tagállamokat és nem NATO-tagállamokat egyaránt. Tehát a jövőben szerintem a magyar nemzeti érdek úgy fogalmazható meg, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a NATO világkatonai központi szerepe helyreálljon. Ha ez nem következik be, az szerintem rosszabb lesz Magyarországnak, kevésbé nyújt biztonságot a világ a számunkra a meggyengült NATO-val, mint egy visszaerősödött NATO-val nyújthatna. Na most, ami a több pólust illeti. Nézze, itt az Egyesült Államok...

Itt van Európa, Kína...

... a szakkonferenciákon meg a szakfolyóiratokban, amikhez néha hozzájutok, én azt látom, azt olvasom ki azokból, hogy itt azért egy Kína vezette centrum fölemelkedése vagy pólus fölemelkedése is - legalábbis a tudományos viták szintjén - már napirenden van. Indiát sem felejteném ki ebből, tehát egy India-Pakisztán-Kína, szóval az a térség is erősödőben van, és hát itt vagyunk mi, európaiak, akik nehezen jutunk dűlőre egymással. Szeretnénk kiemelkedni, szeretnénk egy világpolitikai pólust képezni, de hát láthatóan külpolitikában és katonapolitikában ez idáig még nem jártunk sikerrel, de a gazdaságban ezt a lépést már sikerrel tettük meg.

Mondjuk melyik forgatókönyvet tudja inkább elképzelni, hogy mondjuk egy transzatlanti kapcsolat, Európa-Egyesült Államok, illetve Ázsia, vagy egy három pólus kialakulása, Ázsia, Európa és az Egyesült Államok.

Nézze, én azt tudom mondani önnek, hogy a világban most nagyon erős az Amerika-ellenes hangulat. Magyarországon is érzek ilyet. Ahogy nézem, még az Amerika-barát írásokat és értelmiségieket, az ő szavaikat, még ott is nagyon sok fenntartást látok. Azok, akik pedig Amerikához csak mint egy idegen, másik államhoz semlegesen viszonyultak eddig, ott úgy látom, hogy ez az Amerika-ellenesség felerősödött. Ez világtendencia. Hogy sikerül-e Amerika és Európa között helyreállítani az együttműködést, ez a jövő nagy kérdése. Tegnap például a francia miniszterelnök érdekes beszédet mondott ez ügyben, ahol három hibával vádolta az Egyesült Államokat, de egyúttal azt is mondta, hogy a NATO szerepét vissza kellene állítani, és törekedni kell a kapcsolatok erősítésére. Nézzék, az Egyesült Államok ugyan ma már sok mindenben különbözik Európától, de azért az, ami ott van, mégiscsak a mi civilizációnkból nőtt ki. Tehát a kulturális hátteret - amit én egyébként minden érdeknél fontosabbnak tartok - a civilizációk fejlődését hosszabb távon mégiscsak a kulturális hátterek határozzák meg -, tehát hogyan születünk, hogyan házasodunk, hogyan temetkezünk, mit gondolunk a Jóistenről, mit gondolunk, ha nem a Jóistenről, akkor mindarról, ami fölöttünk és rajtunk túl van, hogyan szervezzük az életünket, mit tartunk becsületnek, mit tartunk becstelenségnek. Ez ügyben azért az amerikaiak mégiscsak a mi kultúránk révén jöttek létre, ezért sok a hasonlóság. Nem szabad összekeverni, mindig ezt mondom, nem szabad összekeverni az Egyesült Államokat a két partvidékkel. Mert Hollywood, meg New York között van Amerika, és sok millió ember él ott. Tehát sokkal több hasonlóságot mutat Amerika Európával - ha az ember nem csak a médián keresztül tájékozódik -, annak volnék híve érzelmileg, hogy azért mégis, ami közelebb van egymáshoz, az működjön össze, tehát egy ilyen transzatlanti együttműködést - de a NATO keretein belül - egy erősödő Európa Unióval szívesen látnék. Szerintem a magyar érdekeknek egy ilyen konfiguráció felelne meg leginkább.

