Vegyük sorba az eseményeket. Kezdjük mindjárt a tollal. Néhány nappal az ünnepélyes aláírás előtt zseniálisnak tűnő ötlettel rukkolt elő a miniszterelnök imázsát izzadságszagú munkával egyengető stáb.
Egy magyar ötvösművész hirtelenjében úgy gondolta, tollat készít Medgyessy Péternek, hadd csodálják a kormányfői íróeszközt az Akropolisz lábánál. A "meglepett" miniszterelnök aztán még egyet csavart a píárfogáson, mondván: a díszes darabot aláírás után elárverezteti az anyagi gondokkal küszködő roma rádió javára. Csakhogy újabb fordulatokat vett a toll története. Medgyessy stábja ugyanis nem értesült arról, hogy a görög vendéglátók külön tollakat osztanak az aláíróknak. Így aztán három toll lett az egyből. Az egyik az ötvösművész által készített, a másik, amellyel Medgyessy aláírt, a harmadik pedig, ami Kovács László kézjegyét örökíti (ezt is a görögök adták). Az aláírást követően az esemény súlyát szemmel láthatóan nehezen viselő miniszterelnök üldözőbe vette Orbán Viktort azzal az elszánt céllal, hogy neki és nem a roma rádió megsegítésére ajánlja fel az ötvösmester által készített íróeszközt - amellyel egyébként egyetlen tollvonást sem vetettek papírra, ennélfogva vajmi kevés köze van a történelmi eseményhez. A kormányszóvivő szerda este már kürtölte is világgá, hogy a volt miniszterelnök nem vette át a becses ajándékot. Csakhogy Orbán Viktor átvette a tollat. Nem az aláírást követő koktélpartin (akkor éppen európai néppárti kollégáival folytatott megbeszéléseket), hanem az esti fogadáson. Így a Rádió C-n segíteni szándékozó árverésre maradt az egyik görög "egyentoll" (Kovácsé), a másikat pedig (amellyel maga Medgyessy Péter írt alá) az improvizált terv szerint a Nemzeti Múzeumban állítanák ki. Javasolom, hogy a majdani kiállításon hallható legyen a miniszterelnök athéni beszéde is. A nyelvtani hibákból mindig okulni lehet...
Zűrzavart okozott a kormány az aláírásnál jelen lévők számával is. A görögöktől engedélyt, a luxemburgiaktól pedig egy hely feladását kellett kérni ahhoz, hogy a kancellária által elképzelt magyar névsor létrejöjjön. A lista így sem lett teljes, hiszen Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság első - ideiglenes - elnöke nem lehetett jelen Athénban. Nem a helyhiány miatt. Medgyessyék, Kovácsék körében ma már nem kívánatos a köztársaság kikiáltója, így eszükbe sem jutott őt is az exállamfők sorába venni. Az egykori kormányfők athéni meghívását egyébként a Medgyessy-kabinet a sokat emlegetett ároktemetés részeként igyekezett bemutatni, nyilván ez volt a cél a díszes toll odaajándékozásával is. A látszat és a valóság között azonban ismét mély szakadék tátong. (Lapunk már saját bőrén is jól ismeri a kormányfői ígérgetések ürességét. Medgyessy Péter hónapokkal ezelőtt éppen egy athéni útja során közölte, hogy el kíván látogatni szerkesztőségünkbe, a vizit időpontjáról azóta sem kívánt egyeztetni a miniszterelnök hivatala.)
Az athéni aláírás előtt a kancellárián jó lett volna időt szakítani a magyar alkotmány átolvasására, s annak szellemében kellett volna eljárni. "Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett" - áll az alaptörvényben, amely az államfő jogkörei között elsőként azt írja, hogy személyében képviseli a magyar államot, továbbá a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt. Medgyessy Péter, aki az EU-csatlakozás kapcsán úton-útfélen a nemzeti egységről szónokolt, Athénban látványosan mellőzte azt a személyt, aki az alkotmány szerint éppen a nemzet egységét hivatott kifejezni. Mádl Ferenc "bűne", hogy konzervatív és kereszténydemokrata. A köztársasági elnök - akit az uniós jog egyik legismertebb tudósának tartanak számon hazánkban - nem írhatta alá a csatlakozási szerződést. Az egy évvel ezelőtt leheletnyi szavazattöbbséggel hatalomra jutott balliberális koalíció - bármennyire is igyekezett leplezni - Athénban is folytatta az árokásást. Csehország, Észtország, Ciprus, Lettország, Szlovénia és Szlovákia részéről az államfő is aláírta a csatlakozási szerződést. A lengyel államfő ugyan nem írt alá, de ünnepi beszédet mondott Athénban. "Sokan nem értik (...), hogy éppen azok vezethetik az országot az Európai Unióba, akik éveken keresztül a szocializmust dicsérték és mindent megtettek Magyarország Moszkva vonzáskörében tartásáért" - írta a minap a tekintélyes Neue Zürcher Zeitung tudósítója. Talán jobb is Mádl Ferencnek, hogy kimaradt e társaságból. Méltatlanok hazánk képviseletére azok, akik semmibe véve az alkotmány betűjét, de főleg annak szellemét, saját kisstílű politikai játszmáiknak adnak teret még az Európai Unióba való belépés történelmi pillanataiban is. Méltatlan, hogy Medgyessy Péter és Kovács László a szocialisták berkeiben dúló presztízsharc részeként vett részt együttesen az athéni aláíráson. Mert a pártelnök-külügyminiszter nem hagyhatta magára a pártonkívüli egykori kommunista titkosrendőrt éppen az Akropolisz lábánál. Nem hagyhatta, hogy egyedül arassa le az uniós babérokat...
Elfogadhatatlan, hogy a magyar nemzetet Athénban vagy Brüsszelben olyan miniszterelnök képviselje, aki - Orbán Viktortól idézve - határok feletti újraegyesítésről szól, miközben az általa vezetett kormány nem létező EU-normákra hivatkozva igyekszik csonkítani a határon túli magyarok segítése céljából született státustörvényt.
Protokollbotrány, köpönyegforgatás, képmutatás, valótlan beszéd és folytatódó árokásás. Kormánya révén így érkezik Magyarország Európába. Ünneprontás a javából.

Pataky István, Magyar Nemzet