Stoiber miniszterelnök úr után, a legjobb lélektani pillanatban sok szeretettel köszöntöm Önöket az Összefogás Kongresszusán.
Tisztelt Hölgyeim, Uraim! Közös bennünk a felelősség, amelyet a nemzet jövője iránt érzünk. Közös bennünk az elkötelezettség, amely a nemzeti, keresztény, polgári értékekre épül. S közös bennünk a szándék a megkezdett munka folytatására.
Egyesítettük erőinket és közös útra léptünk. Mert összefogás nélkül nincs család, összefogás nélkül nincs nemzet, összefogás nélkül nincs európai felzárkózás és összefogás nélkül nincs válasz a világ nagy kihívásaira. Hazánk április 7-én bizony sorsdöntő választás elé néz. A tét az, hogy hazánk felemelkedésének íve folyamatos marad-e, vagy megtörik. A polgári jövő programja, amit négy év során felépítettünk, tovább gyarapodik, vagy azt lebontják, s minden kezdődik elölről, nemzeti és gazdasági eredményeink romjain. A választások mindig a jövőről szólnak, ám a múlt tapasztalataira is támaszkodnak. Az embereket nem lehet félrevezetni. Amikor választanak, pontosan emlékeznek: ki szorított a nadrágszíjon, ha kellett, ha nem kellett, s ki volt az, aki ehelyett gazdaságélénkítő programokkal orvosolta a bajokat. Az emberek nem felejtenek. Tisztában vannak azzal, hogy mit várhatnak a családok, a diákok, a pályakezdők, a nyugdíjasok, minimálbérből élők - hosszan sorolhatnám a példákat azoktól, akik kormányzati négy években mérik az emberek életét. Vagy mit várhatnak tőlünk, akik ciklusokat átívelő lehetőségeket és ciklusokat átívelő programokat alkotunk, figyelembe véve honfitársaink jövőképét, érdekeit. Az emberek szerencsére nagy többségükben nem politikusok, s ezért életüket nem négy évekre kívánják berendezni. Az emberek azt is tudják, hogy a megemelt minimálbérnek, az otthonteremtésnek, az alacsony inflációnak, a családtámogatásnak, vagy a diákhitelnek nincs pártállása. Világosan látják és tudják honfitársaink, hogy ki az, aki nemzetben és magyarságban gondolkodik. Ki az, aki tiszteletben tartotta azt, hogy amikor a történelem megadta mindannyiunknak azt a lehetőséget, hogy ne csak nemzetben érezzünk, de nemzetben cselekedjünk is, akkor megtettük. Mert egy országot lehet, de egy nemzetet nem lehet békediktátumokkal felszabdalni. Nagyon szépen fogalmazott Szabó Zoltán, amikor így írt:

"Az ország hatalom és birtoklás dolga, a haza az érzelmek és a szeretet világa. A nemzet közös emlék a múltból, és közös terv a jövőben."

Tisztelt Hölgyeim, tisztelt Uraim! Mi, magyarok tele vagyunk szebbnél szebb tervekkel a jövőnket illetően, s hiszünk az Európai Unió határokat megszüntető, s nemzeteket és kultúrákat újraegyesítő erejében is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Folytatva a sort, bizony honfitársaink tudják, ki az, akiben nemcsak hinni, hanem bízni is lehet. Mert a tettek minősítenek egy-egy kormányzatot, a polgárokat pedig az, hogy hogyan élnek az adott lehetőséggel, mit tesznek maguk is a nemzet felemelkedéséért. A történelem nagy versenyében akkor lesz nyertes egy nép, ha céljai világosak, erős a hite, a nemzettudata, nemzeti és etnikai kisebbségi közösségben a hovatartozását büszkén vállalja, s ha tudja egy nemzet, hogy hová tart, s van jövőképe. Mára hazánk nem engedheti meg magának a történelmi vargabetűket. Ezért hoztuk létre a polgári összefogást.

Régi szokás, hogy a pártok kongresszusaikra meghívnak más pártokból vezetőket, akik ott pár udvarias szóval köszöntik a rendezvényt. Nos, én nem ilyen vendégként állok itt ma Önök előtt. Azt a rendszerváltó Magyar Demokrata Fórumot képviselem, amely Antall Józseffel az élén biztosította a múlt békés lebontását, s a jövő felépítését, az európai felzárkózásunknak minden alapját. Annak a Fórumnak a tiszteletteljes köszöntését hozom, amely a Fidesszel megkötötte a megállapodását, s így közös egyéni jelölteket és közös listákat állíthatunk a 2002-es választáson hazánk minden területén. A magyar polgárok várták a megállapodásunkat. A nemzeti, keresztény erők azonnal felismerték: egy új politikai erő, egy új politikai minőség született meg e megállapodással. A létrehozói neve után Fidesz-MDF közös jelölés és közös lista, ám ez csak a hivatalos elnevezés. Valójában a nemzeti jobb erői által alkotott polgári összefogás az igazi neve. Ez az az összefogás, amely otthont ad kisgazda barátainknak, kereszténydemokrata testvéreinknek, roma honfitársaink képviselőinek. S ez az az összefogás, ami azt jelentheti mindannyiunk számára, hogy egy emelkedő nemzet képe 2002. április 7. után is biztosított lesz mindannyiunknak. Ezt helyeselték, s ezt értékelték azok a magyarok, akik a megállapodás után azonnal támogatást és bizalmat adtak a közös listának, a polgári összefogásnak.
Világos és egyértelmű a programunk. S bár ismétlés a tudás anyja, mégsem mondom el a program leglényegesebb elemeit, de biztosíthatom Önöket arról, hogy a kettőnk programjából, elképzeléseiből felépített közös programunk a nemzet további emelkedésének, gazdasági jobblétnek, a nemzet határon belüli és határon túl átívelő egyesítésének, a családok megerősítésének, vagyis megújult távlatos életünknek, a nyugodt építkezésnek a záloga. Ehhez a közös programhoz kérem minden honfitársunk tenni akarását, tettre készségét, alkotó képességét. Az Összefogás Kongresszusára ültünk ma össze, jelszava: "A jövő elkezdődött".
Németh László gyönyörű gondolatával szeretném befejezni hozzászólásomat.

"A jelen nem kor, inkább válaszút. Az a pillanat, amelyben jövőt választunk. S hogy mifélét, ezen méri a történelem egy-egy korszak értékét."

Tisztelt Hölgyeim, Uraim, kedves Barátaim! Nekünk ma az a dolgunk, hogy ezt a mércét történelmi magasságra tudjuk állítani.
Köszönöm, hogy meghallgattak.