Átalakulóban a világ, erről beszélgettünk a hírek előtt, még egy rövid kérdés erejéig térjünk ehhez vissza. Vajon Magyarország szerepe hol lehet ebben? Úgy tűnik a kormányzat eddigi külpolitikájából, nyilatkozatokból, hogy kerülik azért nyilván a konfrontációt mind az Európai Unióval, mind az Egyesült Államokkal, mi több Oroszországgal szemben is. Nyilván ez egy darabig fönntartható állapot. Vajon Magyarországnak milyen szerepe lehet akár például a transzatlanti kapcsolatok helyreállításában? Mit gondol erről?

Az óvatos külpolitikának híve vagyok. Az óvatosság nem zárja ki a nemzeti érdekek melletti határozott lándzsatörést sem. De most ez egy olyan világpolitikai konfliktus, amiben nekünk valóban inkább óvatosan, kevés szerepet vállalva érdemes mozognunk. Személy szerint - ha megengedi - ezért érzem úgy, hogy Magyarország mai helyzetében, nemzeti érdekeit tekintve semmi sem szólt amellett, hogy az egész Egyesült Államok kontra Európa problémát kirobbantó levelet, amelyet több európai uniós miniszterelnök és csatlakozni akaró miniszterelnök is aláírt, nem szolgálta az érdekünket, hogy e mellé mi csatlakozzunk. De most már ezen túl vagyunk, ha eddig óvatosak voltunk, akkor most kétszeresen óvatosnak kell lennünk. Én örülnék, hogyha az az irány bontakozna ki Európában, és mi a magunk részéről - amely nem túl sok, de nem is szabad alábecsülni azért a jelentőségünket -, a magunk részét ahhoz tennénk hozzá, hogy minél hamarabb rendeződjék Európa és az Egyesült Államok viszonya. Bár szeretném jelezni, hogy ez nem lesz olyan nagyon egyszerű dolog - bár sokak számára logikusnak tűnik -, mert mély sebek maradtak. Nem is annyira csak ez a levél meg a külön amerikai akció, hanem az az eljárás, hogy jó néhány európai ország úgy csatlakozott az Egyesült Államok háborús koalíciójához, hogy előzőleg sem az Európai Unió elnökét, sem az Európai Unió soros elnökét - aki most épp a görög külügyminiszter -, sem az európai katona- és biztonságpolitikáért felelős Javier Solanát nem értesítették. Tehát derült égből villámcsapás. Nem csak az a baj, hogy az álláspont ilyen vagy olyan volt, hanem hogy bizonyos - Európában eddig közösen elfogadott - eljárási rendet sem tartottak be országok, és hát mi is - lássuk be - ezek között voltunk. De most már nem ez a kérdés, hanem hogy hogyan lehetne a békét megnyerni. És azért ha valaki látja a fejleményeket, vagy érti a fejleményeket, akkor az egyik nagy kérdés, amely előttünk áll, hogy az Egyesült Államok hozzájárul-e ahhoz, hogy Irak jövőjének a rendezése, ha úgy tetszik, a béke megnyerése, az nemzetközi alapon történjék, vagy ragaszkodik továbbra is az őáltala vezetett háborús koalíció jogaihoz, szerzett jogaihoz. Tehát magyarán: ki fogja Irak jövőjét meghatározni, kik vehetnek részt az újjáépítésben, kik finanszírozzák - és milyen arányban - az újjáépítést, az ottani nyersanyag-kitermelésnek a jogaival mi lesz - hiszen rengeteg olajról beszélünk - a jövőben, és az iraki közigazgatás fölállításában és annak meghatározásában mi történik. Az ENSZ felügyelete alatt történik-e majd mindez, vagy egyszerűen egy amerikai alkirályt vagy kormányzót, helytartót neveznek ki oda teljes felhatalmazással. Ez a kérdés még a jövő egyik nehéz vitakérdése lesz az európai államok és az Egyesült Államok között.

