- Akkor is belépett volna a Fidesz - Magyar Polgári Pártba, ha nem mindjárt az alelnökséget ajánlják fel?

- Nem valószínű, hogy akkor is igent mondok, ha egy kerületi szervezet keres meg. Az elmúlt évtizedekben megszoktam, hogy vezető pozíciókban dolgozom, ahol számíthatok másokra, és mások is számíthatnak rám.

- Igaz, hogy Orbán Viktor felkérésének azért is tett eleget, mert az exkormányfő befutó helyet ígért a 2004-es európai parlamenti képviselő-választásokon, ami az ön kérése volt?

- Valóban régi tervem, hogy ha egyszer befejezem a diplomáciai pályafutásomat, és mód lesz rá, elindulok az európai képviselőségért, de az alelnökséget nem ezért vállaltam. Ambiciózus ember vagyok, szeretem magam megméretni: ezért indultam a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), majd utóbb a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöki tisztéért is.

- Akár az MSZP elnökségében is ülhetne, ha onnan előbb hívják?

- Ha hasonló felkérés jött volna az MSZP-től, megköszönve a megtiszteltetést, visszautasítom. Neveltetésem, egész gondolkodásmódom a konzervatív és jobboldali értékekhez áll közelebb. Ezzel nem akarom elvitatni a baloldal számunkra is fontos értékeit. Különben sem szeretem, ha az egyik vagy másik oldal magának akar kisajátítani értékeket, legyen szó például nemzeti érzésről vagy szociális érzékenységről.

- Nem tart attól, hogy akik a tavalyi önkormányzati kampány idején kétségbe vonták a függetlenségét, visszamenőleg is úgy gondolják, jól tették, hogy nem adtak hitelt a szavainak?

- Nem hiszem, hogy erre okot adtam volna, mostanáig nem adtam fel a függetlenségemet. Kétségtelen viszont, hogy főpolgármester-jelöltségem idején a polgári pártoktól kapott támogatás megmozdította bennem azt az egyébként sem különösebben mélyen szunnyadó érzést, hogy el kell döntsem, mikor állok arra az oldalra, ahová az eszem és a szívem jó ideje húz. Meggyőződésem, hogy a példámmal egy sor hozzám hasonló, a függetlenségét eddig önmagában vett értéknek tekintő, szabad gondolkodású embert mozgósíthatok.

- Olyan olthatatlan vágyat lát az emberekben, hogy párttagok akarnának lenni? Nem arról van szó, hogy a szövetséggé alakuló Fidesz az amúgy is meglévő támogatói kapcsolatait formalizálja, anélkül, hogy kívülről bővítené a bázisát?

- Biztos vagyok benne, hogy az átalakulást nagyszámú belépés követi, hiszen itt egy szövetség jön létre, nem valami ellen, hanem valamiért. A tagozatok olyan területeket fednek le, ahol egyáltalán nem számít, hogy a tenni akaró polgár jobb- vagy baloldali elkötelezettségű-e. Egy szövetség vélhetően azért is vonzóbb, mint egy párt, mert lazább, nyitottabb struktúrát kínál, amelyben nincs akkora szerepe a hagyományos értelemben vett pártfegyelemnek, párthierarchiának. A kettős tagság, valamint a nagyobb beleszólás lehetősége, a decentralizált döntési folyamatok is a nyitást szolgálják.

- Az alapszabály tervezett módosításából viszont nem ez olvasható ki, hanem az, hogy erősödni fog az elnök és a szűk vezető testületek szerepe.

- Nem szívesen mennék bele a struktúra elemzésébe, mert nem voltam részese az előkészítésnek, tehát tévedhetek. A konkrét felkérést nem egész két hete kaptam, múlt kedden válaszoltam rá, úgy, hogy az átalakítás folyamatában nem vettem részt. Azt például tudom, hogy a tagozatok tagjai választhatják meg vezetőiket. De inkább passzolom a kérdést.

- Milyen lesz a munkamegosztás ön és a másik alelnök - vélhetően Pokorni Zoltán - között?

- Csak magamról tudok beszélni. Csapatjátékos vagyok, akinek több poszton is tudnia kell játszani. Szükség esetén az elnököt is helyettesíteni kell. A két alelnök munkamegosztásában sem lehetünk merevek, a területeknek átjárhatóknak kell lenniük. A napi politikai tennivalók alól nyilván én sem mentesíthetem magam, de ebben is civil akarok maradni. Így könnyebben meg tudom szólítani a párton kívülieket, és olyan társadalmi csoportokkal is jobban szót értek, mint például a munkások, tanulók vagy a nyugdíjasok.

- Sokan azt várnák, hogy ne csak ön, hanem azok az "ősfideszesek" is szelídebb hangnemben szólaljanak meg, akik a polgárok bizonyos csoportjait korábban sértő szavakkal illették. Ha ilyet tapasztal, rászól majd az illetőre?

- A példamutatás erejében bízom. Diplomata voltam, megtanultam, hogy a tárgyalások mindig megelőzik a tetteket, s ott sem kell rögtön a legerősebb kifejezéseket használni. Sajnálom, ha sértő, másokat emberi méltóságukban megalázó kijelentések hangoztak el, s bár ez nem mentség, e téren a másik oldal sem makulátlan. Ha van magammal hozott többletérték, akkor az a stílusom lesz.

- Főpolgármester-jelöltségét tavaly az MDF is támogatta, mostani szerepvállalása így egyúttal nekik is a "megtérésre" szóló üzenet. Jobbnak tartaná, ha felhagynának önállóságuk hangsúlyozásával?

