Harrach Péter a Keresztény Demokrata Szövetség elnöke, az Országgyűlés alelnöke és 12 kereszténydemokrata társával együtt a Fidesz országgyűlési képviselője. Mit vitt a parlamentbe és a Fideszbe a Keresztény Demokrata Szövetség? Színt, erőt, helytállást?
Egyfajta eszmeiséget, és abból fakadó magatartást. Az eszmeiség a keresztény értékrend képviseletét jelenti. A magatartás pedig kiegyensúlyozott, higgadt, szélsőségektől mentes, de következetes.
Ez különbözik ön szerint a Fidesz politikusainak magatartásától?
A Fidesz-politikusok is más-más emberi erényeket csillantanak fel, de a Fidesz sokszínű párt.
Ebben a sokszínűségben nem olvad szét, nem válik súlytalanná a kereszténydemokrata értékrend?
Egy pártban a valamilyen markáns színt képviselő emberek megőrzik saját identitásukat, de a szervezet tagjaként is együttműködnek.
Amikor a választónak dönteni kell, akkor mégiscsak a megkülönböztető jegyeket veszi figyelembe. Mi az, ami megkülönbözteti a Keresztény Demokrata Szövetséget a Fidesztől?
Ha ezt a megkülönböztetést bennünk látják, akkor azt mondják: erre az egészre szavaznak, mert nekik is - akik bennünket képviselnek - jó ebben a csapatban. A megkülönböztetés eszmei: a kereszténydemokrata sajátosságokból fakad. Ezek az emberi méltóság, a szolidaritás, a szubszidiaritás elve (ami azt jelenti, ha valamit helyben meg lehet oldani, akkor azt ott kell megoldani, lényegében ez az önkormányzatiság alapja). Ide sorolható a társadalmi igazságosság képviselete is, és - én úgy gondolom - hogy ezeket az eszméket minden konkrét törekvésben meg kell valósítani. Olyan társadalmat gondolunk el, amelyik közösségekre épül. Ezek a sajátosságok a kereszténydemokráciában megjelennek, és ezt képviseljük a Fidesz közelében is.
Jogilag létezik a Keresztény Demokrata Párt is Magyarországon.
A kereszténydemokrata mozgalomnak két lába van: a Keresztény Demokrata Néppárt, és a Magyar Keresztény Demokrata Szövetség. Mind a kettő önálló szervezet, de együttműködve és a szövetségi rendszeren belül a Fidesszel mint partnerrel együtt dolgozunk. Az MKDSZ szorosan kapcsolódik a Fideszhez, és ez jelent hidat a KDNP számára is.
Milyen nagy a bázisa ennek a két szervezetnek?
Nem tudom megmondani, hogy mekkora a szavazóbázis. Valamikor 6-7 százalékot tudott a KDNP produkálni, az MKDSZ-nek ma 3200 tagja van. A KDNP-be gyakorlatilag az MKDSZ-es tagság is benne van, és rajtuk kívül még néhány ezer tag lehetséges. Most folyik a tagnyilvántartás ellenőrzése. Egyfajta értékrendet, politikai stílust képviselünk, és ez jelentős támogatottságot élvez. Minden törekvésünk az, hogy ne szétszakadva, hanem a szövetségeseinkkel együtt tudjuk megjeleníteni ezt a választói magatartást.
Ez az értékrend és stílus mennyire van jelen a mai parlamentben?
A mai magyar parlamentben nagyobb hangot kap az ettől különböző politikai stílus, de a kereszténydemokraták felszólalásaikban egy olyan politikai kultúrát képviselnek, amely reményeink szerint nem is a távoli jövőben már általános lesz. Ebbe belefér a kemény hang is, de mindenképpen a másik ember iránti tisztelet, személyének megbecsülése a fontos.
Nekem nem tisztem, hogy minősítsek, de az az érzésem, hogy ezekkel az erényekkel nem igazán jeleskednek a mai magyar parlamentben...
Nem vagyok ilyen pesszimista. Ismerek sok képviselőt mindegyik oldalon, és merem állítani, hogy a többség korrekt módon viselkedik.
Van-e lehetősége a parlament tisztségviselőjének, hogy európai viselkedésre kérje a résztvevőket?
Az ülést vezető elnöknek nemcsak felelőssége, de lehetősége is van erre. Magam ritkán szólok bele a képviselők szócsatájába, hiszen úgy érzem, hogy a képviselő szabadsága, felnőtt ember mivolta, mégiscsak kisebb beleszólási lehetőséget biztosít számomra. Amikor azonban nagyon eldurvul a vita, vagy a vitától függetlenül túl nagy az alapzaj, akkor mindig megszólalok. Nagyon kell vigyázni, hogy a pártsemlegességet képviselje a levezető elnök, függetlenül attól, hogy az egyik párt tagja. Ez egy olyan szerep, amit nem könnyű gyakorolni, de egyfajta stílus birtokában pártoktól függetlenül általános elfogadottságot lehet elérni.
Kercza Imre, Tolnai Népújság, 2003. április 11.