Folytassuk pártügyekkel. Átalakulóban a Fidesz. Lesz névváltozás?

Valóban, a Fidesz egy megújulás és bővülés előtt, illetve alatt áll. Névváltoztatás? Nem vettünk tervbe ilyesmit.

Mert hallottam, hogy esetleg fölvetődött ilyesmi.

Hajjaj, ha tudná, én mennyi mindent hallottam...

Azért kérdezem önt.

A terv... nem szerepelt a terveink között, de mindenfajta javaslatok érkeznek az emberhez. A múlt héten jó néhány professzor, akadémikus, az előző kormány néhány nagyobb tekintélyű, nagyobb tekintélyt élvező tagja is összegyülekezett, hogy beszéljünk egymással a jövőről. Ők korábban biztattak engem, hogy vállaljam el a pártelnökséget, most azt mondtam nekik, ha belebiztattak ebbe a dologba, akkor most legyenek kedvesek és segítsenek, jöjjenek személyesen is, meg ha vannak ötleteik, javaslataik, azokat is szívesen fogadjuk. Én úgy tudom, hogy holnap a MOM Művelődési Otthonban lesz egy nagy rendezvénye ezeknek az embereknek, akik csatlakozni akarnak. Úgy tudom, hogy Mikola miniszter úr, Matolcsy úr, Martonyi úr is jelen lesz, illetve fölszólalnak, és még sokan mások is; meg én szeretném megvárni ezt a holnapi rendezvényt, hiszen most először gyűlnek össze több százan, vagy ki tudja, talán ezren is olyanok, akik egyébként szeretnének közreműködni a Fidesz megújításában és kibővítésében. Várjuk meg, hogy mi születik ott, aztán az elnökség - majd ha születik ott valamilyen javaslat -, azt majd megfontolja, és majd a jövő héten valamikor megnézzük, hogy mit lehet azokkal kezdeni. Hogy ezek a nevet érintik-e, most erre én nem tudok önnek válaszolni, várjuk ki a holnap estét.

Úgy fogalmazott az átalakítással kapcsolatban a párt, illetve a frakció viszonyát tekintve - legalábbis a munkamegosztást illetően -, hogy a frakciónak elsősorban a napi politikai küzdelmekben, illetve a választásokra való felkészülésben lenne fő szerepe, míg a pártnak, illetve az elnökségnek a hagyományos polgári értékek megőrzése és ennek a hangoztatása lenne a fő feladata. Mikor én ezt olvastam - ezt ön nyilatkozta -, akkor úgy eszembe jutott, hogy ez azt jelentheti, hogy még nem akar visszaszállni a napi politikai küzdelmekbe?