- Meggyőződésem, hogy a jobboldali pártoknak nagyobb szolidaritással, felelősséggel kellene viseltetniük egymás iránt. Nagyon fáj, hogy épp az MDF-fel, a legközelebb álló "családtaggal" megmerevedni látszik a viszony, amire persze a média és a baloldal is rájátszik. Leginkább a dialógust hiányolom, és én - ha ehhez majdani pártom is hozzájárul - szívesen jelentkezem közvetítőnek. Igen jó a kapcsolatom Dávid Ibolyával, nagy tisztelője vagyok Boross Péternek, de egy sor MDF-es barátomat is említhetném, Gémesi Györgyöt, Balsai Istvánt vagy Horváth Balázst. Az egység iránti első szimbolikus gesztusnak venném a két párt közös indulását az európai képviselő-választásokon.

- De az MDF legutóbbi kongresszusa másként döntött.

- Ebben az esetben könnyen előfordulhat, hogy egyetlen képviselőjük sem lesz, míg a mi listánk számukra is garantálhatná a bejutást. De hangsúlyozom, csak lehetséges megoldásokat keresek. A dialógusnak, az együttműködés felújításának viszont nincs alternatívája.

- A NOB egyik vezetőjeként belülről láthatta, hogy egy korrupciós botrány milyen erkölcsi károkat okozhat egy szervezetnek, még ha annak csak egyes tagjai érintettek is. A Fidesz - Magyar Polgári Pártnak sokat ártottak a vele kapcsolatba hozott korrupciógyanús ügyek. Várható-e a múlttal való szembenézés e téren is?

- Az utóbbi években külföldön éltem, nem ismerem ezeket az eseteket. A hatóságok, vizsgálóbizottságok feltárják a tényeket, amelyekkel szembe kell nézni. Az viszont elfogadhatatlan, hogy korrupcióval vádolnak valakit, besározzák, majd később kisbetűkkel helyreigazítást közölnek. Mint világot járt ember, úgy látom, mindent megbocsátanak a hatalmon lévőknek, csak a korrupciót nem, mindegy, mekkora összegről van szó. Fel kell készülni arra, ha a népakarat úgy hozza, s ismét hatalomra kerülünk, már olyan nevelési, felkészítési sorozat legyen mögöttünk, amelyben föl sem merülhet ilyen kísértés. Ezért kezdeményezni fogom egy etikai kódex kidolgozását.

- A Fidesz népszavazást kezdeményezne az 2012-es olimpiai játékok megrendezése érdekében. Megkérdezték, mit szólna hozzá?

- Erről öntől értesültem. Tartok tőle, hogy már mindenről lekéstünk. Egy referendum előkészítése, lebonyolítása költséges és hosszadalmas folyamat, s július közepén lejár a pályázat benyújtásának határideje. Sajnálnám, ha egy értelmetlen kampányra milliárdok úsznának el, s azt sem szeretném, ha az öt karika gúny, vicc és sárdobálás tárgya lenne. Az olimpia számomra érzelmi kérdés, de egyúttal logikai is. Az eszem azt diktálja, hogy nem szabad megkerülni a három döntéshozót, a kormányt, a fővárost és a MOB-ot. Örömmel láttam a megvalósíthatósági tanulmánynak azt a végkövetkeztetését, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén megrendezhető lenne a budapesti olimpia. Miközben tehát úgy érzem, hogy a 2012-es rendezésről már lekéstünk, bizakodással tölt el néhány kormánytag nyilatkozata, akik nem vetették el, hogy a játékoknak később otthont adjunk.

- Múlt pénteken a MOB elnökségét igyekezett meggyőzni róla, hogy elnöki tisztsége nem összeférhetetlen politikai ambícióival. A rögtönzött szavazáson hatan elfogadták a jelenlegi helyzetet, hatan tartózkodtak, s egy ellenszavazatot is kapott. Az elnökség közleménye is két ellentétes állítást tartalmaz; egyrészt azt, hogy "politikai szerepvállalása megoszthatja a tagságot, a sporttársadalmat", másrészt viszont azt, hogy "a magyar olimpiai mozgalomnak szüksége van Schmitt Pálra". Ön hogyan fogadta a nyilatkozatot?

- Vegyes érzelmekkel. Az elnökség tagjai amiatt aggódnak, ha egy fontos politikai párt alelnöke leszek, a jövőben minden, a MOB-ra vonatkozó kormányzati döntés politikai színezetet kap. Azt ígértem, a MOB-on belül ezután sem fogok politizálni, minden döntésemet szakmai szempontok alapján hozom meg. Személyemről egyébként nem az elnökség, hanem a közgyűlés dönt, s június 22-én készséggel állok egy bizalmi szavazás elé, abban a reményben, hogy 13 éve végzett társadalmi munkámmal kiérdemeltem a tagság megbecsülését.

A párt május 17-ei közgyűlésén szövetséggé átalakuló Fidesz - Magyar Polgári Pártban alelnökjelöltséget vállaló egykori világ- és olimpiai bajnok párbajtőröző a civil és az üzleti szférában szerezte vezetői tapasztalatait. A hetvenes évek közepén az Astoria Szálló igazgatóhelyettese, 1981-től a Népstadion és Intézményei főigazgatója, ahonnan az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyettesi széke közbeiktatásával lépett tovább a Magyar Olimpiai Bizottsághoz, amelynek 1989 óta az elnöke. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságban 1995-ben alelnöknek választották, s helyet kapott a korrupcióval vádolt szervezet öntisztító vizsgálatát végző bizottságban is. 1993 és 1997 között Magyarország madridi nagykövete volt, amit 1998-ban a berni nagykövetségre cserélt, ennek tavaly a főpolgármester-jelöltség miatti külügyminiszteri hazarendelés vetett véget. Társadalmi munkában politizál: megélhetését - saját bevallása szerint - két ingatlan kiadásából és az olimpikonok életjáradékából fedezi.

Dobszay János - HVG