A közbeszerzés nevű társasjátékban (idegen elnevezéssel: social-capitaly) nem az a lényeg, hogy ki nevet a végén - az ugyanis már a startolás előtt eldől. A feladat összetettebb: kíméletlen versenyt kell színlelni, törvényi kiskapukon átbújni, üvegzsebűnek mutatkozni. A piros, a kék és az egyéb bábuk közti álütközetben persze nem játékbankók, hanem közpénzek csusszannak pártkörnyéki bukszákba. E - nyilván túlzó - népi megfigyelést egyelőre megpróbálják hatástalanítani a kormányerők. Egyfelől érdemként tüntetik föl, hogy "ellentétben a Fidesszel, mi legalább adunk a látszatra". Ezután elvi igazságokat fogalmaznak - "vitathatatlan, hogy a közbeszerzés a létező pénzkihelyezési technikák legjobbika" -, majd Medgyessy Péter miniszterelnök szól az ő magasabb erkölcsi mércéjéről.
A kormányzati kommunikáció azonban nem mindenható - a közelmúltban már a legnagyobb kereskedelmi és közszolgálati csatornák is "megtörtek". Az ellenzéki sajtó által szállított - állami ünnepeket, tanácsadói megbízásokat, Sulinet-programot, katonai gépjárműtendert érintő - közbeszerzési stikliket ugyan továbbra is elfelejtik feljátszani, a Népszabadság által kirobbantott tolmácsügynek viszont nem tudtak ellenállni. A mákosguba-projektbe fúló uniós hírverést és az azóta tartó "levezető" kampányt szintén egyre több bírálat éri. Sokan rosszallják, hogy a 2,2 milliárd forintot eltapsoló Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány (EUKK) vezetői - az alacsony népszavazási részvétel dacára - a szervezet büdzséjének bővítését kérték a kormánytól. (Ezen túl a szaktárcák költségvetéséből további százmilliókat, összességében akár kilencmilliárd forintot is elkölthetnek EU-kelletésre.)
A győztes Dávid
Azokban az időkben, amikor - szigorúan az uniós csatlakozásra hivatkozva - nagyüzemben áramlik közpénz kommunikációs szakemberekhez, tolmácsokhoz, jogászokhoz, ilyen-olyan tanácsadókhoz, természetesen elszaporodnak a furfangosnál is furfangosabb közbeszerzés-technikák. Hogy ezekről ne csak a kiválasztottak értesülhessenek, mondhatni találomra felütöttük a Közbeszerzési Értesítőt. Az Országgyűlés Hivatala saját közbeszerzési akciójáról még tavaly év végén tájékoztatta a nagyérdeműt: "A beszerzés tárgya és mennyisége: a parlamenti pártok országos körútja Magyarország eredményes európai uniós csatlakozásáért című rendezvénysorozat médiában történő megjelenítése és a konkrét rendezvények megszervezése. (...) 2003. január 2.-december 31. közötti időszakban 45 rendezvény (plusz-mínusz10%) technikai lebonyolítása és azok egy részének (30 rendezvény plusz-mínusz10%) 2003. március 15-től médiában történő megjelenítése."
Az eljárás - miként az MSZP-SZDSZ praxisában többnyire lenni szokott - hirdetmény közzététele nélküli zárt akciónak indult, vagyis a Szili Katalin felügyelte parlamenti hivatal azt hívott meg, akit akart (mondván, szűk a határidő). Ugyan többeket is kértek, hogy tegyenek ajánlatot - például Farkas Bálint operettszínészt vagy Bali Mónika újságírót -, végül csak három meghívott cég pályázott: a Havas Henrik-féle médiaiskola tanáraként is ismert MTV-s rendező, Babiczky László bt.-je, valamint két (!) olyan társaság, melyben a királyi tévé híradójának külpolitikai főszerkesztője, Világi Gyula érdekelt. A közbeszerzést először eredménytelennek nyilvánították, ám egy új eljárás után (december végén) győztest hirdettek. A szabad demokrata körökben kedvelt - a liberális bázisként ismert csillaghegyi Banán Klub felügyelőbizottságába is beválasztott - Babiczky vihette a rendezvényenkénti 430 ezer forintot, vagyis együttvéve több mint 20 milliót. (A rendező bt.-je egyébként 1996-os fennállása óta összesen nem kasszírozott ekkora bevételt.)
Az Országgyűlés külügyi hivatala 2003 januárjától mégsem Babiczkyt, hanem az egyik vesztes (!) Világi-cég képviselőjét, Dávid Szonját jelölte ki a négypárti EU-haknik kapcsolattartójának. A Heti Válasz kérdésére Babiczky László egyértelművé tette: az ő cége kizárólag a rendezvények technikai lebonyolítására pályázott, a médiamegjelenést a - decemberben még vesztesnek hirdetett - Világi-Dávid duó bt.-je végzi. Hogy mégse legyen ily nyilvánvaló a levajazás, az Országgyűlés Hivatala január közepén újabb, immár nyílt közbeszerzést írt ki, melyen négy "versenyző" közül természetesen a Világi-társaság diadalmaskodott. Így március elejétől hivatalos, lepapírozott médiafelelőssé léphetett elő - a rendezvényenként 437 ezer forintra érdemesült - Dávid Szonja.
