Kovács László már a népszavazás estéjén megtalálta az alacsony részvételi arány miatti felelőst: nem mondom ki, úgysem tetszenek elhinni. (Hát Orbán Viktor!)
Orbán Viktor sohasem hihette volna, hogy egyszer még ilyen fontos szerepet fog betölteni az MSZP kommunikációjában. Orbán az univerzális mumus, lassan már ki sem kell mondani a nevét, elég lesz annyi egy-egy MSZP-gyűlésen: "tudod... az, aki mindenért hibás!"
Nap nap után derülnek ki a kormányzat tagjainak személyes vagy családi anyagi érdekeltségébe tartozó cégek hirtelen (2002 májusa utáni) jött megbízásai, üzletei.
Kiss Elemér ügyvédi irodájának megbízásairól a honi sajtó szemérmesen így szólt: "Kiss Elemér korábbi munkahelye". Mintha a Bécsben kávéházat nyitogató MSZP-vezetőség körében általános lenne, hogy munkabérből, nem pedig osztalékból, költségelszámolásból, el nem végzett munkáért járó megbízási díjakból, felügyelőbizottsági tagságok tiszteletdíjából tengeti életét.
Ugyancsak "volt munkahelyet" emlegettek Rácz Zsolt, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium közigazgatási államtitkárának cége esetében is, aki miatt a tárca minisztere nyilvános hazugságra kényszerült.
Talán a legmókásabb példa a fordításos ügy. Lefordíttatták az EU-szerződés szövegét potom százmillióért, közbeszerzési eljárással kiszemelve a megfelelő vállalkozót. Meg is hívtak ám a verseny kedvéért a nyertesen kívül többeket, a dolog egyetlen szépséghibája, hogy olyan vetélytársak szállhattak csak ringbe, akiknek a pályázati kiírás szerint már a nevezéskor sem volt semmi esélyük.
Képzeljük el: meghívásos lóverseny, ahová meghívnak egy lovat s a verseny tisztessége kedvéért még három csigát vagy elefántot. A dokumentáció legfontosabb követelménye pedig az, hogy a versenyzőnek legyen sörénye és tudjon nyeríteni. Viccnek első osztályú.
Ha nem a mi zsebünkből húznák ki a százmilliókat, akár még mi is nyeríthetnénk a dolgon, azonban az eljárás rendszerességét, módszerességét is figyelembe véve már inkább lefelé görbül a dolgozó szája. Hozzászámítva azt a tényt, hogy a kormányzatnak még három év áll rendelkezésre saját sorsának jobbra fordítására, aggodalommal saccolgathatjuk a majdani végső kárösszeget.
De öröm az ürömben: az MSZP-kormány maradék hitelének megőrzéséhez jelentősen hozzájárult az a szerencse, hogy 2003-ban Magyarországon nem volt árvíz. A sors megóvta attól Kovács Lászlót, hogy az árvíz miatti felelősség megállapításánál ismét Orbán Viktort kelljen hibáztatnia, ahogyan az elmúlt egy év során minden kedvezőtlen hatású esemény kapcsán tette. S ki hitte volna el Kovácsnak az árvíz-orbánozást Ron Werberen, Lendvai Ildikón és Medgyessy Péteren kívül?
A következő nagy próbatétel a nyugdíjak reálértékének valószínűleg bekövetkező csökkenése lesz. Kovácsnak ismét fel lesz adva a lecke, hogyan lehet majd a Fidesz nyakába varrni a kormány látható ódzkodását attól, hogy törvényben vállalja a csatlakozási sikerpropagandával átvert nyugdíjasok anyagi biztonságának garantálását.
Sokak szerint az MSZP elnöke, illetve kampánytanácsadójuk, Ron Werber túl gyakran nézhette az ismert csokigyár reklámszlogenjét: "fogd a nyuszira!". Sem a húsvét az ő nyuszijával, de még a pünkösdi királyság sem tart örökké.

LIP írása a DunaNovaPress honlapján