Nézze, a napi politikai küzdelmeknek különböző magasságai, illetve dimenziói léteznek. Részletkérdésekkel a szakpolitikusoknak illendő foglalkozniuk. Én a nagyobb jelentőségű, az egész ország vagy a Magyarországon élő emberek sorsát hosszú esztendőkre meghatározó, fontosabb kérdésekre igyekszem majd az energiáimat összpontosítani, hiszen több ilyen kérdés is van előttünk. Elegendő, ha megemlítek egy ügyet, ami ilyen természetű, de mégis napi. Mondjuk itt van előttünk a privatizáció. Mindannyian tudjuk, hogy energiaellátottság szempontjából Magyarország a világ legkiszolgáltatottabb országai közé tartozik, és a függésünk meglehetősen egyoldalú az Oroszországból érkező energiaszállítások tekintetében. Ez egy általános elvi kérdés, ezen érdemes gondolkodni, hogy miképpen alakul majd a jövőben. De konkrét, napi kérdéssé az teszi, hogy a MOL részvényeinek egy újabb csomagját ismét piacra akarja dobni a kormányzat, ami szerintem tovább növeli Magyarország energiafüggését, tehát érthetetlen, hogy ami az állam kezében van, azt miért kellene most átengednünk a magántőkének, elsősorban - ha jól látom - külföldi magántőkének. Tehát azért a nagy kérdésekkel való foglalkozás nem zárja ki, hogy azoknak a napi kérdéseiben ne foglaljon állást az ember úgy, mint ahogyan ezt most itt tettem például a privatizáció ügyében. De valóban, a Fidesznek a bővítése és megújítása az nem két-három éves vagy a következő választásokat tekintve talán négyéves perspektíva szerint történik. Ha megengedi, és nem tűnik nagyképűnek, hadd mondjam azt, hogy én 25-30 év távlatában képzelem most el a Fidesz Magyar Polgári Pártot, illetve nem is a Fidesz Magyar Polgári Pártot, mert már azon túl vagyunk, hanem a polgári és nemzeti értékek iránt elkötelezett magyar polgárokat. Tehát egy olyan intézményt szeretnénk létrehozni, egy olyan szervezetet szeretnénk a Fidesz bővítése révén megalkotni, amely 25-30 év távlatában is megbízható, nyitott, befogadó, bizonyos értékeket szilárdan képviselő résztvevője lesz a magyar közéletnek. Nem jó összekeverni a politikát az egyházakkal. Az egyházak 1000 év óta itt vannak velünk. A nyugat-európai politikát nézve mondjuk egy békességesebb Angliát, ott a kétpártrendszer már 300 éve ott él az angolokkal. Franciaországban is a pártszerkezet már több mint 100 évvel ezelőtt lényegében kialakult, tehát én is azt gondolom, hogyha Magyarországnak egy hosszabb távú nyugalmat, biztonságot, kiegyensúlyozottságot, kiszámíthatóságot akarunk adni, ahhoz olyan erős intézmények kellenek a közéletben, amelyek ugyan hol nyernek választást, hol vesztenek, hol támogatottabbak, hol kevésbé azok, de mindig állandó szereplői, és bizonyos értékek mentén elkötelezett szereplői a közéletnek. Most én személy szerint - sok ezer más emberrel együtt - azt szeretném, hogyha a jobboldali világban, a polgári, nemzeti világban a Fidesz képes lenne ezt a szerepet betölteni. Ezen dolgozunk. Ezért mondtam, hogy a pártnak sokkal inkább a 25-30 éves távlatra kell függeszteni a tekintetét, és a frakciónak meg kell hagyni, hogy a napi küzdelmekben tegye a kötelességét.

Igen, de mondjuk választást a párt nyer, nem a frakció.

Ez változó, Angliában a frakció nyer. Ez attól függ. Nézze, miután Áder János a frakció vezetője - akit mindannyian nagyon szeretünk a Fideszen belül, és a tudását mindenki elismeri, eddig a választási kampányainkat mindig ő irányította, és a közvetlen fölkészülés is hozzá tartozott -, én nem hiszem, hogy például ezt a munkát nem neki kellene végeznie a jövőben. Hiszen mindannyian bízunk az ő tudásában, és hát mondom még egyszer, osztatlan elismerésnek örvend. Ezért ott azt hiszem, hogy jó, ha ez a munka inkább az ő környékén van, és nekem meghagyja a János azt a kétségkívül a napi élet szempontjából valamelyest kényelmesebb életet, hogy a nagyobb kérdésekre összpontosíthassam a saját erőimet is, de még inkább annak a sok remek embernek az erőit, akik körülöttünk vannak, illetve akik most csatlakoznak. Az előző kormányból már említettem néhány embert, de hát mások is - mint a hírek mutatják - csatlakozni fognak hozzánk.

Pártügyekkel folytassuk. Kettős párttagság. Mi célt szolgál?

