Nálunk a baloldal hatalomtechnikai szempontból gyakran eredményes, brutális politikai akcióit nem követi semmiféle értékelhető kormányzati teljesítmény.

A nemzeti oldalnak most meg kell kezdeni a művészeti és a tudományos szervezetek mint a társadalom két fontos elemének kiszakítását a balos propaganda markából.

Ezt a betűjelet ütötték nemes Zsarátnok város minden bútorára, minden marhájának tomporára, s a köznép találóan csak úgy emlegette: "zsebre váglak".

A tények Molnár Csabát igazolják. Részben. Egy egészen kicsi részben. Még pontosabban 0,04 százalékban.

Évekkel korábban dermedten ültek a népek a foteljaikban, kacska lábú székeiken, és elborzadva nézték a dilidobozban, hogy micsoda rémtettek mennek végbe a fejlett világban.

Az elmúlt nyolc évre úgy fogunk visszagondolni, hogy ez volt az az időszak, amikor minden mocskos ügyön valaki mindig nyert, kivéve az állampolgárokat. Ők folyamatosan vesztettek.

Mára az is világossá vált, hogy a fővárosi korrupció nem szocialista privilégium.

A nagy előd sokkal ügyesebb volt, igaz, akkor még újdonságnak számított az őszödi kódrendszer.

Ezek a katolikus püspökök nem bírnak a vérükkel még ma sem. Állandóan beleszólnak mindenféle politikai kérdésekbe.

Annyi bizonyos, a következő kormányt már nem úgy fogják majd hívni, hogy Nemzetközi Valutaalap.

Vegyük már észre, az összevonandó jövedelmek adójának kulcsát nemhogy csökkentették, miként a kormánypropaganda állítja, hanem még emelték is, majd négy százalékkal.

A bankközi pénzpiac feszültségeit úgy tudtuk leküzdeni, hogy föl kellett vennünk egy megahitelt a Nemzetközi Valutaalaptól.

Adják-veszik, lopják a kopogtatócédulákat. Az idei választási kampány fő híre, hogy szerte az országban visszaélések tapasztalhatók.

Bokros a későbbi nyugati és amerikai orientációja miatt tagadta le szovjetunióbeli éveit és a valószínűleg Rosztovban megírt orosz nyelvű, és kommunista szellemű vizsgatanulmányát.

Senkinek ne legyenek illúziói: ma a jobboldal fölényes győzelme az egyetlen esély arra, hogy az ország meg tudjon felelni a 21. század kihívásainak.

Bár a kormány tagadja, mégis megtörtént a regionális vízmű­társaságok privatizációs előkészülete az állami vagyonkezelőnél. Nem is akárhogyan!

Hátborzongató érzés, ha belegondolunk: még a tőzsdén is spekulálhattak volna a pénzemberek arra, hogy mekkora legyen a vízszámlánk.

Agymosott fideszesek, majd ha jön Buktátor vezéretek, azt hiszitek, akkor kolbászból lesz a kerítés? - körülbelül ez a sablon.

A kormánypárt reagálásából megbizonyosodhattunk arról, hogy az államszocialista rendszer fészekmelegében szocializálódott politikusok nem ismerik, nem is értik az elvek nyelvét.

Új feladatot kaphat sokat tűrt hazánk megfáradt barna medvéje, Kuncze Gábor. Ismét ő lenne a kulcsember, mi több, a nómenklatúra túlélésének záloga.