Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! A magyar kereszténydemokraták nevében köszöntöm a Fidesz kongresszusát. Azt a kongresszust, amely a Fidesz történetében először nem a Fideszé, hanem mindnyájunké. A magyar kereszténydemokraták mindig az összefogás elkötelezettjei voltak, de egyúttal az eszmeiség, a kereszténydemokrata eszmeiség őrzői is. A Barankovics-i hagyományokat és általában a nemes hagyományokat mindig őriztük, de tudtuk, hogy mi a kötelességünk és mi a követelménye 2002 Magyarországának. Ma a politikai életben kétféle magatartás uralkodik. Nem szabad engednünk a kísértésnek, hogy azt a másikat átvegyük, meg kell őrizni önazonosságunkat magatartásunkban is. Ne adjuk fel önmagunkat, mert ez nemcsak az eszmeiségünk követelménye, de ez az eredményesség követelménye is.

A polgári együttműködésben résztvevő szervezetek eszmeiségében lehetnek árnyalatnyi különbségek, de alapjában véve ez az eszmeiség közös. Ez részben egy értékcentrikus gondolkodást jelent. Mi soha nem vallottuk magunkat sem érték-semlegesnek, sem - ez gyakorlatban megvalósul a másik oldalon - érték-közömbösnek. Mi mindig az értékek mentén gondolkodtunk és tettünk, és ezt tesszük együtt, közösen is. De van még egy vonása ennek a közös eszmeiségnek, amiről néhány szót szeretnék szólni. Ez pedig a közösségek és a közösségben élő ember. A közösségek sajnos 45 év alatt meggyengültek és identitásukat vesztették. Ma már kezdenek újraépülni, és az a három nagy közösség, amelynek építésén dolgozunk, meghatározó az ország életében.
A legkisebb, legtermészetesebb közösség a család. Nagyon szívesen beszélnék most azokról az elért eredményekről és azokról a tervekről, amik a családok megerősítése érdekében megtörténtek és meg fognak történni, ezt Pokorni Zoltán részben megtette, nem is szeretném vele tovább az időt húzni. Csupán egyetlen mondatot. A gyermekek utáni adókedvezmény nemcsak a családok életét erősítette meg, hanem a munka megbecsülésének irányába tett lépés is volt, hiszen a támogatást a munkához kötötte. Demográfiai helyzetünk javulásának viszont örülhetünk, még akkor is, ha ez a 2000-es eredmény egy kis lépés volt. De azt mutatja, hogy valami kezd megváltozni.
A másik közösség az egyházi közösségek. A történelmi egyházaknak nem csupán hitéleti, de társadalmi küldetése is van. Én örülök, hogy a polgári kormány megerősítette ezt a szerepüket.
És végül a nemzet egészének közössége. Milyen jó érzés volt, amikor a millenniumi ünnepségek során a kis helyi közösségek találkoztak a nemzet egészének közösségével, az ezeréves magyar keresztény európai állam polgárának érezve magát a legkisebb falu polgára is.
Kedves Barátaim! Emelkedő nemzet vagyunk! Emelt fejjel, bizakodva kell a jövőbe néznünk. A jövőbe, ami nem csupán a távolabbi jövő, hanem bizalmat ébresztő közelebbi jövő is. Az áprilisi jövő, mely - úgy tűnik - szép tavaszt hoz ránk.