- Mi vezérelte önt Sopronba? Gyakorta megfordul ezen a tájékon?

- A soproni szeretetszolgálattal régóta kapcsolatban állok és nagyra becsülöm munkájukat, főleg azt a szerteágazó tevékenységet, ahogyan a rászoruló gyerekekkel és családokkal törődnek. Mostani utamon egy egészen különleges jótevőt is megismerhettem. Az egyik soproni étterem tulajdonosa, Gyimesi Csaba úr arra vállalkozott, hogy minden hétvégén harminc nehéz sorsú gyermeknek ingyenétkeztetést biztosít. Azt hiszem, ez igazán követendő és nemes példa. Ám másokról is hallottam, akik jótékonykodnak, mint például Szilágyi László doktorról és Fodor Zsuzsáról. Sopronban egyébként is elég gyakran megfordulok. Itt voltam Sütő András születésnapi ünnepségén, majd részt vettem férjemmel együtt Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző koncertjén is.

- Valósággá vált a nagy álom, Magyarország csatlakozása az unióhoz. Ön hogyan élte meg a népszavazás sorsdöntő napját?

- Természetesen nagy izgalomban töltöttem el azokat az órákat. A képernyő előtt vártam az eredményeket. Ami az uniós aláírás ceremóniáját illeti, az egyik legkedvesebb városomban, Athénban történt meg, amely a demokrácia bölcsője, úgyhogy életre szóló élményben részesültem. Kevesen tudják, hogy a csatlakozó országok delegációinak az Athénban ilyenkor meglehetősen ritka, jeges-hideg széllel is meg kellett birkóznia. A történelmi pillanatok azonban feledtették ezt a kis kellemetlenséget.

- Beszélgetésünk előtt az interneten tájékozódtam Dalma asszony közéleti programjairól. Úgy tapasztaltam, szinte nincsen olyan nap, amikor ne venne részt valamilyen jótékonysági eseményen, kultúrát támogató rendezvényen.

- Ez persze túlzás, de valóban egyre nagyobb számban érkeznek meghívások és felkérések. Nagyon sok jótékony célú rendezvényen veszek részt. Legutóbb például a Budapesten Akkreditált Nagykövetek Házastársainak Körében működő jótékonysági csoport hívott meg egy közös délutánra, ahol adományt adtak át a bakonyszücsi Daganatos Betegek Lelki Rehabilitációs Otthona vezetőjének. Idén egyébként különösen sok megkeresés érkezik hozzám, hiszen ez az év a fogyatékosok éve. Két héttel ezelőtt voltam például Bóly városában, ahol a gyermekotthont látogattam meg. Mélyen megérintett az az áldozatos munka és szeretet, amellyel a nevelők és gondozók a sérült emberekkel foglalkoznak. Rendszeresen utazom a határon túlra is - mindenekelőtt Kárpátaljára - mint a katolikus Karitász jószolgálati nagykövete. Iskolákat, óvodákat, idősotthonokat, fogyatékos gyermekeket ellátó intézményeket és számos, árvíz sújtotta családot látogatunk meg ilyen alkalmakkor.
Most voltam Tihanyban Udvardi Erzsébet festőművész férjének, Tamás Istvánnak a könyvbemutatóján. A jövő héten pedig Kiskunhalasra készülök, a Csipkeházba. Talán ennyit ízelítőül a köztársasági elnök feleségének mindennapjaiból...

- Marad ideje a családjára?

- Éppen most búcsúztam el három unokámtól, mert külföldre utaztak. Ha együtt vagyunk, igyekszünk minden percet kihasználni.

Kisalföld online