Nos, a hazugság és a zsarnokság évek óta itt van. De már nem sokáig.

Több mint száz év után újjáalakult a Magyarországi Református Egyház. A reformátusok úgy döntöttek, hogy a maguk részéről felszedik a nemzetet széthasító országhatárokat.

Szinte egyedülállóak vagyunk a nemzetek között a tekintetben, hogy nem a saját érdekeinkért, hanem azok ellen harcolunk.

Elérkezett az pillanat, indul a kíméletlen leszámolás: a párt aktivizálta a nagy eltakarítót.

A gazdasági vandalizmus garantáltan katasztrofális következményeinek egyre növekvő árát addig is mi fizetjük, egyszerű adófizetők.

Lehet, hogy Csepel nem tartozik Európához? Történt pedig, hogy az SZDSZ csepeli óriásplakátjait sorra leragasztották.

Igazuk van a szocialistáknak: ennek a fickónak még a bajsza is szélsőséges.

A korrupcióellenes harc nálunk csak paródia szintjén létezik. Gondoljunk csak a szocialisták által kitalált Üvegzseb című viccre vagy a Dávid-féle MDF tiszta kezek hivatalára.

Kétharmados többséget csak a legdemokratikusabb módon, a választók akaratából lehet szerezni, ezt a fejleményt a demokrácia halálának nevezni egyszerűen értelmezhetetlen.

Paródiába illő körülmények között fogadta el az ingatag, MSZP-SZDSZ "többség" Budapest 2009. évi költségvetését, mintegy két hónappal a törvényes határidő lejárta után.

Felelős vezetőkre volna szükség. Akik ismerik a magyar falut, a magyar mezőgazdaság lehetőségeit, akik szívós munkával piacokat keresnek egy éhes világban.

A tervek szerint szűkítenék a Rákóczi, az Üllői és a Hegyalja utat (!!!), és a pesti alsó rakpart egy szakasza kétszer egy sávos lenne.

A mindent átható méreg, a korrupció legalább annyi veszteséget termel a "túlfogyasztó" lakosságnak, amennyi évente-kétévente megteremtené egy budapesti metróvonal finanszírozását.

Ha volt szélsőséges kormány hatalmon Kádár óta, akkor az az SZDSZ-MSZP-garnitúra. Ha van Magyarországon totalitárius, ha úgy tetszik, náci tempó, az ezt a kormányt jellemzi.

Az MSZP megijedt Pécstől, és villámgyorsan elővette rosszabbik énjét. Meg a Jobbikot.

Újult erővel lendültek munkába Gyurcsány bukása óta a szocialisták. A nyolcvanas évek Pajtás újság-reklámját idéző óriáshirdetéseikben legalábbis ezt ígérik.

Három hétig tartott Oszkó Péter szavahihetősége, lássuk be, ebben a mezőnyben ez nem is rossz teljesítmény.

Bár Jirí Menzel híres filmje (A mi kis falunk) is tele van abszurditással, de legalább olyan igazi közép-európaiasan derűs képtelenségekkel.

Az elért győzelem arányának volt olyan szívó hatása, amely képes volt roncsoló hatást kifejteni a szocialisták frakciójára, hiába íratott velük alá ígéretet Szili Katalin.

Miről leszünk híresek, egyediek és összetéveszthetetlenek? Hogy szocialista kormányzás idején rekordsebességgel csúsztunk vissza az adósságcsapdába?