Ezek nem pártügyek valójában, ugyanis a legutóbbi választáskor történt valami fontos dolog Magyarországon, amit nem könnyű megválaszolniuk a hazai közélet szereplőinek, de talán most nekünk sikerülhet, hadd legyek bizakodó, ugyanis szerintem a legutóbbi választásokon és az azt követő hónapokban több millió magyar ember bejelentette azt az igényét, hogy az eddigi, kizárólag négyévente egyszeri akaratnyilvánítására épülő demokrácia helyett egy olyat szeretne, amiben ő maga is részt tud venni. Tehát Magyarország egy bizonyos korszakhatáron van a közélet szempontjából, választási pártok működtek eddig Magyarországon, négyévente megkapták az emberek bizalmát, vagy elveszítették, és e szerint végezték a munkájukat, majd négy év múlva újra jelentkeztek a vizsgán. Szerintem ez a korszak véget ért, ugyanis Magyarország most már egy nyugati demokrácia, és úgy, mint Nyugat-Európában, nagyon sokan vannak, akik szeretnének négy évnél gyakrabban állást foglalni fontos közös ügyekben.

Ez mit jelent? A gyakorlatban mit jelent?

A pártok átalakítása, bővítése, megújítása az most nem egyszerűen pártügy, hanem mindannyiunk a közös ügye. Olyan intézmények lesznek-e a pártjaink a következő 10, 20, 30 esztendőben, amelyek be tudják fogadni az embereknek a sokkal aktívabb részvételt kifejező akaratát. Mondjuk a mi esetünkben ez azt jelenti, hogy szélesebbek, nyitottabbak leszünk-e, mint amilyenek eddig voltunk. Akarjuk-e, hogy olyanok is csatlakozzanak hozzánk, akik eddig csak szimpátiával viseltettek, de most úgy érzik, eljött az idő. Nagyon sok olyan hír volt...

Hát eddig is - gondolom - volt lehetőségük arra, hogy csatlakozzanak önökhöz, nem?

Volt, akinek volt, volt akinek nem. Azért inkább vegyesek voltak ebből a szempontból a tapasztalatok. És ráadásul az emberek olyanok, hogy ha nem hívják őket valahova, akkor nehezen szánják rá magukat a mozdulásra, még hogyha egyébként kifejezték is a részvételi szándékukat. Meg kell nekik mondani, hogy kedves barátaim, legyetek kedvesek, határozzátok el magatokat, itt vannak az alapértékek, amit ismerhettek a működésünkből, ennek van egy írott változata, gondoljátok meg, és ha ti is ezt akarjátok, hogy Magyarország ilyen vonásokkal rendelkező haza legyen mindannyiunk számára, hát gyertek. Ez az élményem volt legutóbb a Gazdakonferencián például Karcagon. Ugye a gazdavilág kicsit hontalannak érzi magát a mai közéletben, és azzal, hogy a Fidesz most megújítja és bővíti az életét meg a szervezetét, ajánlottam egy szövetséget a gazdáknak, és azt mondtam, hogy szerintem itt az idő, ha politikai otthont szeretnének maguknak, akkor most megtalálhatják a helyüket ebben a bővülő, megújuló Fidesz Magyar Polgári Pártban, hiszen gazdatagozatot is szervezünk azért, hogy őket tudjuk fogadni. Summa summárum, tehát a kettős tagságra visszatérve - hiszen ez volt a kérdése -, itt sok szamárságot olvastam az elmúlt időben. Tehát láttam olyan újságcikket is, amely azt mondta, hogy MSZP-sek, meg SZDSZ-esek lépnek majd be a Fideszbe. Szeretnék mindenkit megnyugtatni - mind egyik, mind másik oldalon -, hogy ilyen lehetőség a jövőben sem lesz. A Fidesz tervezett alapszabálya a Fideszt egy nyitott, széles európai néppártként határozza majd meg, és azt mondja ki, hogy azok a pártok, amelyek az európai néppártban velünk együtt helyet foglalnak - ma két ilyen párt van, a Kisgazdapárt meg a Magyar Demokrata Fórum -, no, ezeknek az esetében nyílnék lehetőség a kettős tagságra.

