A köztársasági elnök szava irányadó. Biztos vagyok benne, hogy erős és látványos társadalmi támogatottságra találnak majd szavai. És ez elég erő lehet a fordulathoz.

Szombaton még azt hihettük, hogy a trükkök százainak eszköztárát jól ismerő Gyurcsány részletesen kidolgozott stratégiai tervet hajt végre.

Gyurcsány Ferenc úgy döntött, mostantól főállásban foglalkozik azzal, amihez kétségkívül ért is valamelyest: pártvezérként vezényli a jobboldal elleni gyűlöletkampányt.

Az Magyar Szocialista Párt tehát kereste a messiást, de csak három királyt talált, mert az ő messiását változatlanul úgy hívják, Gyurcsány Ferenc.

Okkal mondhatnánk azt is, hogy jószerivel már állam sincs. Az ország nemzetközi helyzetét és kormányzati képviseletét tekintve szuverén magyar államról nem is beszélhetünk.

Gyurcsány Ferenc eleve túlélésre rendezkedett be, miként pártja is. Hogy precízebben fogalmazzak: túlélősködésre.

Az MSZP-képviselőcsoportban az a döntés született, hogy a párt tárgyalódelegációjának minden javaslatát előzetesen egyeztetnie kell a frakcióval.

Egyelőre csak rágjuk a gumicsontot. Mert most ezen kell izgulnunk. Hogy ki lesz a miniszterelnök. Miért, eddig volt miniszterelnök? A visszaszámlálás közben megkezdődött.

Egyéves időtartamra egy miniszterelnöknek látszó személyt keres a szocialista párt.

A bukott kormányfő kormányalakítási javaslata megerőszakolja az alkotmányt.

Ideje lenne, hogy majd egy évtizedes NATO-tagságuk után a közép-európai országok adják a főtitkárt.

Gyurcsánynak látszólag vége, felejtsük el mihamarabb, de a Gyurcsány-korszak még eltart egy darabig. Itt sertepertélnek körülöttünk a kis, közepes és nagy országrontók.

Nagy lépés Gyurcsány Ferencnek, kis lépés Magyarországnak.

Meg lehet próbálni kordonokkal, IMF-hitellel, folyamatos hazudozással, maszatolással, hallgatással elfojtani a következmények felszínre bukkanását, de kudarcra van ítélve.

Itt az ideje, hogy a cigányság végre feltegye magának a kérdést: elképzelhető, hogy mégsem a többségi társadalom a felemelkedésük gátja?

A történet a múlt században kezdődik. Amikor azon a bizonyos kongresszuson kivették a névből a munkást, és nem a szociáldemokráciát választották.

A szabad választások intézményét elcsúfították, 2002-ben választási csalásokkal, 2006-ban választási manipulációval. A hatalom mindenáron való megtartására rendezkednek be.

65 éve került sor Magyarország német megszállására, amelynek során egy nap alatt, harc nélkül az ország elvesztette a függetlenségét egészen 1991. június 30-ig.

Lassan, de biztosan megtisztítjuk az ünneplőktől az ünnepeket, és hamarosan már fizetett ünneplőket kell majd szerződtetni valamelyik modellügynökség segítségével.

Magyarországon ma bizony vegytiszta diktatúra van. Az azonban vitathatatlan, hogy míg a demokráciák az uszítást tiltják, addig a diktatúrák már a véleménynyilvánítást is.