Fél éven belül másodszor vall szerelmet Szerbia Európának.

2007 januárjától számítva vasárnap immár negyedszer járulnak az urnákhoz a szerb választópolgárok, ahol újra sorsdöntő kérdés előtt állnak.

Nyilvánvaló volt, hogy akárki, akármelyik politikai erő legyen is hatalmon Szerbiában abban a pillanatban, amikor Koszovó kikiáltja függetlenségét, bukásra van ítélve.

"Kezdeményezzük, hogy a 2006-ban alakult Országgyűlés kimondja a feloszlatását" - olvasható abban a beadványban, amelyet a Magyar Polgári Demokráciáért Alapítvány állított össze.

Hat évvel ezelőtt hazánk euróbevezetésének tervezett éve 2007, Szlovákiáé pedig 2010 volt. Mára a helyzet, jól tudjuk, ennek éppen az ellenkezője.

Válság? Milyen válság? Nyugalom, gazdasági válság még nincs - legalábbis technikai értelemben -, csak lassú leépülés. Utóbbi azonban lehet rosszabb is, mint az előbbi.

Épp ideje volt, hogy az Alkotmánybíróság megálljt parancsoljon: a pártpénzek körüli visszásságok tömkelegét az ország lassan már kezdte elkerülhetetlen sorscsapásnak tekinteni.

Ha Dmitrij Medvegyev ma a Moszkva környéki elnöki rezidenciáról behajtat a Kremlbe, a limuzinból kitekintve egy látványosan fejlődő város képe tárul elé.

A 42 éves Dmitrij Medvegyev, a ma hivatalba lépő orosz államfő II. Miklós cár után a legfiatalabb a hatalmas ország élére került cárok, pártfőtitkárok, elnökök között.

Hányszor hallottunk már arról, hogy mi, magyarok milyen tehetségesek, született Nobel-díj-gyárosok vagyunk.

Új tudásprogramot hirdetett a közelmúltban Hiller István, amelynek révén "soha nem látott fejlesztések" kezdődnek majd az oktatásban.

A hosszú hétvégén Németországban voltam. Németországban lenni persze jó, nyugalom és tisztaság és rend stb.

"Azon leszek, hogy a folyamatot nyugodtabb mederbe tereljem. Tőletek pedig csak annyi megértést kérek, amennyi tényleg elvárható."

A vereségnek igazi demokráciában következménye szokott lenni. Ha a kormány általános választáson veszít, természetesen azonnal mennie kell.

Itt van például Gyenesei István, a somogyi kiskirály, aki sok mindennek tekinthető, csak jobboldalinak nem.

Kezükben virággal, de lelkiismeret-furdalástól gyötörve nyitották édesanyjukra az ajtót a felnőtt gyerekek tegnap.

Mutatis mutandis utoljára a rendszerváltozást megelőző pillanatokban, 1989-ben jegyeztek fel valami ehhez hasonlót a krónikák.

Ha nemcsak a most távozó miniszterek kapnának végkielégítést, hanem az összes, aligha sajnálnánk tőlük a fájdalomdíjat - kerül, amibe kerül.

Igen, igen, Mama, hogyne, tudom, tudom, Mama, természetesen, drága Mama, igazad van, jó, de ezt már mondtam az előbb, csak nem figyeltél rám, jóóóó, jól van, na, mama.

Medgyessy Pétert kitette Gyurcsány miniszterelnök, úgy látszik, nincs már szükség holmi jószolgálatra.