Többen fölvetették azért ezzel kapcsolatban - és most különösen az MDF-re gondolnék -, hogy hát nem teljesen felhőtlen a két párt viszonya. Azzal, hogy a kettős párttagság intézményét - ugye a tervezet szintjén egyelőre, hiszen majd a kongresszus dönt erről -, ezt fölvetik, gyakorlatilag mintha integrálni szeretnék az MDF azon politikusait, akik azért jobban szimpatizálnak a Fidesszel.

Hogyha erről lenne szó, akkor inkább áthívnánk őket, de nincs ilyen szándék bennünk. Mi azt mondjuk, sőt, ha jól értem a Magyar Demokrata Fórum - amelynek múltját is, a jelenlegi vezetőit is én csak nagy tisztelettel tudom emlegetni -, ők is azt mondják, hogy értékek szempontjából ugyanazt képviseljük. Ez igaz. Ezért tudtunk együtt dolgozni, egy kormányban négy esztendőn keresztül, méghozzá harmonikusan, és ugyanolyan Magyarország építésért dolgoztunk mindketten. Ha az értékeink azonosak, akkor szerintem egymás irányába érdemes nyitottságot mutatnunk és nyitottságot engednünk. Most persze mindig kettőn áll a vásár, én csak a Fidesz Magyar Polgári Párt nevében tudok nyilatkozni. Mi egy széles, nyitott, európai néppártot építünk, az MDF is az Európai Néppártban foglal helyet, és ha onnan jönni akarnak hozzánk, mi a kettős tagság tilalmával nem akarjuk őket elhárítani magunktól. Körülbelül így összegezhető az álláspont.

Ha már így a szövetségesi politika is szóba került, pont egy évvel ezelőtt voltak választások. És a vereség egyik okaként én olvastam egy elemzést, ami arról szólt, hogy túlzottan egy lapra tett föl mindent a jobboldal, magyarul nem volt alternatívája. Erre a jövőben milyen elképzelései vannak? Most túl azon, hogy nyilván egy nyitottabb pártot akarnak létrehozni.

Ilyen elemzéseket én is olvastam, és ezek nem érdektelenek, mert lehet belőlük azért tanulni, de ha megengedi, elmondanám, hogy érzésem szerint ezek az elemzések inkább egy laposabb horizontnak a jegyében születnek, szóval túlságosan napi és taktikai méricskélések.

Hát a választások idején bizony ezeknek jelentőségük van.

Igen, igen, de azért nézze, négyévente vannak választások, de gondolkodni - ha valaki felelősséget visel az ország jövőjéért, akár csak egy mandátumnyi felelősséget is - azért nem négy években kell, hanem hosszabb távlatokban. Az országunk legnagyobb bajai azok nem négyéves bajok. A demográfiai probléma nem négyéves baj, a kis- és középvállalkozók gyenge feltőkésítettsége az nem négyéves baj, a magyar mezőgazdaság állapota nem négyéves baj, a magyar oktatási rendszer ma észlelt problémái nem négyéves bajok, tehát persze, választani négyévente kell, de gondolkodni nem négyéves távlatokban érdemes. Na most én is ezt szoktam tenni a választásokkal. Tehát nézze, azt tudom mondani Önnek, hogy 1998-ban - amikor egyébként a polgári-nemzeti érzelmű emberek voltak többségben -, 1998-ban az MDF, a Fidesz és a Kisgazdapárt együtt kettő millió ember bizalmát élvezte, és megnyertük a választást. 2002-ben ez a három szervezet együtt kétmillió-háromszázezer ember bizalmát élvezte, akkor meg elvesztettük. De ebből a számsorból én azt olvasom ki, hogy jó úton vagyunk, egyre szélesebb, egyre mélyebb összefogás, egyre nyitottabb, egymás iránt nyitottabb munka az, ami meghozhatja a bizalom növekedését. Tehát ezen az úton, a még szélesebb összefogás útján kell járni. Igaz, hogy közben a másik oldal is egyébként a maga híveit egyre ügyesebben gyűjti össze, de szerintem ez így, a két oldal erősödése együtt egyaránt Magyarország érdekét szolgálja, aztán majd az emberek négyévente eldöntik, hogy mit akarnak. Én azt tartom fontosnak, hogy ez, a bizalom növekedésének ez az íve, ami 1994-ről 1998-ra, majd 1998-ról 2002-re megfigyelhető volt, ez töretlen maradjon, és egyre több ember bizalmát tudjuk kiérdemelni.