Kis(s) mellébeszélés
A 40 milliósra rúgó EU-körút szépséghibái azonban szinte tetszőlegesen szaporíthatók. Miként fordulhatott elő, hogy Dávid Szonja (az MTI adatai szerint) már január 22-én munkába állt, amikor cége csak március elején nyerte el a megbízatást? Mi indokolta, hogy tavaly év végén - sürgősségre hivatkozva - zárt eljárást írjon ki a hivatal, ha 2003 januárjában sikerült összehozni egy nyíltnak becézett (valójában színlelt), hasonló témájú akciót? Miért volt szükség egyáltalán a 40 milliós közbeszerzésre, ha a parlament külügyi hivatalának apparátusa is alkalmas a négypárti közönségtalálkozók megszervezésére (miként ezt 2002 decemberében többször volt alkalma bizonyítani)? Kérdéseinket megkíséreltük feltenni Dávid Szonjának, illetve a külügyi hivatal illetékeseinek, ám ők rövid úton jelezték: mindent szabályszerűnek találnak.
A baloldali médiumok által is bőségesen tárgyalt - az EU-csatlakozáshoz szükséges nemzeti fejlesztési terv fordítása kapcsán kipattant - tolmácsügy ellentmondásai szintén végeláthatatlanok. Emlékezetes: a Bereczky, Paller és Társai Bt. a közelmúltban úgy nyert el 90 millió forintot két egymást követő - ugyancsak sürgősséggel indokolt, tehát meghívásos - közbeszerzési eljáráson, hogy még csak elvileg sem vehette fel vele senki a versenyt. A Miniszterelnöki Hivatal (MEH) kínosan ügyelt arra, hogy ne bonyolítsa túl a saját dolgát. A tavaly 4200, majd az idén márciusban 10 ezer oldal rendkívüli határidejű fordítást Bereczkyék mellett kizárólag olyan cégekkel pályáztatta meg, amelyek eleve nem feleltek meg a kiírásnak - vagyis egy laza csuklómozdulattal kizárhatók voltak az eljárásból. Kiss Péter kancelláriaminiszter a parlamentben még próbálta menteni a menthetetlent. Először kijelentette: a kiírásban feltételként szabott Magyar Fordítóirodák Egyesülete (MFE)-tagságot bármelyik ajánlattevő megszerezhette volna a pályázat beadásáig. Lapunknak ugyanakkor több MFE-tag is úgy nyilatkozott: az egyesületben mindössze egy-két havonta van elnökségi ülés, ahol a tagfelvételi kérelmekről döntenek. "Rendkívüli üléseket még Kiss Péter kedvéért sem hoznánk össze" - tették hozzá a szervezet képviselői. A kancellária irányítója azt is állította: a Medgyessy Péterrel évek óta szoros kapcsolatban álló Bereczky Tamás más politikusoknak, köztük Mádl Ferenc államfőnek is rendszeresen fordít. Úgy tudjuk, ez az állítás szintén "billeg". A köztársasági elnök hivatala önszántából soha semmivel nem bízta meg Bereczkyt, mindvégig a kormányzati protokollszervek által kirendelt tolmácsot tisztelték benne. (Több napilap is beszámolt arról, hogy a nagyobb, szakfordítókkal felvértezett tolmácsirodák pályázatra buzdításától eltekintett a MEH. Ráadásul akad olyan nem MSZP-kompatibilis tolmácscsapat, amely a fejlesztési terv fordítását fele pénzért is vállalta volna.)
Szárnyal a Rapülők
"A kormány a gyanú árnyékát sem tűrheti meg soraiban" - hangoztatta az utóbbi hónapokban Medgyessy Péter. Lehetséges, hogy a miniszterelnök a tolmácsbotrány után azért nem büntetett meg senkit (önmagát sem), mert gyanúnál és árnyéknál jóval többről van szó. Talán az sem mellékes, hogy a nemzeti fejlesztési terv és EU Támogatások Hivatalának elnökhelyettese nem más, mint Dobrev Klára, a kormányfői stratéga, Gyurcsány Ferenc hitvese. Dobrev és a neki alárendelt szervezet megintésével - áttételesen - önmagát is gyengítené Medgyessy. (Az év elején a miniszterelnöki szövegíróként ténykedő Braun Róbert és a MEH közti, levajazottnak tűnő 33 milliós közbeszerzési ügynek sem lett felelőse. Az egyre kellemetlenebbé váló megbízás körülményei februárban tisztázódtak: Braun vállalta a köztisztviselői kötelmeket, s külső tanácsadóból helyettes államtitkárrá avanzsált.)
Medgyessy környezetéből - Kiss Elemér távozása óta - nemigen hullanak a fejek. Sőt a miniszterelnök és a szabad demokrata vezetők által eddig jócskán túlszeretett (értsd: a hozzá közel álló cégeken keresztül közpénzmilliókat kiérdemlő) Geszti Péter éppen hogy visszatérni látszik övéihez. Az EUKK arculatára kiírt pályázat megnyerése után a Magyar Hírlapnak ugyan kijelentette, hogy nem koptatja nevét további állami megrendelésekkel - az április 12-i kormányzati EU-party szervezésébe mégis újra beszállt (a Rapülők Kft. nevű cégén keresztül).
"A Miniszterelnöki Hivatal a 2003. április 12-i EU-szavazás alkalmából programokat szervez a fővárosban (...) A rendezvénnyel kapcsolatos területfoglalási kérelmek ügyében a Rapülők Kft. képviselője jogosult eljárni" - írta március végén Gál J. Zoltán kormányszóvivő a Főpolgármesteri Hivatal közterület-használati alosztályvezetőjének. Az újabb Geszti-megbízatást firtató kérdésünkre Gál leszögezte: az általa írt levél tartalmával ellentétben nem a MEH szervezte a kék-sárga hátterű kormánybulit, hanem a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. A MEH csak a hivatali út kijárásában segédkezett a kamarával szerződött Rapülőknek.
Geszti tehát továbbra is csak közvetve - az álközbeszerzési műveleteken ért koalíció pedig közvetlenül - koptatja hírnevét.
Bódis András, Heti Válasz, 2003. 04. 25.