Még egy kérdés, ez inkább nem kifejezett... Ja, a személyi kérdésekről lehet hallani sokat a sajtóban. Pokorni Zoltán, illetve Schmitt Pál, mint alelnökök. Nyilván nem fogja azt mondani most erre a kérdésemre, hogy ez mennyire megerősíthető.

Szívesen meglepném, de nem vagyok abban a helyzetben.

De nagyjából jó nyomon járnak azért ezek az információk?

Maradjunk először a tényeknél. Tehát a személyekre vonatkozó hivatalos eljárások még meg sem kezdődtek. Azok majd három-négy hét múlva indulnak. Ma még nem a személyekről, hanem a jövendőbeli munkáról folyik a szó, hogyan tudunk egy nyitott, széles, az emberek bizalmát - sőt, nem csak bizalmát, hanem részvételét - élvező pártot létrehozni.

De azért a személyeknek van jelentősége. Ön mondta itt nekem egy hónappal ezelőtt, hogy ugye hosszas tárgyalásokat folytat arról, hogyan alakuljon át a Fidesz.

Nem akarok kibújni, nem menekülőben vagyok, tehát ne akarjon pórázt dobni a nyakamra, vissza fogok jönni ehhez a kérdéshez. De előtte: itt nem is egyszerűen arról van szó, hogy az emberek bizalmát kérjük, hanem az embereket kérjük maguktól, szőröstül-bőröstül, hogyha nem értenek félre. Tehát mi arra hívjuk föl az embereket, hogy jöjjenek el közénk, vegyenek részt a munkánkban. Ma ezen dolgozunk. Hogy egyébként majd a vezetés hogyan alakul, az a következő három-négy hét múlva esedékes szakasz kérdése lesz. Most kétségkívül mindenfajta jelölési eljárás nélkül bizonyos nevek többször megfordultak a nyilvánosságban. Tehát úgy látom, bár senki nem jelölte még például Pokorni Zoltánt, még senki nem jelölte, mégis mindenki úgy tekinti, hogy hát nyilván a Zoltán lesz a párt egyik alelnöke. És úgy látom, hogy abban is - legalábbis a találgatók - egyetértenek, hogy a másik alelnök az pedig inkább kívülről fog érkezni, bár erről semmilyen döntés nincsen, én azért Varga Mihály nevét is hallottam már, Kósa Lajosnak a nevét is hallottam. Aztán utána a kívülről jövőknél a Martonyi miniszter úrét, Matolcsyét is hallottam, és most Schmitt Pálét is. Tehát legalább öt-hat olyan ember neve forog ma - teljes joggal egyébként -, akik az eljárásban, a jelölési eljárásban kaphatnak támogatást. Ezen a körön kívül én már újabb nevek fölmerülésére nem számítok.

Akkor kivel tárgyalt, én ezt kérdezem. Közülük.

Az alelnökség kérdéséről csak Pokorni Zoltánnal tárgyaltam.

Arra vagyok kíváncsi - most nem a személyi kérdésekre, most nem az, hogy ki fogja betölteni -, de mondjuk az alelnökök feladatmegosztására milyen elképzelései vannak? Vagy lesz-e egyáltalán - hát ha nem is élesen - de hogy elkülönülő feladat, amit be kell tölteniük.

Nem terveztem ilyet, de hát ugye ez nem is rajtam múlik, ez részben az alelnök urakon is múlik. Én azt gondolom, hogy ennek a három embernek - a párt elnökének és a két kongresszus által választott alelnöknek - közösen kell viselnie a párt állapotáért a felelősséget, természetesen kiemelt helyen az elnöknek. Ugye van az a régi bölcsesség, hogy a sikernek mindig sok apja van, a kudarc meg mindig árva. Na most ha ez valakire, hát a miniszterelnökre meg a pártelnökre kétségkívül igaz, de mégis szeretném, hogyha két közeli munkatárssal oszthatnám meg nem csak a munkát, hanem a felelősséget is. Tehát most én nem tervezek egy munkamegosztást, sokkal inkább egy általános együttdolgozásban, együttmunkálkodásban gondolok, de kétségkívül igaz, hogy majd lesz - ahogy jönnek az ügyek, mert ugye hogy mondjam... a világ mozog. Tehát nem lehet úgy irányítani ma már szervezetet, hogy valakinek azt mondjuk, hogy ez a te dolgod, ez meg a te dolgod. Hanem jönnek egymás után a kihívások meg a feladatok, és azt kell mondani, barátom, te most ezt vedd a hónod alá, te ezt kapd el, te ezt gyűrd magad alá, te ennek veselkedj neki. Tehát ilyen szempontból előbb vagy utóbb valamilyen profilja ki fog alakulni az alelnököknek, de nem azért, mert mi így tervezzük, hanem mert az élet majd így szabályozza ezt.

Még egy kérdés, ami szintén a pártot illeti, hogy egyfajta párton belüli népszavazás intézményét vezetnék be. Ez olyan meglepő. Miért?

Nem ismeretlen ez Nyugat-Európában, másfelől vannak olyan kérdések, amelyeknek az átlátása nem igényel főállású parlamenti képviselőséget, tehát akármilyen...

Ez konkrét ügyekre vonatkozhat?

Hogyne, mondok egy példát. Mondjuk külpolitikai kérdést hadd hozzak példaként, itt volt az iraki háború kérdése, mi legyen a Fidesz Magyar Polgári Párt álláspontja, átengedjük-e a légteret, vagy ne engedjük át? Átengedjük-e a Törökországba menő védelmi célú szállítmányokat, vagy ne? Ezt a kérdést eldöntheti az elnök, az elnökség, az országos választmány, de miért ne lehetne egy ilyen könnyen átlátható kérdést egyébként - bár súlyos kérdést - miért ne lehetne megkérni a párt teljes tagságát, hogy egy párton belüli népszavazással mondják el a véleményüket. És ilyen kérdések minden évben kettő, három jön. A privatizáció ilyen kérdés szerintem, a magyar föld magyar kézben tartása ilyen, a gazdáknak a jövője, ezek mind olyan kérdések, amiről szerintem párton belül lehet népszavazást tartani. Ez új dolog Magyarországon, de még egyszer mondom, most már függetlenül attól, hogy hogyan fogunk szavazni szombaton - igennel vagy nemmel, ma nagyon úgy tűnik, hogy azok is, akik nemmel szavaznak majd - az Európai Unió polgárai leszünk. A közéletünknek is lesz egy európai színpada, ezért ami Európában van, többé nem idegen és nem távoli tőlünk, érdemes befogadni, így például az előbb elmondott pártszervezési kérdéseket is.

Miniszterelnök úr, képviselő úr, köszönöm, hogy elfogadta meghívásunkat.

Hálás szívvel köszönöm, hogy itt lehettem.

fidesz.hu